A hinduizmusnak miért nincs olyan irányzata, ami a legfontosabbnak, mindenek előtt állónak Brahma aspektusát, illetve kultuszát tartja?

A hinduizmus főárama egy Istent, Legfelsőbb Lelket imád, akit Brahmannak, Ísvarának neveznek, ugyanakkor neki számtalan-számtalan aspektusa, személye, megnyilvánulása, avatára van. A legfontosabbak ezek közül Brahma, Visnu és Siva, ugyanakkor vannak náluk kisebb, de szintén fontos megnyilvánulások (pl.: Indra, Agni stb.) és apró, szinte jelentéktelenek is, akiknek a kultusza csak nagyon szűk körökre jellemző.

A hinduizmus egyáltalán nem homogén, éppen ellenkezőleg, rengeteg irányzatot foglal magába, ugyanakkor a két legnagyobb a saivizmus és a vaisnavaizmus. Előbbi Sivát, utóbbi Visnut tartja a legeslegfontosabb aspektusnak és az ő kultuszát tartják a legfontosabbnak, legelőrébb valónak. Nyilván vannak kisebb irányzatok is (pl. saktizmus, akik nem is teljesen függetlenek, pusztán annyi a fő jegyük, hogy előtérbe helyezik a női minőséget), de ezek a legnagyobbak. Brahmának azonban nincs különálló kultusza, vallási irányzata. Nincs olyan irányzata, mint a saivizmus vagy a vaisnavaizmus, nincs semmiféle "brahmaizmus". A brahmanizmus nem az. Brahmannak csak az egyik aspektusa Brahma és a brahmanizmus kifejezés még csak nem is a Brahmanból, hanem a brahmin (papi) kaszt nevéből származik és a hinduizmust fedi le. Viszonylag kevés templom épült Brahma tiszteletére, ellenben mondjuk Visnuval vagy Sivával.

Miért alakult úgy, hogy Brahmának nem lett kimondott kultusza, vallási irányzata, ami őt tartaná a legfontosabbnak, legnagyobbnak? Tényleg nem tekinti senki őt főaspektusnak? Felettébb érdekes, hiszen Brahma a teremtésért felel, ami nyilván egy felettébb nemes szerep...

Nem tudom, hogy jó helyre írtam-e ki a kérdést, lehet, hogy inkább a társadalomtudományok alá kellett volna, lévén történelmi téma is, ugyanakkor vallással is kapcsolatos. Ha rossz helyen van, akkor jelezzétek!