A Bibliában ezek az események hogyan következnek időrendi sorrendben? Jézus Krisztus halakat és kenyereket teremt; a vizet borrá változtatja; 40 napig böjtöl; parancsol a viharnak; Jézus Krisztust kivégzik.

1.40 napig böjtöl (Máté 4: 2)

I. SZ. 29 ősze van. Jézus Júdea pusztájában van, a Holt-tengertől északra. A szent szellem vitte fel ide a keresztelkedését és a felkenetését követően. Itt a sziklákkal és szurdokokkal szabdalt kopár vidéken Jézus 40 nyugodt napot töltött azzal, hogy böjtölt, imádkozott és elmélkedett. Ezalatt Jehova valószínűleg beszélgetett vele, és felkészítette az előtte álló eseményekre.

2. Borrá változtatja a vizet (János 2: 1- 12)

A házban van hat kő vizeskorsó, amelyek egyenként több mint 40 literesek. Jézus erre ad utasítást: „Töltsétek meg vízzel a korsókat.” Aztán így szól: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a vőfélynek” (János 2:7, 8).

A vőfély dicséri a vőlegényt a jó minőségű bor miatt

A vőfélyt lenyűgözi, milyen jó minőségű a bor, azt viszont nem tudja, hogy csoda történt. Odahívja a vőlegényt, és ezt mondja: „Mindenki más a jó bort rakja ki először, és akkor a silányabbat, amikor az emberek már ittasak. Te mostanáig tartogattad a jó bort” (János 2:10).

3. parancsol a viharnak (Máté 8: 23- 27)

Jézus érthetően fáradt. Ezért alighogy eleveznek a parttól, lefekszik a hajó hátuljában, fejét egy párnára hajtja és hamarosan álomba merül. Több apostola tapasztalt tengerész, hiszen gyakran halásznak a Galileai-tengeren. Így hát átveszik a vitorláshajó irányítását.

Ez az út azonban nem ígérkezik könnyűnek. A tó felszíne mintegy 210 méterrel a tenger szintje alatt helyezkedik el, amelyre a melegebb hőmérséklet és a közeli hegyekből érkező hidegebb légtömeg miatt időnként erős szelek csapnak le és hirtelen heves szélvihart hoznak létre a tó felett. Ez történik most is. A hullámok hamarosan nekirontanak a hajónak és beleloccsannak, ezért a hajót már szinte kezdi elárasztani a víz. Jézus pedig még mindig alszik!

A tapasztalt tengerészek kétségbeesetten igyekeznek, hogy kormányozni tudják a hajót. Nem kétséges, hogy máskor is átvészeltek már viharokat. Ez alkalommal azonban már fogytán az erejük. Életüket féltvén, felébresztik Jézust. ’Mester, nem aggódsz? Elsüllyedünk! — kiáltanak. — Ments meg, mert megfulladunk!’

Jézus, amikor magához tér ernyedtségéből ráparancsol a szélre és a tengerre: ’Hallgass el és némulj meg!’ És a tomboló vihar eláll, és a tenger lecsendesedik. Tanítványai felé fordulva ezt kérdezi: ’Miért vagytok olyan riadtak? Semmi hitetek sincs?’

Erre tanítványait szokatlan félelem fogja el. ’Ki valójában ez az ember — kérdezik egymástól —, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?’

Micsoda erőt mutat be Jézus! Mennyire megnyugtató az a tudat, hogy Királyunknak még a természeti elemek felett is hatalma van, és amikor majd egyenesen földünkre irányítja teljes figyelmét Királyság-uralma alatt, akkor mindenki biztonságban lakozhat majd a félelmetes természeti katasztrófáktól!

Nem sokkal a vihar elcsendesedése után Jézus és tanítványai biztonságosan kikötnek a keleti parton. Talán a többi hajóban sem tett kárt az erős vihar és biztonságban visszatértek otthonukba. Márk 4:35—5:1; Máté 8:18, 23–27; Lukács 8:22–26.

4.Megsokasítja a kenyeret és a halat (Máté 14: 13- 21; 15: 32- 39)

Ahogy múlik az idő, ezt mondják neki a tanítványok: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár. Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót” (Máté 14:15).

Jézus ezt válaszolja: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16). Bár Jézus tudja, hogy hamarosan mit fog tenni, próbára teszi Fülöpöt a kérdésével: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?” Azért kérdezi Fülöpöt, mert ő a közeli Betsaidából való. Ám az még nem oldaná meg a helyzetet, ha vásárolnának valamennyi kenyeret, hiszen csupán a férfiak száma körülbelül 5000. És lehet, hogy kétszer ennyien vannak, ha hozzávesszük a nőket meg a gyermekeket! Fülöp így válaszol: „Még ha kétszáz dénárért [egy dénár egy napi bérnek felel meg] vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés” (János 6:5–7).

Jézus beszél egy kisfiúval, akinek van öt kenyere és két hala

András talán érzékeltetni szeretné, hogy képtelenség ennyi embernek enni adni, ezért ezt mondja: „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?” (János 6:9).

Tavasz van, nem sokkal i. sz. 32 pászkája előtt, és a hegyoldalak már zöldellnek. Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy ültessék le a fűre az embereket 50-es és 100-as csoportokban. Fogja az öt kenyeret és a két halat, majd hálát ad Istennek. Aztán megtöri a kenyereket, és darabokra osztja a halakat. Odaadja azokat a tanítványainak, hogy osszák szét az emberek között. Bámulatos módon mindenki jóllakásig eszik!

Később Jézus ezt mondja a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba” (János 6:12). Végül 12 kosarat töltenek meg a maradékkal!

5.Kivégzése (Máté 27:45- 56)

JÉZUS nem régóta volt az oszlopon, amikor délben egy titokzatos, három órán át tartó sötétség következett be. Nem okozhatta napfogyatkozás, hiszen az csak újhold idején fordulhat elő, a pászka idején pedig telihold van. Azonkívül, a napfogyatkozás mindössze néhány percig tart. A sötétség tehát isteni eredetű volt! Valószínűleg szünetet idézett elő azoknál, akik gúnyolták Jézust, sőt meg is szüntette a gúnyolódásaikat.

Ha ez a titokzatos jelenség azelőtt történik, mielőtt az egyik gonosztevő rendre utasítja társát és azt kéri Jézustól, hogy emlékezzék meg róla, talán ez is tényezőként jöhet számításba a bűnbánatánál. Az is lehet, hogy a négy nő, éspedig Jézus anyja, annak nővére, Salome, Mária Magdolna és Mária, a kisebbik Jakab apostol anyja a sötétség leple alatt húzódott közelebb a kínoszlophoz. Ott volt velük János is, Jézus szeretett apostola.

Mennyire ’átjárhatta’ Jézus anyjának szívét a fájdalom, amikor látta a fiát, akit dajkált és táplált, ott függni haláltusájában! Jézus azonban nem a saját fájdalmára, hanem anyja jólétére gondol. Óriási erőfeszítéssel, fejével János felé jelezve ezt mondja anyjának: „Asszony, íme a fiad!” Majd Mária felé jelezve fejével, ezt mondja Jánosnak: „Íme, a te anyád!”

Jézus ezzel az anyját, aki nyilvánvalóan özvegy abban az időben, különleges módon kedvelt apostolának gondjaira bízza. Ezt azért teszi, mert Mária többi fia akkor még nem nyilvánít ki hitet iránta. Ezzel szép példát mutat nem csupán abból, hogy anyja testi szükségletei iránt tanúsít érdeklődést, de szellemi szükségletei iránt is.

Délután három óra körül Jézus így szól: „Szomjúhozom.” Ezután Jézus azt érezve, mintha az Atya, úgymond, megvonta volna tőle a védelmét, hogy feddhetetlensége a végső határig ki legyen próbálva, hangos szóval így kiált fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Ennek hallatára az ott állók közül néhányan felkiáltottak: „Nézzétek! Illést hívja!” Valaki nyomban odaszalad, és egy izsópszál végére erősített spongyát borecetbe mártva inni ad neki. Mások pedig ezt mondják: „Hagyjátok őt! Lássuk, vajon Illés eljön-e, hogy levegye onnan.”

Amikor Jézus megkapja a borecetet, felkiált: „Bevégeztetett!” Igen, mindent elvégzett, amiért az Atyja a földre küldte. Végül ezt mondja: „Atyám, kezedbe ajánlom szellememet.” Jézus ezzel Istenre bízza az életerejét, abban a reményben, hogy Isten újra helyreállítja őt. Ezután lehajtja fejét és meghal.

Amikor Jézus utolsót lélegzik, heves földrengés támad és a sziklák megrepednek. Oly erőteljes a rengés, hogy a Jeruzsálemen kívül levő emléksírok megnyílnak és kivetik magukból a holttesteket. Az arra járók, akik látják a szabadon álló holttesteket, bemennek a városba és elbeszélik ezt.

Azonkívül, Jézus halálának percében, az Isten templomában a Szentélyt a Legszentebbtől elválasztó nagy függöny kettéhasad, fentről egészen az aljáig. Ez a gyönyörű, díszes függöny 18 méter magas és igen nagy a súlya! A megdöbbentő csoda nemcsak Isten dühét nyilvánítja ki az ő Fiának gyilkosai ellen, de azt is jelenti, hogy Jézus halála most lehetővé tette a bemenetelt a Legszentebbe, magába az égbe.

Nos, amikor az emberek érzik a földrengést és látják a történteket, nagyon megijednek. A kivégzésnél szolgálatot teljesítő katonatiszt Istent dicsőíti. Kijelenti: „Valóban Isten Fia volt ez!” Valószínűleg ő is jelen volt, amikor Pilátus kihallgatta Jézust és szóba került az isteni fiúság kérdése. Most meg volt győződve arról, hogy Jézus az Isten Fia; igen, valóban a legnagyobb ember, aki valaha élt.

Ezek a csodaszámba menő események másokat is meggyőznek, és az ilyenek, mély szomorúságuk és szégyenük jeléül, a mellüket verve térnek haza. Távolról szemlélve az eseményeket, Jézus számos női követője is ott van, mélyen megrendülve a történtek miatt. Igen, talán az apostolok közül is vannak ott, ha egyáltalán vannak Jánoson kívül a közelben, amikor Jézus meghal. Máté 27:45–56; Márk 15:33–41; Lukács 23:44–49; 2:34, 35; János 19:25–30.

#Kérdező#: "A Bibliában ezek az események hogyan következnek időrendi sorrendben?"

Az időrend nem számít! A tények a lényeg! Senki nem tudhatja, hogy pl. melyik volt Jézus első csodája, hiszen egyéb apokrif iratból kiderül, hogy már azelőtt tett csodákat, mielőtt elkezdte volna váltság művét.

Hivatalosan az írások alapján a Kánai Menyegzőn csinálta Jézus az első feljegyzett csodáját, ám Édesanyja Mária szavaiból rögtön kiderül, hogy Jézus már előtte is tett csodákat, hiszen Mária buzdította Jézust a csodatételre, hogy változtassa a vizet borrá! Honnan tudta volna Mária, hogy Jézus képes ilyesmire, ha azt már előzőleg, korábban nem tapasztalta volna meg?

Ján.2;

3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.

4. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

5. Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.

Jézus közli vele, hogy még nem érkezett el az ideje, hogy nyilvánosan sokaság előtt csodát tegyen. Ezért jézus "finoman" megorrolva közli vele, hogy ez nem az ő dolga, ezért ne utasítsa és ne kérje fel a csodatételre.

Egy másik eset ami ide vonatkozik. Jézus otthon is csinált már csodákat, amiknek a testvérei is tanúi voltak. A csodáit elfogadták, de a küldetését illetően kétségeik voltak. Ezért arra buzdították, hogy a csodáit csinálja nyilvánosság előtt, ne csak otthon.

Ján.7;

2. Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.

3. Mondának azért néki az ő atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.

4. Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.

5. Mert az ő atyjafiai sem hivének benne.

6. Monda azért nékik Jézus: Az én időm még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van.

Röviden ennyi. Az apokrif iratokban még többet lehet olvasni Jézus korai csodáiról.