Van értelme vitatkozni Isten létezéséről és a passzivitásáról?

Nekem az a véleményem, hogy egy kereszténynek meg kell tudnia védenie érvekkel a hitét. A vita nem mindig pusztító hanem lehet konstruktív is. Nem is az a lényeg sokszor, hogy ráerőltessük a világnézetünket másokra hanem az, hogy legyen interakció azokkal akik nem ismerik Istent. Különben hogy lesz só meg kovász a világban a kereszténység?

Pál apostol ékes példája ennek, számtalanszor üldözték, megkorbácsolták, megbotozták, meg is kövezték, hogy majdnem meghalt. Bár ő kicsit szélsőséges példa mert erre lett elhivva. De e tekintetben nem árt ha minden keresztény felmutat valamennyi életjelet, hogy beszél másokkal a hitéről. Én sem tértem volna meg ha 18 éve nem zavar meg a lépcsőházban ilyen kellemetlen kérdésekkel egy kedves akkori szomszéd, hogy hiszek-e Istenben.

A vitának van értelme. Úgy vélem ha egy ilyen kérdésen vitatkoznak az emberek, akkor megértik a másik fél gondolkodását is. Legalább is részben. Ifjú koromban ateistának mondtam magam. Jó, igaz, most sem vagyok öreg, hanem csupán 36 éves. De egy ilyesmi vitából olyan információkat is megtudtam, melyek később keresztényként valóban hasznossá váltak.

Az ilyen viták képesek kirostálni a keresztények közül a gyenge hitűeket és az ateisták közül is azokat, akiket vonz magához az Úr.

Kezdetben azt gondoltam, hogy majd én megtérítek mindenkit. De ez nem ilyen. Keresztényként itt vitázni olyan, mint magunkra ölteni a magvető szerepét. Lesznek jó földbe hulló magok. Egy ideig észrevétlen lappang az információ az ember emlékei közt, aztán jön egy változás, mint magnak az eső és az információ kicsírázik. Ha pedig alkalmas erre az ember elmélye, akkor nem csak kicsírázik, hanem hívőt farag az ateistából is. Ők pedig teremnek. Van ki 10 szereset, van ki 20 szorosat és van, aki 30 szorosat vagy száz szorosat.

Ugyanígy az ateistának is megéri. Az ő szemszögükből kijózanítaná az embert egy szekta hatása alól. Igy gyarapodik a józan ateista tábor. Viszont a keresztények, akik hitükben megmaradnak egy ilyen vita után, azok erősítik a hívő tábort. Szomorú, de a hívő tábornak is jó, ha a gyenge láncszemek kihullanak.

Lucifer 666! A mai napig nem bírom eldönteni, hogy te valójában hívő vagy-e vagy ateista. Esetleg fordított pszichológiával operálsz-e. De szerintem egész jól csinálod, amit csinálsz.

Jézus egy elég kemény szemléltetést mondott ide vonatkozóan:

(Máté 7:6) 6 Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és a gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy valamikor is megtapossák azokat, azután megforduljanak, és széttépjenek benneteket.

Istenről nem helyén való vitatkozni. Ami nem jelenti azt, hogy akkor nem is védhetjük meg a tiszta imádatot, és Krisztus tanítását.

De ezt tisztelet teljesen kell tenni. De ha vitába torkolna, annak értelme nincs, mert Jézus elmondja a versben az okát.

Az Isten Szavából származó igazságok kincset érnek, jelképes értelemben olyanok, mint a gyöngyök. Ha valaki az állatokhoz hasonlóan nem értékeli ezeket a kincset érő igazságokat, akkor hagyják őt ott a tanítványok, és keressenek olyan személyt, aki fogékony az igazságra.

Nem vall bölcsességre szellemi dolgokat megosztani azokkal, akik nem értékelnek semmilyen szellemi gondolatot és tanítást.

Az ilyen személyek csak megtipornák az értékes szellemi dolgokat, és kárt tennének azokban, akik igyekeznek elmondani nekik ezeket.

Jézus nem mindig mondta el a teljes igazságot, különösen akkor nem, ha az összes tény feltárása szükségtelen bajt hozott volna saját magára vagy a tanítványaira. De még ilyen alkalmakkor sem hazudott. Inkább nem mondott semmit, vagy másra terelte a szót