Melyik volt előbb? A Katolikus Biblia vagy a "sima" Biblia?

"hogy ha valaki hozzátesz ehez a könyvhöz Isten azokat csapással sújtsa, aki pedig elvesz belőle annak meg elveszi a részét az Élet fájárol."

Ez nem az egész Bibliára vonatkozik. Ez a passzus János jelenéseiben, vagyis az apokalipszis könyvében található, és arra a könyvre vonatkozik. Közel sem az egészre, és főleg nem sok köze van a kanonizációhoz.

Mellesleg az ilyen sorokat nem kell szó szerint értelmezni. Nem fogsz elsorvadni azért mert hozzátettél vagy elvettél belőle. Egyszerűen arról szól, hogy ne forgasd ki a saját céljaid érdekében, akár elhallgatva, akár megtoldva vagy kidomborítva bizonyos részeket.

ez egyszerű kanonizációs kérdés, tehát konyhanyelven annyiról van szó, hogy milyen már meglévő könyveket válogattak be a "főirányba" (a Bibliába), és melyikeket tartották kiegészítőnek (apokrifok). A katolikusok beraktak olyanokat is, amik az ókori héber kanonizációban nem szerepelt, tehát náluk nem tartozott a "main-streambe", nem volt része a Tórának, a későbbi reformáció meg ezeket ismét kivette a kánonból, mert azt mondták, hogy így volt eredetileg is.

ezeket a könyveket hívják másodkanonizált könyveknek, vagy deuterokanonikus könyveknek, itt a wikis szócikk róluk: [link]

Szia!

Természetesen a sima Biblia volt együtt, ez az ószövetségben jelent eltérést, amit héber kánonnak nevezünk. Ebben nincsenek benne az apokrif iratok, melyek egyesek által ugyan elfogadott, de nem kanonikus iratokat.

Az apokrifok kanonikusságának támogatására felhozott érve a katolikusoknak, hogy a Septuaginta ma ismert legkorábbi, kb. az i. sz. IV. századból való kézirataiban benne vannak. A palesztinai héber kánonhoz képest 14-15 könyvvel több található ezekben a kéziratokban, ezenkívül nem külön csoportban vannak, hanem be vannak építve a kanonikus könyvek közé. Egyesek azt feltételezték, hogy két kánon létezett: egy palesztinai, valamint egy szélesebb körű, az alexandriai (ami a IV. századi Septuaginta-kéziratokban is tükröződik).

Az ősegyházban néhányan, mint például Augustinus (Ágoston), (i. sz. 354-430-ig élt nagy befolyású egyházi tanító) elfogadtak egyeseket az apokrifok közül, míg a többség, köztük például Hieronymus (Jeromos), (i. sz. 340-420-ig élt, ugyancsak nagy egyházi tanító, a Vulgata fordítója) hevesen tiltakoztak a héber kánonhoz kapcsolásuk ellen. Hieronymus "apokripha" és "fabulae" (= mesék) névvel illette az apokrif iratokat. A Vulgatába, az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett belevenni őket.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak.

Üdv. Péter

"Mivel protestánsok csak később lettek, mint a katolikusok, ezért értelem szerűen protestáns Biblia is csak később lehetett, mint katolikus..."

mint feljebb le volt írva, a protestánsok a héber kánonhoz tértek vissza, ami értelemszerűen előbb volt, mint a katolikus...