Mit jelent a Bibliában az, hogy "kegyelmi ajándékok"? És mik azok?

Pl 1 Korintusz 12:8-11

Monden képességed, amit Isten és az emberek szolgálatában fel tudsz használni

Szia

A Keresztény Görög Iratokban 17-szer előforduló khaʹri·szma szó (betű szerint: ’kegyelmi ajándék’) már önmagában is olyan ajándékra utal, amely Isten ’ki nem érdemelt kedvességéből’ (khaʹrisz) fakad.

Róma 6:23

"Mert a bűnért járó fizetség a halál, az ajándék pedig, amelyet Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által."

1Korintusz 12:4

"Különböző ajándékok vannak, de ugyanaz a szellem,..."

2Timóteusz 1:6

"Ezért emlékeztetlek, hogy éleszd föl, mint valami tüzet, Isten ajándékát, amelyet úgy kaptál, hogy rád tettem a kezem."

1Péter 4:10

"Ki milyen mértékben kapott ajándékot, aszerint használjátok azt az egymásnak végzett szolgálatban mint jó sáfárok, akik Isten különféle módokon kifejezett ki nem érdemelt kedvességében részesültek."

Ezek olyan tehetségek, amelyeket Isten az ő országa (az egyház) építésére adott. Különböző embereknek különböző, hozzájuk illő tehetségeket adott Isten.

Az első században, de talán még a második század egy részében is voltak a Szentléleknek ún. csodás vagy más szóval természetfölötti ajándékai, melyek közé tartozott a prófétálás, a nyelveken szólás, a nyelveken szólás magyarázata, a gyógyítás, az ismeret (mármint a természetfölötti módon kapott, nem tanulás által szerzett ismeret), és talán mások is. Ezeket az apostolok kézrátétele által kapták meg a hívők (ApCsel 8:18). Ahhoz, hogy valaki apostol lehessen, több követelménynek kellett teljesülnie (2Kor 12:12), egy fontos kitétel, hogy apostol csak az lehetett, aki személyesen találkozott a feltámadt Jézussal (1Kor 9:1). Tehát ma már nincsenek apostolok, emiatt apostoli kézrátétel sincs.

De sokkal inkább az a perdöntő, hogy maga Pál apotol megprófétálja, hogy ezek a természetfölötti kegyelmi ajándékok meg fognak szűnni, mert ezek az egyház "gyermekkorára" adattak, és milyest kialakul a végső, tökéletes isteni kijelentés (a mai Biblia újszövetség része), ezekre nem lesz többé szükség, és megszűnnek (1Kor 13. fejezet). Az egyház történelme is bizonyítja, hogy ezek valóban megszűntek a 2. században, míg az 1906-ban indult pünkösdi mozgalom meg nem próbálta "feléleszteni" ezeket a természetfölötti ajándékokat. Azonban az eredeti, bibliai nyelveken szólás valódi emberi nyelveken történt (ApCsel 2:4-11), amit a nyelveken szóló személy ugyan nem ismert, de bárki, aki értette annak az adott népnek a nyelvét, az értette, illetve a gyülekezetben a nyelveken szólás magyarázatának ajándékát birtokló személy is értette, és ezért el tudta mondani a gyülekezetnek, hogy miről beszélt a nyelveken szóló. A nyelvészek megvizsgálták a manapság "nyelveken szólás"-nak nevezett jelenséget, és azt találták, hogy az halandzsa szöveg, nem értelmes emberi nyelv.

Szóval ne ezekkel foglalkozzunk, ami a múlt. A jelen korban is vannak a Szentléleknek kegyelmi ajándékai, amelyekről a Római levél ír kicsit részletesebben a Róm 12:6-8-ban:

"Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel."

Bár amikor Pál apostol írta a Római levelet, még működött a természetfölötti prófétálás ajándéka is, azonban az itt felsorolt többi kegyelmi ajándék egyike sem természetfölötti, tehát valószínűleg a prófétálás ajándéka alatt Pál apostol az Isten Igéje hirdetésének, magyarázatának nem természetfölötti ajándékát értette. A prófétálás csodás, természetfölötti ajándékát birtokló személy pontosan, részleteiben meg tudta mondani Isten akaratát akár egy személlyel, akár egy közösséggel kapcsolatban, pl. akár a jövőt is meg tudta mondani, ha Isten a jövő valamely eseményét szerette volna közölni. A "normál" prófétálás pedig csak általánosságban, elvekben mondja meg Isten akaratát. Isten akarata pedig a Bibliában van leírva általánosságban, tehát a prófétálás ajándékát manapság birtokló személynek leginkább az Isten Igéje helyes magyarázatához van tehetsége. Persze minden tehetséget, a kegyelmi ajéndékok tehetségét is fejleszteni is kell, hogy haszna legyen. Azon kívül a próféták feladata minden időban az volt, hogy helyes irányba tereljék Isten népét, elhívják őket a megtérésre, ha arra van szükség. Ez a mai, nem természetfeletti képességű próféták feladata is. Azt hiszem, a többi kegyelmi ajándék (szolgálat, tanítás, a vigasztalás/buzdítás, adakozás, vezetés/elöljáróság, könyörülés) többé-kevésbé jól érthető. Bizonyára vannak egyéb, nem természetfölötti kegyelmi ajándékok is manapság, de a rómaiakhoz írt levélben ezeket emelte ki Pál apostol. Például a fenti listában nem szerepel az a kegyelmi ajándék, vagy tehetség, hogy valaki gyerekeknek tudja a hitet oktatni, ami szintén fontos kegyelmi ajándék szerintem, hiszen a jövőt a jövő nemzedék fogja meghatározni.

üdv, a javuló Stefán