A keresztények a Biblia szerint ehetnek vért? Ha nem, hol ír erről a biblia?

Apostolok cselekedetei 15,28-29:

"Mert tetszik a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,

Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; amelyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!" (Károli fordítás)

Érdekes itt a fúlvaholt állat kérdése. Azért kell ettől tartózkodni, mert a vér az állatban marad, amitől az előzőekben egyértelműen olvashattuk, hogy attól tartózkodni kell. Ha egy állat vérét kiengedik a földre, és méltó módon befedik földdel, utána az állat húsa ehető. Viszont a vérét nem lehet elfogyasztani, mert attól tartózkodni kell.

Amikor a vértől való tartózkodást említi a Biblia, akkor nem kategorizálja, hogy milyen vértől (állati, emberi, nyers, sült) kell tartózkodni, tehát mindenfajta vérre vonatkozik ez a tilalom.

Azért érvényes ez a keresztényekre, mert ezt a mózesi törvényben található parancsot az apostolok erősítették meg Jézus halála után.

Mivel én a Bibliában ezt olvastam, ezt tartom érvényesnek akkor is, ha a véres hurkának, hagymás sült vérnek, vértranszfúziónak nagy hagyománya van. Más attól még gondolkodhat másként is.

Gusev

Kedves Kérdező !

A véradás és kapás nem tartozik az előző válaszadó által helyesen említett és bibliai alapon tiltott vérfogyasztás kategóriájába.

Ezt az orvostudomány fejlődése Istennek köszönhetően alkalmazza az emberi élet megmentése céljából.

Néhány téves értelmezés és teológia ide sorolja tévesen.

Shalom.

"Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek."

I. Mózes 9:3-4

Sziasztok!

A vér az élet jelképe a Bibliában. Ezért tiltja a Biblia a vér fogyasztását. Álságosnak tartom Jehova tanúi ezirányú hozzáállását, nekem is volt Tanú munkatársaim, és direkt figyeltem miket eszik. Amikor felvilágosítottam, hogy az általa fogyasztott ételekben is van vér, akkor megsértődve azt válaszolta, hogy nincs ráírva, így nem foglalkozik vele. Nekem van barátom, aki élelmiszeripari mérnök, így első kézből tudom, hogy milyen ételekhez használnak vért. Aki komolyan veszi ezt a parancsolatot, az nem fogyaszt többé csak max. kóser ételeket. A tanúk nem ezt teszik. Ugyanakkor - képmutató módon - elutasítják az - akár életmentő - vérátömlesztést. Úgy gondolom ez kimeríti a farizeusi hozzáállást a kérdéshez.

Jómagam nem fogyasztok egyáltalán húsételeket, és semmi olyat, ami tartalmazhat vért, ugyanakkor az életmentő célú vérátömlesztést nem tartom bűnös dolognak, és nem mellesleg senkinek nem reklámozom ezt a dolgot, nem csinálok belőle üdvösség kérdést, csupán az egészségem megőrzése érdekében teszem. Egyébként az ember eredeti tápláléka: "minden maghozó fű az egész föld színén, és minden fa, amelyen maghozó gyümölcs van." vagyis a gyümölcs és gabonafélék. Ha valaki teheti érdemes erre a táplálékra átállni, a szervezet meghálálja!

Üdv. Péter

Aki elutasítja a vérátömlesztést, az nem képmutató módon utasítja el, hanem lelkiismerete szerint. Amikor az ember kiterítve fekszik az asztalon a halál érintésével, akkor NEM TUD képmutató lenni. Mégis megszámlálhatatlanul sok tanú utasítja el a vért. Ezt tiszteletben lehet tartani, éppúgy, mint a "vega táplálkozást".

Gusev

A Tórában minden parancsolatnak megvan a saját prioritása. A vérevés súlyos bűn a Bibliában, ami egyébként a vérátömlesztésre nem vonatkozik, hiszen ott nem a vér elfogyasztásáról van szó, hanem egészségügyi jellegű felhasználásáról. De még ha bűn is lenne a vérátömlesztés, akkor is ennél a parancsolatnál sokkal nagyobb értékű az élet parancsolata. Amikor például egy kétoldalú ügyben a zsidóknak dönteniük kellett, például egy olyan helyzetben, ahol valamelyik parancsolatot mindenképp meg kellett szegni, akkor mérlegelni kellett, hogy melyik a fontosabb és melyik a kevésbé fontos, és aszerint kellett dönteni. Egy ilyen helyzetben például - még ha bűn is lenne a vérátömlesztés, amiről egyébként nem szól Isten igéje tudomásom szerint -, mérlegelni kell, hogy a vérátömlesztés a nagyobb bűn, vagy az, hogy ennek a hiánya miatt meghal valaki. Egyértelműen a legsúlyosabb bűn a Bibliában az élet elleni bűn, aminek elkerülése érdekében igenis át lehetett hágni bizonyos törvényeket. Ezt egyik alkalommal Jézus is magyarázta, és azt mondta, hogy "A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért." Ez azt jelenti, hogy a parancsolatok azért lettek kitalálva, hogy az életet megőrizzék, nem pedig, hogy egy parancsolat betartása érdekében feláldozható legyen az emberi élet értéke.

SeiSMyC

A keresztény ember számára csak az Ószövetség erkölcsi parancsolatai kötelezőek (hiszen azok nem változhatnak), de a különböző liturgikus, szociális, és egyéb ún. kazuisztikus törvény már nem kötelezi őket. Így az étkezési szokások sem, pl. sertéshús-tilalom, vagy zsír tilalom, de ugyanide tartozik a vér-tilalom is.

Jézus is ezt mondta:

Mt 15,11

Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.«

Mk 7,15-19

Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.« Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értelméről. Így válaszolt nekik: »Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, aztán pedig a félreeső helyre kerül?« Ezzel megtisztított minden ételt.

Isten megismétli:

Csel 11,7-9

Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.”

Pál ugyancsak:

1 Tim 4,3-5

Akik azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igazságot. Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz magához az ember, mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által.

A JT-k azt mondják, hogy igen, de az Apostolok cselekedeteiben (15. f.) is meg van tiltva a vér, a bálványhús és a fulladt állat evése, azaz az Újszövetség ezt továbbra is tiltja. A katolikusok számára ezt a kérdést a Firenzei zsinat eldöntötte, ui. kijelentette, hogy ez az apostoli rendelkezés csak ideiglenes intézkedés volt, hogy megkönnyítsék a zsidók és a pogányok közötti egyetértést a korai Egyházban. Tehát a rendelkezés csak az adott körülmények között volt kötelező. Úgy is mondhatnánk, hogy egyházfegyelmi kérdés volt.

Ugyanezt a Biblia is megerősíti, és megadja arra a választ, hogy miért is hozták ezt a döntést az apostolok. Pál kétszer is beszél erről:

Róm 14,1

Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. (2) Van, aki hiszi, hogy mindent szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. (3) Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt… (6) Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik -- s ő is hálát ad Istennek. … (13) Ezért ne ítéljük el többé egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek megütközést vagy megbotránkozást. (14) Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában; csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. (15) De ha a testvéred elszomorodik az ételed miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. (16) Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. (17) Isten országa ugyanis nem étel és nem ital, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben… (20) Ne rontsd le az étel miatt Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozással eszi. (21) Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred megütközik. (22) A meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt. Boldog, aki nem ítéli el magát azzal, amire elhatározza magát. (23) Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem történik hitből eredő meggyőződésből.

1 Kor 10,25

Mindent, ami a húspiacon eladásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. (26) Mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg, amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. (28) De ha valaki azt mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és a lelkiismeret miatt; (29) nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? (30) Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon engem valaki azért, amiért hálát adok? (31) Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. (32) Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának…

Tehát azért tiltották meg a vér evését az apostolok, hogy „ne adjanak okot a botránkozásra” s hogy „ne káromolják azt a jót”, amiben részesültünk, s hogy ne veszítsük el egy étel miatt azt, akiért Krisztus meghalt. Mindezt a tiltó rész is megerősíti, hiszen megadja az okot, hogy miért kell tartózkodni a vértől: „Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban” (ApCsel 15,21).

Általában az apostoli zsinat (Kr.u. 50 körül) egyes végzéseivel jönnek.

Azonban az apostoli zsinat pasztorális és nem doktrinális végzését idézik, amely bármikor, a körülményekhez mérten megváltoztatható.

Az apostoli zsinat leszögezte azt az örökérvényű dogmatikai igazságot, hogy egyedül Jézus Krisztus húsvétja által van üdvössége minden embernek a Földön, az Ószövetség csak előkép volt, amely beteljesedett. Ezért egyetemleges (katholikos) az Egyház, minden kor és minden hely emberéhez szól a "királyi decretum", vagyis az "Euvangelion".

Az apostoli zsinat ezenkívül pasztorális, diszciplináris döntvényt is hozott. A zsidók tisztán pasztorális szempontból megtarthatják (nem kötelező jelleggel) az Ószövetség rituális és fegyelmi szabályait (alapja a 613 előírás a Tórában), míg a betérő "sokaságnak" (goyim) kötelessége a "békesség kedvéért" megtartania a 7 db noachida törvényt, amelyet a nem zsidóvá önként "betért" pogányok, hanem a már Krisztus előtt meglévő "noachida" pogánymisszió által ún. "prozelitává" lett pogányok kötelesek voltak megtartani Izrael messiásváró adventjában. Ezek között található például a vérevés tilalma. Azonban ne felejtsük el, hogy az apostoli zsinat a Zerubábeli-Heródesi Templom lerombolása (Kr.u. 70) előtt volt, s az ószövetségi "halakha" ennek lerombolása után gyakorlatilag megtarthatatlan. A farizeusi-rabbinikus judaizmus kétezer éves erőfeszítése ellenére, mély hiány és sóvárgás él minden jámbor zsidóban, mert érzi, hogy bármely talmudparafrázis ellenére valami mélységes seb van belül... A kőszív, a kőtemplom kivésetett, azonban a hússzív, melyről a próféta jövendölt, a "vízzel meghintés" által adatik meg, az Eucharisztia válik új hústemplommá az ember centrumában.

A mózesi Törvényben leírt ún. tisztátalan állatok elfogyasztásának tilalma az egészségügyi óvintézkedéseken túl a zsidóság elkülönülés-tudatát is hivatott volt erősíteni, amely során a mindennapokba is bekerült a különbségtétel, a megkülönböztetés vélelme a zsidó (szent) és a pogány (tisztátalan) dolgok között. Ez Krisztus egyetemes küldetése után megszűnt, és így megszűntek a tisztátalan dolgok megkülönböztetései is, és ezért az Újszövetség feloldotta ezeket a tilalmakat (vö. ApCsel 11,7-9; Róm 14,14.20; 1Kor 10,23-33; 1Tim 4,3-5). Ugyanez vonatkozik a vérre is: „Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert.” (Mk 7,15)

Az ApCsel 15,20.29-ben található tilalom csak első látásra tűnik a régi törvény megerősítésének. Itt ugyanis az apostolok az Izrael földjén lévő idegenekre vonatkozó törvényt idézik (Lev 17,8-9.10-12.15; 18,6-18), azaz egyrészről a megtért pogányok (illetve a keresztények általában) bebocsátást nyertek „Izrael földjére”, viszont megbotránkozást nem akartak a régi „földiek” között (vö. 1Kor 10,28-33).