Miért apakomplexusos a legtöbb keresztény?

Istent Atyának hívják legtöbben. A Biblia szerint minden ember az ő gyermeke. Nem gondolnám, hogy a keresztények többsége apakomplexusos lenne. Persze, nyilván olyan is van, de ez szerintem nem vallásfüggő.

Ha pontos megfigyeléseket végzel, akkor meglátod, hogy a keresztények az ellenkező neműekkel tartózkodóbbak. Ez leginkább abból ered, hogy nem akarnak félreérthetővé válni a másik számára. Különösen igaz ez a házaspárok esetén. Igen ritkán látsz olyat, hogy egy asszony a másik asszony férjével bizalmasabban beszélget. Tök mindegy mi a téma. Ezzel leginkább magukat és másokat is óvnak a kísértéstől. Szerintem :)

Mi alapján állítod, hogy a “legtöbb” keresztény apának, apukának (nem pedig Atyának) szólítja Istent? Van érről valami statisztika? Forrás?

Egyébként pedig hajlamosabb az ateizmusra egy olyan személy, akinek nem volt közeli kapcsolata az apjával fiatalon. Akkor ki is a komplexusos?

3- Az alapján állítottam, hogy Istent Atyának hívják legtöbben, hogy a keresztény, egyistenhívő vallásban eleve Atya, Fiú és Szentlélek van. Ez a legelterjedtebb világvallás. Valamint arra alapoztam, hogy a Miatyánk a keresztény vallás legismertebb imádsága, amiben szintén Atyának szólítják.

Miért hajlamosabb ateizmusra az az ember, akinek nem volt közeli kapcsolata az apjával fiatalon?

Nagyon érdekes téma amúgy ez a komplexus. Nagyon szívesen beszélgetek róla.

"Miért hajlamosabb ateizmusra az az ember, akinek nem volt közeli kapcsolata az apjával fiatalon?"

Paul Vitz pszichológus, a new york-i egyetem professzora írt egy könyvet "Faith of the Fatherless: The Psychology of Atheism" címmel. Ismert ateisták életrajzát vizsgálta meg a 20. századtól napjainkig. Az volt bennük a hasonlóság, hogy vagy hiányzott a pozitív apafuigra az életükből, vagy egyáltalán nem is volt kapcsolatuk az apjukkal. Vagyis a könyv alapján a rossz kapcsolat az apafigurával jelentős szerepet játszik egy személy ateizmusának kialakulásában, még akkor is ha az illető azt állítja, hogy ő csupán intellektuális okokból ateista. Aki pozitív apafigura nélkül nő fel, az kevésbé hajlamos hinni egy "mennyei" apafigurában, vannak ugyan kivételek, de a múlt és a jelen ismert ateistának többségére ez a jellemző a könyv alapján.

A legtobb keresztény nem "apakomplexusos" (bármi is legyen szerinted az, hogy "apakomplexus"), és nem szólítja apukának istent.

Amit a pszichológiában néha apakomplexusnak neveznek, nem úgy nyilvánul meg, hogy valaki jobban erzi magat az idősebb férfiak társaságában. Ha valakinek problémás (volt) az apjával a viszonya, annak lehet alacsony az önértékelése, depressziótól, szorongástól, esetleg fel nem dolgozott gyásztól szenved, és inkabb a partnerkapcsolataiban jelentkeznek problémák.