Beszivárgàs a gyülekezetekben, mit gondoltok erről?

Soros gyíkemberei szivárognak be az Annunaki bolygóról úgy hogy hithű kereszténynek álcázzák magukat kendőkkel meg ilyenekkel, és a harmadik sorból telepatikus úton szugerrálják a papba hogy mit mondjon a misén

Szóval mindig a harmadik sorban ülők a leggyanúsabbak, ha pikkelyes a bőrük három ujjuk van és van rajtuk kendő akkor szaladjál

Szerintem arra gondol, hogy Tudjukkik ráveszik a keresztényeket a vegán életmódra, ami manipulálja a DNS-üket. Miután pedig már nem tisztán emberi a génkészletük, a Mindenható Úr Jézus nem tudja megváltani őket.

Ezt nem én találtam ki, hanem ő is megmondta: [link]

Szia

nem írod mit értesz a "beszivárgás" szó alatt. De a Biblia ír arról, hogyan "szivárogtak" be az első századi gyülekezetekbe a hitehagyók.

„EGY az Úr, egy a hit” Efézus 4:5. Amikor Pál apostol ihletés alatt papírra vetette e szavakat (i. sz. 60-61 körül), csupán egyetlen keresztény hit létezett. Ma mégis olyan felekezetek, szekták és kultikus csoportok bőségét látjuk, amelyek kereszténynek vallják magukat, jóllehet ellentétes tantételeket tanítanak, és különféle magatartási irányelvekhez ragaszkodnak. Milyen távol áll ez attól az egyetlen egységes keresztény gyülekezettől, amely i. sz. 33 pünkösdjén jött létre!

A hitehagyás azonban nem minden előzetes figyelmeztetés nélkül lopódzott a gyülekezetbe. Krisztus mint a gyülekezet Feje, intézkedett, hogy követői előre figyelmeztetést kapjanak ("és ő a feje a testnek, a gyülekezetnek. Kolosszé 1:18).

„Őrizkedjetek pedig — figyelmeztetett Jézus — a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok” Máté 7:15. Jézus tudta, hogy Sátán megpróbálja majd megosztani és megrontani az Ő követőit. Ezért már szolgálatának korai szakaszától figyelmeztette őket a hamis tanítókra.

Péter apostol (i. sz. 64 körül) is jövendölt belső romlásról, sőt azt is leírta, hogyan tevékenykednek majd az ilyen hitehagyók: „köztetek . . . lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni . . . telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek” 2Péter 2:1, 3. A hamis tanítók olyanok voltak, mint a kémek vagy árulók az ellenség táborában, mert bár a gyülekezetből valók voltak, ártó eszméiket titokban vagy álcázva szivárogtatták be.

Nem egészen 20 évvel Jézus halála után Pál apostol utalt rá, hogy „működik . . . már” Sátán azon próbálkozása, hogy megosztást idézzen elő, és elfordítson embereket az igaz hittől 2Thesszalonika 2:7.

Az idő múlásával az első században úgy terjedt a megosztó gondolkodás, mint az üszkösödés. ("és úgy fog terjedni, akár az üszkösödés. Himéneusz és Filétusz is ilyen beszédet terjeszt." 2Timótheus 2:17.)

I. sz. 51 táján némelyek helytelenül azt jósolták Thessalonikában, hogy küszöbön áll az Úr Jézus „jelenléte” (2Thesszalonika 2:1, 2,).

Korinthusban i. sz. 55 körül néhányan elvetették a halottak feltámadására vonatkozó tiszta keresztény tanítást (1Kor 15:12).

I. sz. 65 körül mások azt mondták, hogy a feltámadás, lévén az szimbolikus, már megtörtént, melyet az élő keresztények tapasztalnak (2Timóteusz 2:16–18).

Az apostolok 60 évig visszatartó erőként működtek, arra törekedve, hogy visszatartsák a hitehagyás áradatát (2Thess 2:7; vö. 2János 9, 10). De körülbelül abban az időben, amikor a keresztény gyülekezet készült belépni a második évszázadba, az utolsó élő apostol, János, i. sz. 100 körül meghalt. A hitehagyás, amely korábban lassan kezdett belopódzni a gyülekezetbe, immár feltartóztathatatlanul tört előre romboló hatású szervezeti és tantételbeli következményekkel.

Ily módon az utolsó apostol halálát követő 150 év folyamán vagy a körül két jelentős szervezeti változás következett be a gyülekezetben: az első a püspök és a presbiterek különválasztása, amely azzal járt együtt, hogy a püspök foglalta el a hierarchikus ranglétra legtetején álló pozíciót; a második pedig a papság és a laikusok különválasztása. Ahelyett hogy valamennyi szellemtől nemzett hívő egy „királyi papságot” alkotott volna, most már a papok voltak azok, akiket „egyedüli papságként ismertek el” "Ti azonban „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, különleges tulajdonnak szánt nép vagytok, hogy mindenfelé hirdessétek annak kitűnő tulajdonságait”, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságába hívott titeket." 1Péter 2:9