Nem tudom jól értelmezem-e a Bibliát. Arra értette, hogy a szerelem valójában szeretet, vagy hogy a szerelem nem is létezik, vagy hogy a szerelem csak testi vágy? , mert ez a beleesős stb.sor félreérthető. Nem tudom értelmezni.

Válaszok Bibliai kérdésekre

Menu icon

TUDJA MEG, HOGYAN KELL ...

Örökkévalóság Istennel

Bocsáss meg Istentől

KÉRDÉS

Mit mond a Biblia szerelemről?

VÁLASZ

A szerelmesnek lenni, vagy beleesni valakibe, azt jelenti, hogy romantikus érzéseink vannak egy adott személy irányába, vagy hogy ennek a folyamatnak még éppen az elején járunk. A beleesés, egy olyan köznyelvi kifejezés, mely jól visszaadja a friss-szerelmes érzelmi állapotát, melynek során a még kibontakozóban lévő jövőbeli vélt szerelem örömérzései árasztják el lelket. Bár a Biblia a szerelem ezen kezdeti szakaszáról nem mond sokat, a szeretetről nagyon is sok mondanivalója van.

A Szentírás nem érzésként, hanem egy tudatos döntésként tárja elénk a szeretetet. Elhatározzuk magunkat, hogy szeretni fogjuk egy embertársunkat, vagyis elkötelezzük magunkat amellett, hogy tetteinkkel az ő legjobb érdekeit szolgáljuk. Mikor egy személy „beleesik" egy másik személybe, akkor annak hátterében forró érzések, valamint a mögöttük meghúzódó biokémiai folyamatok állnak. A Biblia által közvetített szeretet képe, azt tárja elénk, hogy az érzéseken túl is létezik szeretet. Egyetlen belső elválasztású hormon kibocsátására sincsen szükség ahhoz, hogy engedelmeskedjünk a „szeresd felebarátod, mint tenmagadat" parancsolatának (Jakab 2:8).

Persze a kellemes érzések szinte elválaszthatatlanul kötődnek a szeretet kialakulásához, és az is természetes, hogy jó érzéseink vannak azon emberek környezetében, kiket szeretünk. Helyén való az is, hogy házastársunk társaságában teret engedünk annak, hogy a kellemes érzések és a hormonaink vezérelte magatartásunk néha átvegye az irányítást. De ha a szeretet mindössze ennyit jelent, akkor hamarosan igen nagy bajban találjuk majd magunkat. Mi történik ugyanis akkor, mikor ezek az érzések alábbhagynak? Mi lesz, ha a hormonokat már nem olyan mértékben bocsátja ki agyunk, mint addig? Akkor ahogyan „beleestünk" a szerelembe, úgy „ki is esünk belőle".

Az igazi szeretet soha nem függhet az érzéseinktől, és soha nem állhat testi vonzódásunk mértékének ingoványos talaján. A szerelembe esés korunkbeli koncepciója messze túl nagy hangsúlyt helyez az érintett felek érzelmi állapotára. Már maga a kifejezés is azt sugallja, hogy olyasvalamiről van szó, ami balesethez hasonlóan csak úgy megtörténik. „Nem tehetek róla, de nyakig beléd estem" szövege talán egy cukros limonádé popszámban megállja helyét. A valós életben azonban nem csak a szerelemben, hanem más élethelyzetekben is szükséges, sőt elvárják az embertől, hogy érzelmeit kordában tartsa. Sok házasság kezdődött – majd végződött – gyorsan, úgy hogy egy személy éppen a hozzá picit sem való illetőbe „esett bele". Szükséges emlékeinkbe idézni, hogy Isten gyűlöli a válást (Malakiás 2:16), teljesen függetlenül attól, hogy az egy nagyon nagy „beleesésből" való felocsúdás következményeként jött létre, vagy sem.

A szerelem nem egy olyan állapot, amibe csak úgy beleesünk, hanem a nyomában kialakuló szeretettel egy olyan kötelezettséget is vállalunk, amibe egész életünk folyamán szüntelen csak belenövünk. A szerelem korunkbeli elképzelésével részben az a probléma, hogy világi erők tudatosan forgatják ki a szó valós jelentését. Sokszor helyesebb volna azt mondani, hogy aki szerelembe esik, az valójában buja késztetéseinek hálójába-, elfogult vak rajongásba-, vagy társfüggőségbe tőrjébe esik bele. A szeretet „egy kiváltképen való" út, a legmagasabb bölcsesség bizonyítéka (1.Korinthusbeliekhez 12:31). „A szeretet hosszútűrő és kedves" (1.Korinthusbeliekhez 13:4). Ha a szeretet csak ezen két tulajdonságánál is próbáljuk megragadni, akkor jól láthatjuk, hogy nem lehetséges hosszútűrésbe vagy kedvességbe „esni", már csak a kifejezés értelmetlensége okán sem. Ezek a dolgok nem történnek, hanem létrejöttük aktív bevonódást és cselekedetet igényel. Minél jobban növünk a szeretetben és megérünk benne, annál jobban leszünk képesek teljes szívből adni, és annál jobban leszünk képesek mások szempontjait szem előtt tartani.

A „beleesni" valakibe, egy kellemesen megmosolyogtató kifejezés, és felidézi azokat a jó érzéseket, melyet a szerelem korai szakaszában sokunk megtapasztalt már. Önmagában véve ezzel az érzéssel nincs is semmi baj, és még az is lehet, hogy tényleg arra a személyre irányul, aki alkalmas életünk örök párjává válni. Azt azonban soha sem veszíthetjük szemeink elől, hogy a szeretet messze több, mint a testi vonzalom homokvárára épített tűnő érzés. Mikor „beleesünk" valakibe, akkor nagyon könnyen vakok leszünk helyzetünk valós természetére, és így könnyen összetéveszthetjük az igazi szeretet ezekkel a sodró érzelmekkel. Az Énekek Éneke könyvének menyasszonya az igaz szeretet maradandó mivoltát hangsúlyozza, mikor így kéri vőlegényét: „Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra (Énekek Éneke 8:6). Más szavakkal tehát, ígérd nekem örökre minden érzésedet (szív) és kösd hozzám minden erődet (kar).