Klaus L. Matefi minden idők egyik legeredményesebb vallástörténésze?

Folytatás:

"Jézusról könyvtárnyi irodalom keletkezett már, érdekes módon azonban még azt sem döntötték el, mert nem tudható, pontosan mikor is született! Ez roppantmód érdekes, ha egyszer e vallásnak ennyire központi szerepe e figura! Ez ha nem is bizonyítja azt hogy ne lett volna történelmi személy, de legalábbis kételyeket ébreszt bennünk valós létezésével kapcsolatban. A születésekor állítólag megjelenő betlehemi csillagot próbálták már sokféleképp beazonosítani, pld. üstökösnek tekintve, mindezideig azonban nem született e kérdéssel kapcsolatban valóban tudományos igényűnek mondható, korrektnek tűnő elemzés. Szerencsére nem sokkal ezelőtt azonban áttörés következett be e téren, mely igencsak meglepő, ugyanakkor azonban teljes mértékben lehetséges megoldást kínál a Jézus-kérdésre!

Véleményem szerint a szóban forgó tanulmány a jelenkor egyik legjelentősebb mitológiai és vallástudományi felfedezése. Mint minden nagy áttörésnél lenni szokott, szerzője sokáig a megnemértés, félremagyarázás és gúny falába ütközött, ahol meg csak lehetett, egyszerűen agyonhallgatták (főleg egyházi körökben természetesen...). Valójában ennek még most sincs vége teljesen, bár megítélése már változóban van. Végeredményben nem is lehet csodálkozni e fogadtatáson, mert témája két szempontból is igen hálátlan: egyrészt az emberek nem szoktak örvendeni neki, ha szembesítik őket azzal a ténnyel, hogy lényegében egy óriási csalás áldozatai (a Szerző még jól is járt hogy most született: a középkorban, tudjuk, a rossz hír hozóját gyakran lenyakazták...), másrészt a tanulmány igencsak nehezen érthető, mert számos asztrológiai szakkifejezést alkalmaz! Sietek azonban megjegyezni, hogy szó sincs arról, miszerint a szerző az asztrológiának csinálna propagandát, vagy akár csak hinne is ebben!

Lássuk tehát a lényeget. Az illető úr, a magyar származású Klaus Matefi, akit bátran tarthatunk profi mitológiakutatónak, abból a zseniálisan egyszerű elgondolásból indult ki, miszerint Jézus születésénél csillagot emlegettek, kereszthalálánál meg napfogyatkozást, ami szintén csillagászati esemény. Vagyis amikor Jézus született, tulajdonképpen egy csillag született, amikor meghalt, egy csillag kimúlt! Ám abban a korban csillagászok még nem voltak! Csillagászok nem, de asztrológusok igen, s asztrológusnak könnyen tekinthetők bizonyos értelemben a "háromkirályok" is, elvégre "csillagot követtek". Az is tudvalevő, hogy a Biblia rengeteg szimbólumot, jelképet tartalmaz (pláne a "Jelenések Könyve"), amit nem szabad szó szerint érteni! Mi van ha itt igazából valami csillagászati eseményről van szó, amit az akkori babonás emberek asztrológiai szemszögből értelmeztek, s jelképekbe csomagolva írták le?! Ez bizony egyáltalán nem valószínűtlen feltételezés, tekintettel rá hogy gyakorlatilag minden vallásnak az asztrológia az alapja, legalábbis az ókori Mezopotámia civilizációja óta, merthogy ott találták ki az asztrológia áltudományát. Minden valamire való mitológiakutató tudja, hogy a sumér istenek egy-egy csillagnak felelnek meg, számos legendájuk csillagászati eseményeket beszél el, természetesen úgy, hogy a benne szereplő csillagok és bolygók neve helyett istenek nevét használják; de ugyanez igaz a régi görög regék és mondák túlnyomó többségére is! Erről nem is írok többet, de nem is kell, a megfelelő szakirodalomban utána lehet nézni. Más népeknél is ez a helyzet; ezek közül számos még nagyon is élt és virult a kereszténység születésekor! (Még a görög filozófiai iskolák is...) Klaus Matefi igazán semmi különöset nem tett, mindössze merészelte gondolatait függetleníteni a megszokott gondolkodási sztereotípiáktól, abból indult ki hogy a kereszténység semmi esetre sem "szentebb" mint más vallások - ha pedig így van, lehet hogy ez a hitrendszer is beilleszkedik a többi vallás sorába, és ennek is csillagászati, "kozmikus" eredete van?! Természetesen nem misztikus értelemben, hanem úgy, hogy ez is asztrológiailag értelmezhető eseményeken alapszik?

Elkezdett tehát kutatni e téren, és kiderült hogy jó nyomon jár. Zseniálisan egyszerű feltételezése értékes gyümölcsöket hozott. E helyütt teljes mértékben mellőzve az asztrológiai bizonyítékokat, a következőképp foglalhatjuk össze eredményeit:

Abban az időtartományban, melyben a bibliai Jézus-sztori játszódik, egy bolygóegyüttállás volt megfigyelhető az égbolton Ennek a konjunkciónak (bolygóegyüttállás) a "főszereplői" a Nap, a Hold, valamint a Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták voltak.

A "betlehemi csillag" csak azok által szerkeszthető ki, akik ismerik az idők folyamán megjelent "Jézus-konstellációk" helyeit a Zodiákusban.

A betlehemi csillagot nyolc ill. kilenc (a kilencedik közel azonos helyre esik, mint az első!) egymás utáni jézusi konstelláció ismeretében lehet kiszerkeszteni. Jézus idejében, mint minden esetben ennek az öt planétának az együttállása két év különbséggel megismétlődött, de mivel a második volt a pontosabb konjunkció, ezért ezt kell a betlehemi csillag kiszerkesztésénél figyelembe venni. A csillag többi csúcsát a közelítőleg 136 évenként a Zodiákusban ismétlődő együttállások helyei adják.

Azaz, a híres "betlehemi csillag" nem valamiféle az égen is látható tünemény volt!

Jézus kereszthalálakor pedig a születés idején együttállt planéták egy "T" keresztet alkottak.

Manapság ezt már könnyű ellenőrizni horoszkópkészítő számítógépprogramokkal; Klaus Matefi honlapján azonban megtalálhatók természetesen a horoszkópok is, csakúgy mint a megfelelő időpontok.

Mindez azonban mit sem von le abból a tényből, hogy a kereszténység a legmesszebbmenőkig "kozmikus gyökerekből" táplálkozik, de ezalatt nem valamiféle ezoterikus igazságot kell érteni, pusztán azt, hogy babonás asztrológiai spekulációkból sarjadt, ami igencsak érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy az asztrológiát nemcsak a modern tudomány tartja - nagyon helyesen különben! - minden alap nélküli népbutításnak, de maga a kereszténység is, sőt, sok esetben kifejezetten sátáni tevékenységnek! Rendkívül groteszk, hogy ezek után az derül ki, hogy az általa megvetett asztrológia nélkül az egész kereszténység meg sem születhetett volna!

Mindezzel természetesen a legkevésbé sem azt akarjuk bizonygatni, hogy az asztrológia bármiféle értelemben is komoly tudomány volna, és Klaus Matefinak sem ez a célja. Nem ő (vagy én) hisz az asztrológiában, hanem azt állítja hogy a régi emberek hittek benne! Ez pedig nagy különbség. A mitológiakutató is sokat foglalkozik például a hétfejű sárkánnyal, de egyáltalán nem valószínű, hogy hisz is benne! Ezt amiatt volt fontos leírni, mert Klaus Matefi munkásságának és céljának megítélése tekintetében elég sok félreértést tapasztaltam már.

Na és most vegyük szemügyre mitológiakutatónk elméletét evidencialista szempontból! Higgyük vagy ne higgyük? Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés!

Természetesen legegyszerűbb volna a vonatkozó számításait leellenőrizni, s elolvasni a bőséges mennyiségben felvonultatott forrásmunkáit. Bevallom, én ezt nem tettem meg. Nem nyilatkozhatok tehát úgy, hogy az itt NAGYON röviden és elnagyoltan bemutatott elmélet biztosan helyes, nem vagyok jogosult az igazságtartalmáról véleményt mondani. Mások nyilván ellenőrzik majd állításait (Egypáran már meg is tették úgy hallottam, s nem találtak hibát benne). Most én pusztán a dolog hihetőségét elemzem.

Mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy egy világteremtő isten létezése okvetlenül szükséges ahhoz hogy fia legyen, hiszen ha nincs apa, nincs fiú sem! Márpedig mint korábban kifejtettük, jelen pillanatban nincs bizonyíték rá, hogy világunk véges lenne, azaz legalábbis kétséges, hogy Isten létezik. Ha elfogadnánk mégis a létét, azzal megmagyarázhatnánk ugyan a Jézus-legendát, de ezzel egy felesleges entitást vezetnénk be, holott Klaus Matefi egy ennél sokkal kézenfekvőbb magyarázatot kínál nekünk. Végtére is magyarázata mindenki által ismert, meglevő elemekből építkezik: tudjuk, hogy valóban nagyon babonásak voltak az akkori emberek; hogy feltétel nélkül hittek a csillagok (és bolygók) hatalmában; hogy minduntalan jósokhoz futkároztak életük fontosabb eseményeivel kapcsolatban jövendölést kérni; tudjuk hogy gyakorlatilag minden más vallás is efféle asztrológiai spekulációkra építkezik - evidens, hogy ne tartsuk kivételnek éppen a kereszténységet! Az occami elv alapján, ami fontos eleme az evidencializmusnak, az egyszerűbb magyarázatot kell elfogadnunk. Mindemellett Klaus Matefi számos bizonyítékot is szolgáltat elmélete igazára, azaz verifikációs és falszifikációs lehetőségeket nyújt nekünk, nem úgy, mint a hagyományos teista magyarázatok. Eképp elmélete tudományosnak nevezhető. (Még akkor is tudományos ha az derülne ki róla hogy nem állja meg a helyét: egy elmélet ugyanis nem attól tudományos igényű mert okvetlenül igaz, hanem attól, hogy ellenőrizhető, vagy legalábbis elvileg cáfolható, lásd a korábban írtakat). Vagyis evidencialista szempontból lényegesen logikusabb Klaus Matefi elméletét elfogadni, mint - egyelőre - bármi mást!" (forrás: Viola Zoltán: Az evidencializmus - [link] )

Klaus L. Matefi kutatási tevékenységére már többen felfigyeltek az online térben is: ( [link] , [link] , [link] , [link] , [link] , [link] )

Természetesen vannak olyan betegesen megszállott és elvakult, hiányos ismeretekkel rendelkező szektariánus hordószónokok is, akik igyekeznek elbagatellizálni minden olyan kutatási eredményt, ami az általuk elfogadott és védelmezett fősodratú véleményformálók állításaival szembemenve merészeli felfedezéseit hangoztatni. Ezek voltak minden időben a szellemi fejlődés kerékkötői...

A helyett, hogy ezekre a jelentéktelen figurákra itt tovább pazarolnám az Olvasó drága idejét, inkább térjünk rá a Németországban élő Klaus L. Matefi mitológiakutató kutatási rezultátumainak a prezentálására.

Klaus L. Matefi mitológiakutatónak többek között sikerült a Názáreti Jézus életének kozmikus misztériumát is feltárni, amibe eddig már rengeteg kutatónak beletört a bicskája, ugyanis vagy ignorálták az ősi asztrológiának a figyelembevételét, vagy a misztériumok védelme céljából tévesen megalkotott időszámításra bazírozó kronológiára hagyatkoztak, vagy pedig nem merészelték azt feltételezni, hogy a szabad szemmel is látható Uránusz bolygót (a beavatottak bolygóját) már abban az időben is ismerték azok a beavatottak, akik a vallási misztériumokat megalkották (forrás: [link] [22] és [23]). Közismert, hogy az ókorban és a középkorban hittek a manapság áltudománynak titulált asztrológiában, és több uralkodó, pápa, főpap, de akár főnemes is rendelkezett saját asztrológussal, sőt a néhai francia szocialista párti elnöknek, François Mitterrandnak is volt egy asztrológus tanácsadója, Élizabeth Teissier... A szabadkőműves titkos társaságok tevékenységük során szintén foglalkoznak az asztrológiával.

A vallások misztériumainak megalkotói értelemszerűen tiltották hívő tömegeik számára az asztrológiával kapcsolatos tevékenységet annak ellenére, hogy például a Szanhedrin tagjainak kötelező volt nem csak fizikát, matematikát, nyelveket tanulni, hanem ezen kívül mágiát, jövendőmondást és természetesen asztrológiát is (forrás: [link] [13] és [14]) ... Szóval quod licet Jovi, non licet bovi!...

A Katolikus Egyház Katekizmusának állítása értelmében "Krisztus egész élete misztérium" (forrás: [link] ).

Klaus L. Matefi a Jakab-féle apokrif evangéliumra támaszkodva azt állítja, hogy Mária a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" egyik kozmikus forrásának égisze alatt jött a világra i.e. 23.12.18-án ( [link] ), amikor úgymond rászállt a Szentlélek ( [link] ). Édesanyja, Anna fogadalmat tett, hogy gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:

"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (Klaus L. Matefi fordítása)

Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának, Jézusnak az édesanyja! A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt. Mária 9 évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában, majd 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy a Megváltó jövendőbeli anyja ne válhasson időközben érdemtelenné erre az elhivatottságára. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja az elkészült függönyt. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:

"A köszöntést követően elment innen a rokonához, Erzsébethez, és kopogott az ajtaján. És amikor Erzsébet meghallotta, eldobta azt ami a kezében volt, és futva kinyitotta neki az ajtót; megáldotta és mondta: "Áldott vagy te a nők között, és áldott a te testednek gyömölcse. És hogy jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engemet? Lásd hát, megmozdult bennem a gyermek, és üdvözölt tégedet." - Azonban Mária nem értette a titkokat, melyekről neki Gábriel (*arkangyal) beszélt; és felpillantva az égre mondta: "De ki vagyok én, hogy a Föld minden nemzedéke engemet kell áldjon?" - Három hónapot töltött el Erzsébetnél, aztán visszament a házukba. Azonban napról napra teltebb lett a teste, és elrejtőzött Izrael fiai elől. Tizenöt (*a latin szöveg szerint tizenhat) éves volt, amikor ezek a titkok történtek." (Klaus L. Matefi fordítása)

Klaus L. Matefi véleménye szerint Mária a jeruzsálemi Templomban tett látogatása alkalmából került áldott állapotba Jézussal, i.e. 9.05.20-án ( [link] ) a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" egyik kozmikus forrásának létrejötte napján.

Lukács szerint azért mozdult meg Erzsébet méhében ekkor a magzat, mert betelt "Szentlélekkel". Ezt a jelenetet a legszemléletesebben a kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött megtekinthető festmény ( [link] ) ábrázolja. A képen Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett látható egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami éppen a mellékelt kozmikus T-keresztet kellene, hogy szimbolizálja. A Jakab-féle ősevangélium fordításai 15 illetve 16 évesnek taksálják Mária életkorát, de valójában tizenhárom és fél éves volt ekkor.

Mária és Erzsébet találkozásáról Magyarországon a Sarlós Boldogasszony ünnepén emlékeznek meg, de a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján május 31-én kellene. Az utóbbi dátum már közelít a bemutatott konstelláció időpontjához, és ha figyelembe vesszük azt, hogy 1582-ben a naptárreform alkalmából a csütörtöki 1582.10.04-ét követő napot pénteket már 1582.10.15-re korrigálták, akkor ez az eltérés kiküszöbölődik.

Lukács evangéliuma arról számol be, hogy Mária és József Betlehemben tartózkodott Jézus születésekor, mivel Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius; i.e. 45? - i.sz. 21?) népszámlálást tartott a nem római polgárok (no cives Romani) részére is (Lukács 2,1-6), és ezért mindenkinek a saját városában kellett összeírásra megjelennie. Ankarában, az Augustus templomának előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben). I.e. 8-ban tartották meg a Publius Sulpicius Quirinius (Lukács szerint akkor Szíria helytartója volt) által végrehajtott népszámlálást (census-t) is azok számára, akik nem voltak római állampolgárok, mint Mária és József:

"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó." (Lukács 2,1-2)

Lukács ezen információja csak részben felelhet meg a valóságnak. A probléma abból adódik, hogy Quirinius a. u. c. 759-től 764-ig volt csak Szíria helytartója, i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) viszont Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748). Ezt látszik igazolni Tertullianus ókori egyházi író és gondolkodó következő mondata is azt állítva, hogy információja megbízható forrásból származott:

"Sed et census constat actos sub Augusto nunc in Judaeam per Sentium Saturninum, apud quos genus ejus inquirere potuissent."

Lukács megadása történhetett tévedésből, de sokkal inkább a misztérium védelme érdekében dezinformáció gyanánt, illetve az se zárható ki, hogy Quirinius nem volt ugyan akkoriban Szíria helytartója, ámde mivel Augustus császár őt bízta meg a census lebonyolításával, ezért mint tejhatalmú császári megbízott azonos, vagy akár nagyobb hatalommal is rendelkezhetett arra az időre, mint az akkori szíriai helytartó, Sentium Saturninum. Erre a felmerült problémára igyekezett megoldás gyanánt reagálni a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) az 1840-ben kiadott "Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census", azaz "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmányában:

"Egyesek szerint azt mondja Lukács: "Ez a népszámlálás volt az első és akkor történt, amikor Quirinus tisztviselő volt Szíriában", és az lesz elfogadott, hogy Quirinus kétszer szolgált császári hivatalnokként Szíriában, először Krisztus születésekor, amikor Sentius Saturninus Szíria hivatalos kormányzója volt. Akkoriban Augustus rendkívüli hatalommal küldte Szíriába - ahogy a legtöbben ezt elfogadják, hogy ő a birodalmi népszámlálás lebonyolítására kinevezett húsz rendkívüli biztos közül az egyik volt -, hogy amellett a palesztin királyság népszámlálását is elvégezze; másodszorra tizenkét évvel később, Szíria hivatalos kormányzójaként, és egyúttal ellenőri hatalommal felruházva tartotta meg az ismert népszámlálást.

A másik szemlélet, hogy az első (πρώτη) az első programm (πρώτη πρό) értelemben áll Lukácsnál, vagy ahogy mások megfogalmazzák, az előzőtől (πρoτέρα) és a rész így szól: "ez a népszámlálás Quirinus kormányzósága előtt történt Szíriában"." (Klaus L. Matefi fordítása)

Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi", azaz "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvében korábbi és későbbi történelmi példákkal igyekszik alátámasztani az említett teória helyességét Quirinius-sal kapcsolatosan. Mindent összevetve, Jézus az i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) megtartott lustrum és census idején látta meg a napvilágot (ellentétben más egyéb elképzelésekkel szemben!), amikor Sentium Saturninum volt Szíria hivatalos helytartója a. u. c. 744 - 748-ig, de Augustus római császár joggal feltételezhetően a census lebonyolítását Publius Sulpicius Quirinius-ra bízta, aki Szíria helytartói tisztségét csak a. u. c. 759-től töltötte be, azaz Jézus születését követő 13. évtől.

Az eddig leírtakra alapozva Klaus L. Matefi szerint a bűntelen lelki adottságokkal világra jött Jézus születési dátuma i.e. 8.02.10. ( [link] ), amikor a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak, amit a mitikus kígyó szimbolizál. Ekkor a negatív hatásúnak vélt Mars, Szaturnusz és Uránusz bolygók a Nap mögött elvesztették a Földre gyakorolt hatásukat. Amennyiben ezt a kígyót egy szabályos keresztre ( [link] ), vagy egy T-keresztre ( [link] ) feltekeredve ábrázolják, abban az esetben "Isten 72 szellemének" negatív szellemi hatású kozmikus forrásairól van szó.

A középkori úgynevezett "Szegények Bibliájában" (Franz Laib: Biblia pauperum, Zürich, 1867, Tab. 1.) az alábbi mondat olvasható:

"Vipera vim perdit sine vi pariente puella.", azaz "A kígyó elveszti erejét, amikor a szűz (*Mária) szül." (Klaus L. Matefi fordítása)

Jézus születésekor tehát az itt említett kígyó úgymond ERŐTLENNEK bizonyult! Ekkor égette el magát a Napban az egyiptomi mitológia mitikus szent tűzmadara, a főnix (egyiptomiaknál: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél: kerkes; etc. - [link] )!

Jézus születésekor jelen lévő három "napkeleti bölcs" a Mars, Szaturnusz és Uránusz bolygókat személyesítették meg. A számukat illetően evidens módon az általuk adományozott ajándékok (arany, tömjén és mirha) szolgálnak kellő felvilágosítással. Annak ellenére, hogy ezt Máté nem hangsúlyozta így ki, már az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta, hogy hárman voltak.

Ugyanez a három "napkeleti bölcs" volt jelen Mithrász születésekor is i.e. 280.12.09-én ( [link] ). A hagyományok szerint Mithrász Isten fiaként ("quod Filius Dei") "bűntelenül" egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba ( [link] ).

Nem ok nélkül nyilatkozik errő a Magyar Katolikus Lexikon az alábbi módon:

"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás: [link] )

Vannak, akik igyekeznek ebbe belekötni azzal, hogy Mithrász felnőttként egy sziklából született. Mithrász személyével kapcsolatosan ez is egy mítosz, a másik viszont az itt felvázolt, amit a legrégebbi keresztény ábrázolások is magukévá tettek.

A Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállása minden alkalommal kétszer történik meg ∼2 év eltéréssel a Mars periódusából adódóan. Ez volt a helyzet természetesen Jézus születése környékén is, ugyanis i.e. 10.02.03-án egy lényegesen pontatlanabb együttállás valósult meg, ami mégis arra késztette Heródest, hogy ne csak az újszülött fiúgyermekeket ölesse meg Betlehem környékén, hanem biztos ami biztos, 2 éves korig az összest.

A betlehemi csillag nem volt valódi csillag. Részletesebben erről itt: [link]

Nagy Heródes i.e. 9.11.28-án máglyára küldött néhány lázadót egy teljes holdfogyatkozás ( [link] ) alkalmából (forrás: Josephus Flavius), majd néhány hónap múlva i.e. 8-ban a királyságának 37. évében eltávozott az élők sorából.

Zakariás pap fia, keresztelő János kora leghíresebb esszénusa volt, akik birtokolták a kabbala titkos ismereteit, és természetesen a Schemhamphoras-nak ( [link] ), azaz "Isten 72 szelleme" mibenlétének a tudását is.

A Magyar Zsidó Lexikonban olvashatjuk az alábbiakat ezzel kapcsolatosan:

"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett.

Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (forrás: Magyar Zsidó Lexikon 439-440. old. - [link] )

Keresztelő János tisztában volt azzal, hogy rokonának, Jézusnak megkeresztelésére melyik nap lenne a legalkalmasabb. Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából. Így kerülhetett sor i.sz. 22.07.02-án ( [link] ) egy X-kereszt létrejöttekor a 30. életévében járó Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál, aminek szellemi hatását a képzőművészeti alkotások egy galamb formájában ábrázolják ( [link] ), amint éppen Jézusra száll.

Ezt követően Jézus kiment a pusztába, ahol 40 napi böjtölést követően megkísértette az Ördög i.sz. 22.08.11-én ( [link] ).

János az evangéliumában mindössze három Peszách ünnepről tesz említést Jézussal összefüggésben: Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a Templomból; a csodálatos kenyér- és halszaporitással (6,4) illetve elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) kapcsolatosan. Ez összhangban van azzal, hogy Jézus működése nem tartott három teljes évig.

Jézust a 33. életévében a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) i.sz. 25.04.01-én ( [link] ) (3785. niszán 14-én), a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) feszíttették keresztre páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ugyanis

"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (A zsidókhoz írt levél 9,22).

Ezen a napon a születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet ( [link] ) alkottak a zodiákusban.

Jézus utolsó szavai az alábbiak voltak Máté és Márk olvasatában, mielőtt kilehelte volna lelkét:

"éli, éli, lamá sabaktáni! azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Máté 27,46)

"Elói, Elói, lámá sabaktáni! - ami azt jelenti: "Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?" (Márk 15,34)

Egyesek vélemények szerint Jézus itt a Zsoltárok 22. versszakának első mondatát imádkozta... Érdemes ehhez megnézni Nagyszombati Káldi György (1573 - 1634) jezsuita szerzetes és bibliafordító által először 1626-ban Bécsben kiadott, majd 1732-ben ismét megjelentetett Bibliájában az említett részt:

"Végig, a`reggeli fel-vételért, Dávid Zóltára. XXI.

Istenem én Istenem tekints reám: miért hattál-el engem? távul az én szabadulásomtól a`vétkeim igéi.

Én Istenem nap-estig kiáltok, és meg nem halgatsz: éjjel, és nem esztelenségemre.

Te pedig a`Szent helyen lakol, Israëlnek dicsérete:

Te-benned bíztak az atyáink: bíztak, és meg-szabadítottad őket." (Zoltárok könyve XXI,1-5)

Nagyszombati Káldi György bibliafordításából az egyesek által vitatott két idézet:

"És kilencz óra-felé kiálta Jézus nagy szóva, mondván: Eli, Eli, lama sabaktáni? az-az: Én Istenem, én Istenem, miért hattál-el engemet?" (Máté XVII,46)

"És kilenczóra-kor fel-kiálta Jézus nagy szóval, mondván: Eloi, eloi, lamma sabaktani? melly így magyaráztatik: Én Istenen, én Istenem, miért hattál-el engem?" (Márk XV,34)

Semmi nem igazolja, hogy Jézus a Zsoltárok 22. versszakának első mondatát imádkozta volna el kínhalála előtt, ellenben a bűntelen születési adottságából adódóan a halála pillanatában átérezhette, hogy az akkor uralkodó erős negatív szellemi impulzus nem azonosítható a ormuzdi lélekadó Atyjának születéskori szellemi hatásával, és rádöbbenhetett arra, hogy a Jóisten magára hagyta és kiszolgáltatta a gonosznak ( [link] ).

Pál ezt kissé másképpen magyarázta, ami természetesen hit kérdése:

"Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk." (Korintusiaknak írt II. levél 5,21)

"Így kerülhetett sor i.sz. 22.07.02-án ( [link] ) egy X-kereszt létrejöttekor a 30. életévében járó Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál, aminek szellemi hatását a képzőművészeti alkotások egy galamb formájában ábrázolják ( [link] ), amint éppen Jézusra száll."

Jézusnak keresztelő János általi megkeresztelésével kapcsolatosan feltétlenül meg kell utólagosan említeni, hogy ezt a keresztelést nem tekintik egyenértékűnek a keresztény egyházak által praktikált kereszteléssel, ami kizárólagosan Jézus i.sz. 25.04.01-én ( [link] ) megvalósult kereszthalálával kapcsolatos:

""Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg?" (Rómaiaknak írt levél 6,3)

"Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra." (Galatáknak írt levél 3,27)

Eképpen ír a Magyar Katolikus Lexikon a kétféle keresztelésről:

"Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás: [link] )

"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően őértékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás: [link] )

Pál állítása szerint, Jézus keresztje azonos Isten (JHVH) erejével:

"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek EREJE," (Korinthusiakhoz írt levél 1,18)

Pál itt nem arról a fábol tákolt kivégzőeszközről tett említést, amin a Názáreti Jézus kilehelte lelkét, hanem a Klaus L. Matefi által prezentált T-kereszt szellemi hatásáról, amit a Jézus születésekor együttállt égitestek alkottak. Hogy szemléletesebb legyek, az akkori ERŐTLEN kígyó (forrás: Szegények Bibliája) a T-keresztet ( [link] ) létrehozva már ERŐBEN volt (negatív értelemben!) amire a rabbinak tanult Pál is utalt a Korinthusiakhoz írt levél 1,18-ban, azaz Isten erejére, ami negatív szellemi hatású.

Ezt könnyen megértheti az ember, amennyiben összehasonlítja a bűntelen Jézusnak ( [link] ) és annak az Aleister Crowleynek a születési konstellációját ( [link] ), aki magát a Sátán inkarnációjának tartotta ("the Beast").

A közös bennük az, hogy mind a két konstelláció a Schemhamphoras-nak, azaz "Isten 72 szellemének" egy-egy kozmikus forrása volt.

Jézus esetében a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak, ennek következtében a negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták nem tudták a Nap mögül kifejteni a Földre a nekik tulajdonított hatásaikat.

Aleister Crowley születésekor a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kozmikus forrásait felépítő égitestek a Föld körül egy szabályos kozmikus keresztet alkottak, ahol már a Nap nem akadályozta az említett három planétát abban, hogy kifejtsék a nekik tulajdonított befolyásukat. Az ősi asztrológia elképzelése értelmében nem mindegy, hogy egy konstellációt alkotó égitestek milyen fényszöget zárnak be egymással. Amennyiben ∼90 és ∼180 fokos szöget, az negatív elbírálás alá esik, ezzel szemben a ∼60 és ∼120 fokos az pozitív fényszögnek számít a konstellációk megítélése terén.

Lehet az itt leírtakban hinni, vagy nem hinni, de ez mit sem változtat azon, hogy akik ebben hittek (misztériumvallások megalkotói, titkos társaságok, etc.), vagy hisznek (pl. szabadkőművesek, etc.) azok számára ezek a dolgok nem tudománytalan babonaságnak számítottak, vagy számítanak, hanem féltve őrzött titkoknak.

Korábban már említettem, hogy Jézus rokona, keresztelő János kora leghíresebb esszénusa volt. Az esszénusok birtokolták a kabbala titkos ismereteit, és természetesen a Schemhamphoras-nak ( [link] ), azaz "Isten 72 szelleme" mibenlétének a tudását is:

"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett.

Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (forrás: Magyar Zsidó Lexikon 439-440. old. - [link] )

"esszénusok: Volt egy titkos tanításuk is a beavatottak számára. A tanításuk alapjában zsidó, de sok idegen elem vegyült bele, ezért a hivatalos zsidóság soha nem fogadta el." (forrás: Magyar Katolikus Lexikon - [link] )

Az eddig említettek alapján az i.sz. 22.07.02-án, Jézus megkeresztelésekor létrejött X-keresztnek ( [link] ) feltétlenül enyhébb negatív hatása volt, mint az i.sz. 25.04.01-én kialakult T-keresztnek ( [link] ). Ezzel magyarázható az is, hogy az X-kereszt esetén JHVH nem volt annyira ERŐBEN, mint a T-kereszt kialakulásakor. JHVH az elmúlt 4000 év alatt 1999.08.11-én ( [link] ), a teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt realizálódásakor bírt a legerősebb szellemi hatással, amivel kapcsolatosan az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566) az alábbiakat nyilatkozta:

"L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d` effrayeur," (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n`ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164)

"Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya." (Centuriák X. 72.)

Még mielőtt folytatnám Klaus L. Matefi mitológiakutató kutatási eredményeinek további bemutatását, feltétlenül érdemesnek tartom megemlíteni, hogy jövőre lesz Jézus keresztre feszítésének 2000. évfordulója.

Persze a laikusok azt hangoztatják, hogy fogalmunk se lehet arról, hogy mikor jött a világra Jézus és mikor feszítették keresztre..., pedig elég lenne számukra csak az itt leírtak figyelmes tanulmányozása, és kénytelenek lennének tudomásul venni, hogy mégiscsak ismertek ezek a sokak által kutatott, de fel nem fedezett időpontok...

Célszerű lenne az elmúlt 200 év ezzel kapcsolatos tanulmányait csokorba gyűjteni...

Volt olyan professzor, aki könyvében azzal magyarázta a Máté 27,45-ben említett sötétséget, hogy szerinte azt egy teljes napfogyatkozás kellett okozza... Az nem tűnt fel a számára, hogy Jézust a Peszách ünnep előkészületi napján feszíttették keresztre, amikor legfeljebb csak teljes holdfogyatkozás lehetett volna...

A kutatók túlnyomó többsége magáévá tette Johannes Kepler (1571 - 1630) német csillagász és matematikus azon, minden alapot nélkülöző teóriáját, mi szerint Jézus születésének és a betlehemi csillagnak köze volt a Jupiter-Szaturnusz konjunkcióhoz... Erre vonatkozóan elég csak megtekinteni a Magyar Katolikus Lexikonnak a betlehemi csillaggal foglalkozó szócikkét: [link]

A 4. bejegyzés Nostradamustól származó utolsó mondata már az ószövetségi kozmikus misztérium végkifejlettjére, Immánuel ( [link] ) világra jövetelére volt hivatott utalni. Ez a fajta kozmikus kereszt ( [link] ) az elmúlt 4000 év folyamán összesen 14 alkalommal jött létre, de ezek közül is az i.e. 451.05.18-án ( [link] ) realizálódott kozmikus kereszt játszhatott kardinális szerepet a Tóra létrehozásában. Ez azért is joggal feltételezhető, mivelhogy Ezsdrás ezt követően 6 év elteltével, i.e. 445 őszén, pontosabban 3317 tisri 1-én (Nehemiás 7,72-8,2), újhold alkalmával rukkolt elő az általa frissen megalkotott Tórával, amit megismertetett a néppel és alkotmány gyanánt el is fogadtatott velük. Ez lett aztán a polgári újév első napja és Ros Hásána gyanánt ünneplik meg azóta is, a legősibb zsidó szakrális fúvós hangszernek, a sófárnak megszólaltatása kíséretében. Ekkortrájt jött létre a Szanhedrin is.

Az i.e. 451.05.18-át követően 2449 évvel később, 1999.08.11-én ( [link] ) kialakult teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt megkerdőjelezhetetlenül Immánuel születését szignálta, amivel kapcsolatosan több közvetett és közvetlen ráutalást prezentál Klaus L. Matefi a készülő könyve első kötetének 2. fejezetében ( [link] ). Ebből itt csak néhányat említenék meg:

1, Izrael megalapításának tervét 1897.08.29-31-én, a héber naptár szerint 5657 elul 1-3-án a bázeli I. Cionista Világkongresszuson fogalmazták meg, "ha akarjátok, az álom valósággá válik" mottó jegyében, melyek a Pesten született Herzl Tivadar (1860 - 1904) szavai voltak. Ez a kiemelkedő esemény nem teljes 3 hónappal történt a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek 1999.08.11. előtti utolsó, 1897.11.24-i ( [link] ) együttállása előtt.

Ezen a napon jött a világra Jiddu Krishnamurti, akit a Skót Ritus 33. fokozatú szabadkőműves nagymestere, Charles Webster Leadbeater (1847 -1934) fedezett fel az indiai Adyar-ban és azt hangoztatta róla, hogy ez a gyermek a várva várt Maitréja, az inkarnálódott Krisztus. Leadbeater a 12 éves Krishnamurtit első alkalommal 1910.01.11-én ( [link] ) avatta be a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának létrejöttekor. Még aznap George Arundale (1878 - 1945) létrehozta "Order of the Rising Sun"-t, a "Felkelő Nap Rendjét", amit pont egy évvel rá hoztak csak nyilvánosságra. Ez a szervezet lett volna hivatott Krishnamurti messiási pályafutását egyengetni, de mivel idővel felhívhatták a figyelmét arra, hogy ez nem az ő feladata lesz, így 1929.08.03-án a hollandiai Ommen-ben lemondott a messiási címről és feloszlatta a számára létrehozott "Order of the Star in the East"-re átkeresztelt rendet.

Halevy Donin (1928 - 1983) néhai amerikai ortodox rabbi az 1991-ben megjelent "To Be a Jew" ("Zsidónak lenni") című munkájában arra mutatott rá, hogy az I. Cionista Világkongresszusig, azaz a XIX. század végéig a zsidók nem törekedtek megalapítani független zsidó államot. Annak ellenére, hogy gyakran előfordultak hamis messianisztikus mozgalmak a korábbi évszázadok folyamán, melyek keretében kimutathatóak ugyan a független zsidó állam létrehozására irányuló egyéni törekvések, de ezek nem találtak komolyabb visszhangra a beavatott rabbik körében, ezért aztán meghiúsultak.

2, Izrael létrehozásának kivitelezésében oroszlánrésze volt Mayer Amschel Rothschild (1744 - 1812) unokájának, Lionel Walter Rothschild (1868 - 1937) bárónak, az angol zsidóság akkori vezetőjének. Arthur James Balfour (1848 - 1939) angol külügyminiszter (1916 - 1919) az 1917.11.02-én keltezett levelében Lionel Walter Rothschild-ot arról tájékoztatta, hogy az angol kormány maximálisan támogatja a cionista törekvéseket Izrael életrehívását illetően.

3, 1897.11.24. és 1999.08.11. között félidőben, 1948.05.14-én (5708 ijjár 5-én) életre hívták Izraelt, aminek a mai napig a Tóra az alkotmánya. Izrael teokratikus államformájára az is utal, hogy ott csak zsidók közti vallásos házasságkötés lehetséges, az egyház és az állam nincsen szétválasztva, az anyakönyvvezetés és a származás eldöntése is vallási kézben van David Ben Gurion (1886 - 1973) döntése nyomán.

4, Miután 1964.11.13-án VI. Pál (1897 - 1978) pápa lemondott a földi hatalom jelképének, a tiarának a viseléséről, a tiarát 1968.06.30. óta Washington D.C.-ben, a Szeplőtelen fogantatás Bazilika kriptájában őrzik és a pápák azóta nem viselnek tiarát. A pápaság történetében első alkalommal, 1965.01.05-én tett látogatást VI. Pál Izraelben. A II. Vatikáni Zsinat 1965.10.28-án felmentette az Ószövetség népét a Názáreti Jézus kereszthalálának kollektív felelőssége alól a "Nostra Aetate" nyilatkozattal, amit Bécs érsekének, Dr. Franz König (1905 - 2004) bíborosnak a barátja, a katolikus hitre áttért és pappá lett Johannes Oesterreicher (1904 - 1993) készített és hozott nyilvánosságra.

5, A Közel-Keleten 1967.06.05-től tartó hatnapos háború izraeli győzelemmel végződött, aminek eredményeként az addig jordán fennhatóság alatt álló Siratófal (Kotel) izraeli ellenőrzés alá került, ahol azóta ismét imádkozhatnak a zsidók messiásvárás céljából. Immánuel világra jötte (1999.08.11.) óta kifejezetten közkedvelt zarándokhellyé vált a pápák és politikusok számára is ez a kultikus hely. II. János Pál (1920 - 2005) pápa 2000.03.26-án; XVI. Benedek (1927 - 2022) pápa 2009.05.12-én; Ferenc (1936 -) pápa 2014.05.26-án látogatott oda, ahol mindegyikük az ottani szokásokhoz híven egy cédulára felírt vágyaikat a fal repedésébe rejtették, majd ezt követően áhítatosan imádkoztak. Az ismertebb személyek közül a sort a Dalai Láma (1935 -) nyitotta meg 1999.06.14-én, majd őt az országok vezető politikusainak egy része követte. 2015.07.17-e óta minden diplomáciai látogató programjába be van iktatva a Siratófal meglátogatása és ott az előbb említett messiásvárási rituál elvégzése.

6, Gershon Salomon 1967-ben hozta létre a "Temple Mount and Eretz Yisrael Faithful Movement" ortodox zsidó szervezetet, a Templomnak a Templom-hegyen történő felépítése érdekében.

7, A pápaság történetében tudtommal első alkalommal, 1986.04.13-án (5746. niszán 4-én) lépte át pápa egy zsinagóga küszöbét, nevezetesen II. János Pál Rómában, ahol Olaszország főrabbijával, Elio Toaff (1915 - 2015) főrabbival találkozott.

8, 1987-ben Jiszraél Ariel (1939 -) főrabbi vezetésével megalakult Jeruzsálemben a "Szentély Intézet" (Máchon Hámikdás, The Temple Institute - [link] , [link] ), ami a Templom felépítését tűzte ki céljául. A templomi szertartásokhoz szükséges papi öltözékek, eszközök, berendezések, áldozati oltár, etc. elkészítése folyamatban van, illetve már el is készültek. 2014-ben nemzetközi szinten pénzgyűjtés kezdődött a Templom felépítése érdekében.

9, Gershon Salomon 1998.10.18-án (5759 tisri 28-án) a "Temple Mount and Eretz Yisrael Faithful Movement" ortodox zsidó szervezet tagjai, izraeli zászlókat lengetve és sófárt fújva megpróbáltak behatolni a Templom-hegyre, mivelhogy szerintük elérkezett a Templom felépítésének ideje.

10, 1998.12.13-án (5759 kislev 24-én) első alkalommal gyújtottak hanuka-gyertyát a nyolc napig tartó Chanuka ünnep kezdetén Budapesten a Nyugati téren a Chabad Lubavics haszid zsidó közösség szervezésében.

11, 1999.08.11-én, szerdán a már említett teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt megszületett Immánuel.

Ez az égi jelenség jelentette a "mennyei Jeruzsálem landolását" a Földön, ami a Kab-hegy melletti Úrkútnál valósult meg helyi idő szerint pont délben (Ámósz 8,9).

12, Még 1999 augusztusában felépítették a Negev-sivatagban a "frigysátor" másolatát.

13, 2000 április 19-én a Peszách ünnep alkalmából bárányt áldoztak Jeruzsálemben a "The Temple Mount and Land of Israel Faithful Movement" szervezésében Mózes II. 12,1-14 jegyében.

14, Ariel Sharon (1928 - 2014) és kísérete 2000 szeptember 28-án (5760 elul 28-án) demonstratív módon látogatást tett a Templom-hegyen, ami a zsidók számára vallási meggondolásból tiltott volt. Ennek hatására robbant ki a palesztin felkelés (II. intifádá - Al-Aqsa-intifádá), ami 2005.02.08-ig tartott.

15, 2003.07.22-én kedden Maariv című izraeli lap arról számolt be, hogy Simón Peresz (1923 - 2016) szerint Jeruzsálem kellene legyen a világ fővárosa ( [link] ).

16, Jichák Kaduri (1898 - 2006) kabbalista rabbi 2003.11.04-én azt hangoztatta, hogy személyesen volt szerencséje találkoznia a Messiással, Immánuellel. Azt is hozzátette, hogy a Messiás közeli fellépéséig a keresztények és a muszlimok egymás ellen fognak harcolni ( [link] ).

17, 2004 októberében, közel 1600 év elteltével ismét megalakult a Szanhedrin ( [link] ), ami alapfeltétele a Messiás fellépése előkészítésének ( [link] ).

18, 2008-ban a Templom-hegyi csoport peszáchi bárányt áldozott JHVH-nak a Siratófal közelében.

19, 2009.05.12-én a jeruzsálemi Nagyzsinagógában felelevenítette XVI. Benedek pápa a zsidósággal szemben korábban érvényben lévő "istengyilkosság" vádjának II. vatikáni zsinaton történt megszüntetését és ígéretett tett Amar Shlomo Moshe (1948 -) szefárd és Jona Metzger (1953 -) askenázi főrabbiknak, hogy végérvényesen felhagy a katolikus egyház a zsidóság hittérítésével.

20, Egyre több izraeli rabbi hangoztatja a Messiás közeli fellépését ( [link] , [link] , etc,).

21, Yaakov Litzman ultraortodox izraeli egészségügyi miniszter 2020.04.08-ra (5780. niszán 14-re), Peszáh ünnep előkészületi napjára várta a Messiásuknak, Immánuelnek a fellépését ( [link] ). Ezt megelőzően 2020.03.11-én (5780. adar 15-én, Susán-purim ünnepén) jelentette be a WHO a COVID-19-pandémiát ( [link] ). A Jeruzsálemben élő Yekutiel Fish ortodox kabbalista rabbi 2020 tavaszán azt állította, hogy a koronavírus egy határozott jele a végérvényes megváltásnak [link] ).

22, Az ószövetségi vallásos hagyományok a jövendő megváltással kapcsolatosan három lehetséges ünnepet említenek: Peszách-ot (niszán 15-21.), Szukott-ot (tishri 15-21.) és Tu B´Av-ot (áv 15.).

2022.08.12-én (5782 áv 15-én) egy T-kereszt volt látható a zodiákusban ( [link] ), amit a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek alkottak. Látszólag nem történt a világban semmi különös ami feltűnhetett volna a beavatatlanoknak. Mégis történt azért valami nem hétköznapi, ugyanis 1999.08.11-ét követő 23. év augusztus 11/12-én kétnapos ünnepi eseményeket ( [link] ) tartottak az Úrkúttól légvonalban, megközelítőleg 25 kilométerre délre fekvő Kővágóőrsön a még romos állapotban lévő zsinagógában.

Nagy valószínűséggel ezen a napon történhetett meg nem nyilvános keretek között Immánuel felkenése is, de a nyílvános fellépése az előttünk álló hónapokban, esetleg években fog megtörténni, legkésőbb 2032. júniusában.

23, Az ószövetségi megváltás a feltételezett exodushoz hasonlóan kellene bekövetkezzen az elképzelések ( [link] ) szerint.

Az ószövetségi hagyományok szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, amit Ábrahám feláldozott fia, Izsák helyett. Ez a sófár szólalt meg a Sínai-hegyen, amikor JHVH szövetséget kötött Mózessel, és ugyanez a sófár jelezte az ószövetségi Messiásnak, Immánuelnek az 1999.08.11-én ( [link] ) megtörtént eljövetelét is.

Egyes vallásos zsidó források a sófár megszólalását Jerikó falainak összeomlásával is kapcsolatba hozzák ugyan, de erre megfelelelő válasszal szolgál a Tel-Aviv-i Egyetem Régészeti Intézetének volt igazgatója, Israel Finkelstein (1949 -) professzor és az USA-ban elő Neil A. Silbermann (1950 -) régészprofesszor által megírt "Keine Posaunen vor Jerico - Die archäologische Wahrheit über die Bibel", azaz "Nincsennek harsonák (*sófárok) Jerikó előtt - Régészeti valóság a Biblia felett".

Ábrahám emberáldozat kísérlete, a Sínai-hegyhez utalt isteni reveláció (Mózes II. 19,18-20) és a végidők Messiásának, Immánuelnek a születése, ami úgymond a "holtak feltámadásával" esett egybe (Jelenések könyve 20,5; Tesszalonikaiaknak írt I. levél 4,15-16) ugyanazon kosnak a szarvával volt kapcsolatban a magyarázatok értelmében. Klaus L. Matefi azt a logikus konklúziót vonta le ebből , hogy az itt említett három esemény ugyanolyan felépítésű kozmikus keresztek ( [link] ) kialakulásával kellett kapcsolatban legyenek.

Ez a keresztfajta (Isten pecsétje) az elmúlt 4000 év folyamán első alkalommal i.e. 1811.02.23-án ( [link] ) jött létre, amihez joggal feltételezhetően Ezsdrás az Ábrahám-féle emberáldozat kísérletet utalhatta az általa megalkotott Tórában. Következőleg i.e. 1336.10.16-án ( [link] ) realizálódott ez a felépítésű kozmikus kereszt, amihez pedig Sínai szövetségkötés elgondolása lett párosítva.

Az eddig említett négy azonos felépítésű kozmikus kereszthez (i.e. 1811.02.23., i.e. 1336.10.16., i.e. 451.05.18., 1999.08.11.) feltétlenül érdemes megemlíteni az i.sz. 1726.05.02-én ( [link] ) létrejöttet is, ugyanis ekkor született az a Jakob Leibovics Frank (1726 - 1791), aki 30 évesen lépett a nyilvánosság elé azt hangoztatva, hogy ő Sabbatai Cví reinkarnációja és egyben a zsidók Messiása, mivelhogy a kereszt a Messiás pecsétje.

Az i.sz. I. század második felében keletkezett Jelenések könyvében az alábbit olvashatjuk:

"És láttam, amikor a Bárány feltörte a hét pecsét közül az elsőt, és hallottam, hogy a négy élőlény közül az egyik mennydörgéshez hasonló hangon szól: "Jöjj!" (Jelenések könyve 6,1)

Az itt említett 7 pecsét ( [link] , [link] ) nem egyéb, mint a Jelenések könyve megírásának időpontja és napjaink között realizálódott itt tárgyalt kozmikus keresztfajta ( [link] ) megvalósulásai, aminek utolsó állomása, a 7. pecsét az 1999.08.11-i teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt volt, amihez az író a "napba öltözött asszony" szülését társította, amikor:

"Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket." (Jelenések könyve 12,5)

Ez a fiúgyermek Immánuel ( [link] ), aki már a 25. életévében jár.

A 6. pecsét ( [link] ) alkalmával jött a világra Jakob Leibovics Frank.

Sabbatai Cví (1624 - 1676) egy évszázaddal korábban i.sz. 1624.08.14-én ( [link] ) látta meg a napvilágot a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállása alkalmából ugyanúgy, mint előzőleg Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni. A zsidó kabbalisták korábbi, Zóhár-ra bazírozó számításai alapján a Messiásnak az 5408. évben kellett fellépnie, ezért Sabbatai Cví ebben az évben Szmirnában egy szűk társaságban Messiásnak jelentette ki magát. Ez az 5408. év i.sz. 1648.09.18-tól 1649.09.06-ig tartott. A kabbalisták említett számításai az alábbi két konstellációra alapozhattak:

1, [link]

2, [link]

1665.05.20-án Gázában a Sávuot ünnepén lépett fel nyilvánosan.

Mithrász i.e. 280.12.09-én ( [link] ) ormuzdi inkarnációként jött a világra a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásának égsze alatt ugyanúgy, mint a Názáreti Jézus i.e. 8.02.10-én ( [link] ) és Szt. György i.sz. 264.05.13-án ( [link] ). Ez alatt a ∼543 év alatt csak az említett három égi esemény alkalmával mutatható ki a fent említett égitestek egzakt együttállása. Mind a hárman úgymond bűntelen lelki adottsággal felvértezve látták meg a napvilágot.

Mithrász i.e. 227.04.01-én ( [link] ) egy kozmikus kereszt létrejöttekor legyőzte a bikat ( [link] ), a gonosz megtestesítőjét, Szt. György pedig szintén egy kozmikus kereszt kialakulásakor i.sz. 299.04.17-én ( [link] ) egy mitikus sárkányt győzött le ( [link] , [link] ), ami szintén a gonosz megtestesítőjének számít a keresztény mitológiában.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a kínai kultúrában a mitikus sárkányokat isteni lényeknek tartják, melyek újra meg újra visszatérnek.

A Názáreti Jézusnak egy T-kereszt égisze alatt i.sz. 25.04.01-én ( [link] ), a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) kellett kínhalált halnia ( [link] ) a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15). A Pál-féle keresztény magyarázatok értelmében Jézus a kereszten bűnné lett (Korintusiaknak írt II. levél 5,21) és kereszthalála által megváltotta az emberiséget.

Grúziában kifejezetten nagy hagyománya van Szt. György tiszteletének, ugyanis őt a korábbi grúz holdistennel hozták kapcsolatba, a népi kereszténység pedig Isten helyetteseként tartotta nyilván és a szentek hierarchiájában megelőzte akár Jézust is. Nem véletlenül látható az ország címerén ( [link] ) a keresztvégű lándzsa segítségével a sárkányt legyőző Szt. György.

Oroszország címerén ( [link] ) szintén a sárkány felett győzedelmeskedő Szt. György figyelhető meg.

Egyes magyarázatok értelmében Szt. György kizárólagosan csak a kereszt által (segítségével) volt képes megölni a sárkányt. A sárkány a keresztény mitológiában a Sátán szimbóluma, Györgynek harca a sárkánnyal pedig a Jelenések könyvében (12,9) említett sárkánnyal, az ősi kígyóval folytatott harcra utal. A perzsa mitológiában Ahrimánt, a gonoszság megszemélyesítőjét sárkánykígyóként említik. A beavatott képzőművészek nem ok nélkül párosítják össze esetenként Szt. György sárkányölő motívumát az újszülött Immánuelt kezében tartó Napbaöltözött Asszonnyal:

[link]

Neuschwanstein kastély (Németország)

[link]

[link]

Szt. György templom Tübingen (Németország)

[link]

Szt. György oltár - Szent Eufémia templom, Rovinj (Horvátország)

Hogy mi a közös illetve a hasonlóság Szt. Györgynek a sárkány felett aratott győzelme és a Napbaöltözött Asszony (Jelenések könyve 12,1-5) között?

Erre egyértelmű magyarázatot kapunk, amennyiben az alábbi két kozmikus keresztet szemügyre vesszük és összehasonlítjuk:

[link]

[link]

Ugyanaz a kozmikus keresztfajta (Isten pecsétje) látható itt mind a két esetben. Nem csak Szt. Györgyöt szokták keresztvégű lándzsával ábrázolni, hanem a Napbaöltözött Asszony által megszült gyermeket, Immánuelt is:

[link]

[link]

Heidelberg (Baden-Württemberg)

A kozmikus sárkánynak és a keresztnek a szoros kapcsolatára tért ki könyvében (Die Rosenkreuzer, ihre Gebräuche und Mysterien I., S.142) az angol szabadkőműves és rózsakeresztes Hargrave Jenninigs (1817 - 1890):

"Az egész tematika tele van misztériumokkal ugyanúgy, mint a "kereszt" és a "sárkány" közötti kapcsolatok, amelyek minden hitvallás jelképe alatt és minden vallási épületben megtalálhatóak." (Klaus L. Matefi fordítása)