Hogy viszonyul az ősmagyar vallás a homoszexualitáshoz?

Az újpogányság többnyire sajnos elég gagyi, jó esetben is csak nyomokban tartalmaz némi ősiséget.

A valódi régi magyarokról nem tudjuk, hogy viszonyultak a dologhoz, tudtommal nincsen rá semmilyen forrás.

Minden, a természet törvényeivel harmóniában lévő vallás elutasítja a homoszexualitást mint természetellenest.

Magát az embert nem, de a torz életformáját igen.

A 3-as NEM jót írt: homoszexualitás az állatok között is van (galambok, majmok és még csomó). Akkor az állatok képesek természetellenesen viselkedni?

(Ami a természetben spontán elõfordul, azt ostobaság természetellenesnek mondani.)

Az is természetes, hogy az élet minden elképzelhető területén létezik pár % nem úgy működő, mondhatni hibás lény. (Vannak siketek, vakok, papírusztekercsnél messzebb alig látók, sánták, kétfejűek, hatujjúak, három X-szel élők, balkezesek, törpék... minden, amit csak ki lehetne találni, az van.

És az is természetes emberi jelenség, hogy a rosszul sikerülteket fintorgás, utálat és durván megnehezített, keserves élet veszi körül.

Ez a kettő sajnos együtt kell:

Miért eredményesebbek mégis az embercsoportok szelekciós versenyben azok a populációk, ahol minden tulajdonságra nézve van 5-10% másképp működő, hibás elem (feltéve, hogy nem vetik ki a Tajgetoszra, nem űzik el őket Amerikába), mint azok, ahol mindenki tökéletes kardforgató alfahím és gondolattalan seg_hülye? Azért mert a nehezített életkörülmények közt létezők, követelőző asszony és sipító gyerek nélküliek, társadalom margójára csapottak, nyomorékok kényszerülnek sokkal inkább rá valódi elmélyült gondolkodásra, változtatásra, más megközelítésekre, ami a társadalmi, technikai és tudományos fejlődés motorja. Jól sikerült, kicsattanó egészségű alfahímek világában nemhogy villanyáram nélkül adnák-vennék nyolc marháért az eladó sorba érett leányokat, nemhogy írás-olvasás-számolás nem lenne még, hanem le se jött volna még az emberiség a fáról. (És rég megette volna őket a leopárd.) Amiket az emberiség elért, azok igen nagy arányban nehezített életű, űzött, gondolkodásra késztetett, vagy testi nyomoréksága miatt a tudományba zárkózott emberek elért eredményei. Nem az ilyen gyúrjunk vazze, 6asszunk vazze, háborúzzunk vazze embertípusoké. Idővel alul is szoktak maradni az olyan országok, ahonnét űzik elfelé az eltérő gondolkodásra képeseket, és csak megy a macsóskodás. Ezt a történelem elégszer bizonyította.

Mire jók a melegek? Közvetlen nyilván semmire. De ha visszamenőleg is levennénk azt a plusz 10%-ot a közgondolkodásból, az nem Fidesz 3/4, hanem az elég lenne ahhoz, hogy itt még ma is a boszorkányégetések világát élnénk 35 év várható átlagéletkorral. Ámen. Lehet, azoknak se lenne annyira jó, akik most azt hiszik.

Meg ha levennék a világról azt a sok zavaros pszichológiai identitású "művészembert", akikről persze mit se tetszenek tudni, akkor nagyjából lehetne a kelenföldi meg az újpalotai lakótelepet mutogatni a japán turistáknak...

Maradjunk annyiban, hogy a természet jobban tudja, mért szelektálta hibákkal telire az emberiséget, mint néhány fintorgó hülyegyerek.

Az eredeti kérdéshez annyit, hogy ahhoz, hogy valamihez viszonyulni lehessen, kell, hogy az a dolog látható, közismert jelenség legyen. Nem volt az. Tehát sehogy sem viszonyultak hozzá. Nemhogy akkor, de még pár évtizede is, az internet előtt a legtöbb érintett - elszigetelve a tudástól, hogy más is létezhet ilyen bajjal, meg hogy egyáltalán ilyen létezik - még önmaga valódi problémáját sem igazán értette meg. Az emberek magukban, megerősítés nélkül buták. Nemhogy felvállaltan, tudatosan, mások orrára kötve, bármit is kiélhessenek. Internet korszak előtt nem hónapok, hanem évtizedek alatt értették meg az emberek önmaguk másságat, ha egyáltalán megértették. Pláne az őskorban, mikor szó se volt rá, hogy ilyen létezik.

Az tudjuk az emberi viselkedésről, hogy leginkább a 10%-os kisebbségeket szokás utálni. Ha valamiből már 30-40% van, azt nem merik, ha csak millióból 1, attól meg nem tartanak politikailag. Tehát amíg valamiből úgy hiszik, csak millióból 1 van, azt nem utálni szokták, hanem mutatványos cirkuszban mutogatni... Ha viszont hirtelen száz, ezer, millió jut tudomásukra, elkezdenek rettegni tőle.