Aki egész életében a sátán mellet dönt és a halálos ágyán akar majd az Úrhoz megtérni annak lesz lehetősége az üdvözlésre?

#4

A jobb lator milyen nagy tetteket hajtott végre halála előtt a kereszten, amikor Jézus azt ígérte neki, hogy már aznap vele lesz a mennyben?

De nem is kell megbánnod, isten anélkül is megmenthet a pokol elől.

De mi alapján?

Lesz. Csak a sátán mondatja ki az "igaz" hívőkkel, hogy nincs megváltás a bűnös élet után. De vajon tudja-e a bűnös, hogy ki az a Jézus, akihez kiáltani lehet az utolsó időnkben?

Javaslom a tékozló fiú történetét tanulmányozásra.

Krisztián

Kedves kérdező és válaszolók!

A Jézussal megfeszített "lator" még az ószövetség érvényessége idején élt, tehát rá nem az újszövetség érvényes, aminek az idejében mi élünk. Ezen kívül Jézus kijelentette, hogy van hatalma bűnöket megbocsátani a földön (Mt 9:6). Tehát abban a kb. 33 évben, amíg Jézus itt élt a földön, az ő szava elegendő volt ahhoz, hogy bárki bűnei meg legyenek bocsátva.

Mivel már nem az ószövetség alatt élünk, és Jézus sincs itt a földön, a keresztre feszített lator története alapján ítélni meg a jelen helyzetünket az üdvözülés szempontjából teljesen téves következtetésekre vezethet.

Jeremiást idézi a Zsidók levele 8:7-12, és bemutatja a legalapvetőbb különbségeket abban, ahogy valaki Isten szövetségébe lépett az ószövetségben, illetve ahogy Isten szövetségébe lépünk az újszövetségben. Így szól:

"Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről... De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.”

A 10b vers (itt "Izráel" már nem a testi, hanem a szellemi Izráelt jelenti, Isten újszövetségi népét): Az ószövetség (Mózesi szövetség) alatt a törvény egy külső hatás vagy kényszer volt. Az ember akkor is megfelelt a törvénynek, ha az előírásait betartotta, holott a lelkében egyáltalán nem volt rá vevő. Hiszen kívülről rá volt kényszerítve. Az újszövetség alatt Isten egy belső motivációt hoz létre, és ő maga "írja" be a szívünkbe a "törvényt". Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy az ember nyitott szívvel, emgedelmes lelkülettel olvassa Isten Szavát, vagyis a Bibliát, és így Isten dolgozik a szívében, lelkében, hogy belülről formálja őt. Egy másik módja, hogy egy olyan ember, akinek a szívébe már beírta Isten a "törvényeit", a Szentlélek által beszél valakivel, így nem emberi bölcsességgel, hanem Isten a maga Szentlelke által írja be egy újabb ember szívébe, amit ő akar.

A 11. vers: Az ószövetség alatt úgy került bele az ember a szövetségbe, hogy nem önként döntött, hanem gyerekként zsidónak született, és kész. Utólag az Isten által rendelt papok tanították őt arra, hogy milyen Isten. Az újszövestégbe nem így, éretlenül kerül be az ember, hanem úgy, hogy már ismeri Istent, ezért utólag már nem kell Istenről tanítani őt. Erről szól a 11. vers. Úgy tehát nem lehet belépni az újszövetségbe, hogy gyerekként beleszületik valaki (mondjuk egy hívő család gyerekeként), sem úgy, hogy ha felnőttként még nem ismerjük Istent.

12. vers: Az újszövetségbe bűnbocsánat révén lehet bekerülni.

Tehát visszatérve a kérdéshez: egy haldoklónak van-e lehetősége az üdvözülésre. A fenti Zsid 9. fejezet alapján: Ha van még annyi ideje, hogy Isten beírja a szívébe a törvényeit (akár a Biblia olvasásán, akár egy hívőnek a Szentlélek által adot szavain keresztül), plusz ha van még annyi ideje, hogy megismerje Istent, és plusz ha van lehetősége megkapni a bűnei bocsánatát (amihez el kell ismernie a bűneit, meg kell térnie, és valakinek meg kell keresztelnie őt Jézus halálába és feltámadásába), akkor szerintem üdvözülhet. De ugye ezekhez mind-mind idő kell. Egy Jézus kereszthalálról szóló üzenet nagyon hatékony lehet mind a 3 téren, egy ilyen üzenet nagyon sok fontosat mond Istenről, és nagyon szorosan kapcsolódik a bűnbocsánathoz, és képes megnyitni szíveket arra, hogy Isten tudjon beléjük írni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy haldoklónak a halálos ágyán valószínűleg már nincs annyi ideje, hogy eljusson arra, hogy az új szövetségbe belépjen, Isten népébe tudjon kerülni.

A Bibliában egyetlen eset sincs leírva, hogy valaki a halálos ágyán üdvözült volna, ami nem jelenti, hogy ez lehetetlen. De van több eset az újszövetségben, hogy kegyes és istenfélő emberek néhány óra alatt eljutottak oda, hogy megkapták a bűnbocsánatot és így az üdvösséget (ApCsel 2. fejezet, ApCsel 10. fejezet, ApCsel 8:28-40), tehát ha valaki elég alázatos és istenfélő életet élt, akár néhány óra alatt eljuthat az üdvösségre, ha van a közelében valaki, aki hirdeti neki az evangéliumot, felismeri, hogy megtért, és megkereszteli őt Jézus halálába és feltámadásába.

A legtöbb ember azonban egyáltalán nem kegyes és istenfélő életet élt a halálos ágyáig, ezért ahhoz, hogy eljusson az üdvösségre, valószínűleg több napra vagy hétre lenne szüksége. Vagyis a halálos ágyon már túl késő van számára.

Remélem, ez segít.

üdv, a javuló Stefán

"Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

(Márk 3: 28-29)

És akkor lássuk a tékozló fiú történetét:

Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.

Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” (Lukács 15:11-32)

Ezeket az igéket hozom most nektek. Tékozló fiú az olyasmi ember, mint aki ebben a kérdésben szerepel. A tékozló fiú tesója pedig olyasmi emberhez hasonlít, mint azok a keresztények, melyek a pokollal riogatnak. Van-e pokol vagy nincs én nem tudom. De azt tudom, hogy ha valaki ismeri Jézus Krisztust, tehát az embertestben nyilvánvalóvá váló Isten tetteit, legendáit, róla a történeteket és megérti Őt, akkor ha hozzá kiáltanak, segít.

Jó párszor leírtam már életem majdnem legvégét. Amikor kábítószerfüggőként úgy éreztem magam, hogy nincs más mód a megszabadulásra, csak az öngyilkosság. Nem a haláltól féltem, mert jobban féltem az elvonási tünetektől és tetteim következményeitől, mint a haláltól. Ráadásként megadatott, hogy pisztollyal gyorsan véget vethessek az életemnek. De legvégső elkeseredésemben egy véletlennek köszönhetően jutott eszembe, hogy még azt nem próbáltam, hogy az Úrhoz imádkozzak, Jézushoz. Ismertem a nevet és ismertem a történeteket. Hát könyörögtem neki, hogy mentsen meg, csináljon valamit, tegyen velem csodát, mert itt a végem és nem akarok így elmúlni.

És az Úr megtette. Lehet csak egy pillanatra, de éreztem az erejét, éreztem a szeretetét, megbocsátását, vigasztalását. Megérintette a lelkemet.

Ez több, mint 3 éve történt. Azóta tudom, hogy sosem vagyunk egyedül. És ezután is tett velem csodákat, amiket, ha el szoktam mesélni, még számomra is hihetetlen. De van hitem. Újszövetségben élünk, ez való igaz. Jézus pedig kimondta az újszövetség igéit. És elmondta, hogy az ő igéi sosem múlnak el.

Itt a tékozló fiú esete mutatja be az apa személyében a jóságos, megbocsátó Istent. Aki, még akkor is képes csodát művelni és gyógyítani a lelket, ha az ember ott van élete utolsó órájában. Én átéltem. De nem kellett meghalnom. Amikor ugyanis könyörögtem a segítségére nekem elmúlt a sóvárgásom, elmúltak az elvonási tüneteim és olyan józannak éreztem magam, mint még soha életemben. És igen, azóta is volt alkalom, hogy elbuktam, de nem voltam egyedül és felsegített az Úr, sőt csodákat művelt. Pedig én eltékozoltam mindenem. Majdnem Júdás módjára az életemet is.

Az, hogy egyes keresztény társaim azzal riogatnak, hogy pokolra kerül automatikusan mindenki, aki valamilyen formában egész életét a sátánnak élte, az nem teljesen igaz. Mert ha az illető megismeri Jézust és segítségül hívja a nevet tudva, hogy kit rejt a név (Jézus Krisztus) annak segít. Ő a megváltás. Jó reggelt!

De aki megismerte a nevet és azt is, aki mögötte van, arról nehezen tudom elképzelni, hogy még azután is élne a sátánnak. Ha pedig valaki a sátánnak él, az nem ismeri azt, aki a név rejt.

De rendesen ez is le van írva a Bibliában gyerekek:

" Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!" (Máté 7:21-23)

Tudjátok, ez mit jelent? Azt, hogy még olyan papok is létezhetnek, akik ördögöket űztek ki Jézus nevével, de az Urat nem ismerték. Ismerték a nevet, de nem azt, akit a név takar. Ismerték talán, de hinni nem hittek benne. Az ördögöknek pedig nem kell hinniük Jézusban. Ők ugyanis tudnak róla.

És igen, ha tetszik, ha nem, el kell fogadni, hogy még a legmocskosabb tömeggyilkos is be juthat a mennyek országába, ha ismeri az Urat és segítségül hívja élete utolsó órájában. De állítom azt is nektek, hogy aki ismeri az Urat, az többé nem akar már ölni, lopni, hazudni sem. Ha mégis, akkor csak az Úr neve van meg neki, de azt nem fogta fel, hogy ki is van a név mögött. És azt is állítom nektek, hogy aki ismeri az Urat, az nem fog megrettenni a sátántól, nem fogja kikerülni a sátánt, hanem a sátán kerüli ki azt, aki ismeri az Úr nevét és akit a név lefed.

Akit pedig Jézus Krisztus név lefed, az maga az abszolút jó. Olyan jó, hogy még magát sem mondja jónak, mert tudja, hogy csak egy a jó: Az Isten.