A papok honnan tudják, hogy papnak kell lenniük?

A fiatalok (tizen-évesek) általában kivétel nélkül átesnek ezen a kérdésen, szinte mindenkiben felmerül így, vagy úgy, hogy mi lenne, ha papnak/apácának állna. Ha ez a gondolat idővel csak egyre erősödik, akkor már érdemes többet foglalkozni a kérdéssel. Az ember "érzi", hogy van-e hivatása, vagy nem. Ez van, hogy hosszú évek alatt érlelődik meg annyira, hogy elhatározássá váljon. Én is lelkésznek készülök, nálam ez az érlelődés 3 évig tartott, és csak mostanra (20 évesen) tudtam elhatározni magam amellett, hogy hallgatok a "hívásra".

Én mindenképp azt mondom, hagyj időt a komolyabb elhatározásra, addig pedig vegyél részt lelkigyakorlatokon, hivatástisztázó alkalmakon, beszélj róla a lelkivezetőddel, ő bizonyára majd többet tud mondani, és tud neked segíteni. A legfontosabb, hogy várj; ne siesd el. Ha hivatásod van, azt előbb-utóbb úgyis "megérzed", ez komoly dolog, nem lehet a "fellángolásra" bízni. Ha mondjuk fél év után is ugyanezt érzed, érdemes tovább lépni, és még inkább foglalkozni a kérdéssel.

Sok sikert hozzá! :)

"szinte mindenkiben felmerül így, vagy úgy, hogy mi lenne, ha papnak/apácának állna"

Hát... akkor én vagyok a kivétel. Nem éreztem úgy tizenéves koromban, hogy egy olyan foglalkozást kellene választanom, amely elveivel nem értek egyet :)