Más is járt már be úgy spirituális utat, hogy a vége ateizmus lett?

Nyilvánvalóan nem vagy ateista. Egy ateista nem ír olyat, hogy úgy tehet Istennek a legtöbbet, hogy ateista lesz, tekintve, hogy egy ateista nem hisz Isten létében. Így értelemszerűen abban sem hisz, hogy bármivel bármit is tehetne neki.

Istennek nem teszel azzal jót, ha figyelmen kívül hagyod. A kereső szívet szereti az Isten. Az látszik, hogy van benned egy alapvető vágy az Isten iránt, és ez egy nagyon jó kiindulópont. Én azt ajánlom neked, hogy keresd őt, csak ne a zen világában. Én és a családom is szamtalanszor megtapasztaltuk azt, hogy Ő létezik, és sokkal jobban vágyik a mi jelenlétünkre, mint mi az Övére.

gondolhatod hogy nem te vagy az egyedüli, lehettek sokan :) max nem gyakoriznak :D én keresztény református lettem hivatalosan, de ahogy kitárult a Világ és megismer az ember sokmindent, hát nehéz összeegyeztetni. az evolúció és a tudmányos kutatások eredményei tagadhatatlanok, erre van bizonyíték. de a világvallások dolgaira csak a hit. én úgy vagyok vele hogy esélyt adok sokmindennek. ez azt jelenti hogy ugyanúgy lehetőségnek tartom hogy egyszer élsz és lehet semmi nincs utána, minthogy lehet van újrakezdés itt, vagy valahol máshol. hiszek teremtő erőben, de az sem lepne meg ha valami más fajról derülne ki hogy az volt. vagy csak az ősrobbanást intézte valaki. ez ilyen. nem tudom ennek a nézetnek mi a hivatalos neve. amíg csak mindenki a saját igazát szajkózza, én kivárom a végét aztán kiderül. addig meg nem zárom magam túl nagy szabályok közé

A semmit tehát ha ez az egész meg sem történt volna vagyis se univerzum se sötét se világos már elég sokszor megtapasztaltuk.Ez akkor van amikor lefekszünk este és reggel úgy ébredünk hogy nem álmodtunk semmit.Mint amikor úgy átalszunk 6-7 órát hogy nem volt álomkép és amikor felébredünk olyan mintha csak egy pillanat lett volna az egész.És milyen érdekes hogy ilyenkor mintha az időnek nem is lenne szerepe mert több óra telik el de mi csak egy pillanatnak érzékeljük.Mint amikor egy műtéthez elaltatnak valakit.De a lényeg az hogy ilyenkor is benne vagyunk egy valóságban tehát nem a semmiben csak épp nincs szerepe a tudatunknak.Tehát valami mindig van.Viccesnek tűnhet de a semmi is valami.És ez a semmi mégis rendelkezik illúzióval.Mindig történik valami.Lehet hogy időnként egy ősrobbanás.Ennek asemminek nem létezik idő vagyis nem keletkezett és nem lesz vége.Idő csak az anyagnak létezik legyen az élő vagy élettelen mert változik és elbomlik.A semmi egy állandó egy állandó tudat.Én ebben hiszek.

Engem is érdekel a buddhizmus, és próbálom összhangba hozni a keresztény parancsolatokkal. Hát nem könnyű, de ateista úgy gondolom soha nem leszek.

Régebben sokat agyaltam rajta, de most már NEM ÉRDEKEL: csupán AGNOSZTIKUSNAK vallom magam...

Egy valódi spirituális tudja hogy nincs egy abszolút isten aki felettünk dönt. Ellenben van sok kisebb isten