A Jelenések könyvében az 1000 éves királyságot, szószereint kell érteni? Mert Jézus 2000 éve felállította a királyságát. Akkor ez másik királyság?

Igen szó szerint!

Jézus nem állította fel 2000 éve a földi királyságát.Ezt honnan vetted?

Szerinted így néz ki a Messiás uralma alatt álló világ mint ez?

Szia!

Az ezer éves királyságot megelőzi egy rendkívüli eseménysorozat:

„Mert maga az Úr, riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből”. „Az utolsó trombitaszóra...a halottak feltámadnak”

„Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe.”

A Biblia azonban kétféle feltámadásról is tudósít bennünket:

“Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak.”

“Feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban”.

“A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő

Az összes gonoszok tehát az ezer év eltelte után fognak feltámadni.

Jézus mindkét csoportot a cselekedetei alapján akarja megjutalmazni:

“Akik a jót cselekedték, az élet feltámadására”.

“Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre”.

“Ezeken nincs hatalma a második halálnak”.

“Akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.”

“És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre”.

“És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetett.”

Az ezer év alatt Sátán meg lesz kötözve. A Sátánt megkötöző angyal a “mélység kulcsával” rendelkezik. A “mélység” a Bibliában nem valamilyen földalatti üreg, vagy ásító szakadék valahol a világegyetemben. A “mélység” a Föld “kietlen és puszta”, életnélküli sivár állapotát jelenti, amilyen volt kezdetben is. (Lásd Teremtéstörténet)

A hangsúlyt talán az életnélküliségre kellene helyezni, hiszen a földön ezer évig nem lesz élet. Ugyanakkor a föld felszíne ebben az időben az Isten csapásainak következtében rettenetes képet mutat. (lásd. Például Jermiás könyve 4,23-26.) A lánc és a kulcs, amely Sátánt a börtönében tartja ezer évig, nem más, mint a visszavonhatatlan isteni döntés.

E döntés szerint ezer évig kénytelen szemlélni saját művét a maga borzalmas valóságában és pusztaságában. A kulcs a Bibliában minden esetben a hatalom szimbólumaként van alkalmazva. Az a tény, hogy angyal viszi a kulcsot, az azt mutatja, hogy a Menny teljesen ura az eseményeknek. Sátán nem kerülheti el a mélységbe való zárást, ami azt jelenti, hogy nem hagyhatja el a Földet.

Sátán azonban nemcsak ide van zárva a Földre, hanem meg is van kötözve.

Sátán megkötözése jelképezi azokat a korlátozásokat, amelyek akadályozzák őt tevékenységében. Mivel a gonoszok elpusztulnak Krisztus visszajövetelekor, az igazak pedig felvitetnek a Mennybe. Így az emberi család egyetlen tagja sem lesz itt a Földön, akin gyakorolhatná csalárd módszereit Sátán. Ebben rejlik a tulajdonképpeni megkötözése. Ezt a következtetést erősíti meg az a tény is, mely szerint azáltal lesz eloldozva az ezer év végén, hogy feltámadnak a gonoszok, és így megint vannak lények, akiket újra elhitethet és becsaphat. De ezt a gondolatot erősíti meg János apostol is közbeiktatott magyarázatával: “Hogy többé el ne hitesse a népeket”. 3. vers

Az első és a második feltámadás közötti ezer év alatt ítélet folyik a Mennyben.

Isten megtiszteli az üdvösségre jutott igazakat azzal, hogy részt ad nekik a gonosz megítélésében. A Szentírás több helyen is jelzi előre azt, hogy az Isten gyermekei aktív résztvevői lesznek annak az ítéletnek, amely a gonoszok életét vizsgálja meg.

Dániel próféta egy esemény-sorozatban tesz említést erről. “Mígnem eljőtt az öregkorú, és az ítélet adatott a magasságos egek szentjeinek; és az idő eljött, és elvették az országot a szentek.” (Dán. 7,22.)

Pál apostol pedig a korinthusi gyülekezetet bátorítja ezzel:

“Nem tudjátok, hogy a szentek a világot ítélik meg?... Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni?” (I.Kor. 6,2-3.)

A Szentírás egy különleges képpel szemlélteti azt, hogy a szentek milyen minőségben vesznek részt ebben az ítéletben. Nem egyszerűen csak tanúk lesznek, hanem egészen magas méltósággal felruházva lesznek jelen. Trónon ülő királyokként szólhatnak bele az ítéletbe. (lásd 4. vers) Ez azt jelenti, hogy nemcsak beleszólhatnak, hanem döntésükkel hozzá is kell járulniuk a kimondásra kerülő ítélethez.

János apostol leírásában nem arról van szó, hogy a gonoszok személyesen lesznek idézve a vizsgálatra, hanem csak egy jelképes megszemélyesítésről van szó. Csak a róluk vezetett feljegyzések alapján lesznek jelen az ítéletben. “Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Préd. 12,16.) “És megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.”(Jel. 20,12) Ez azt is jelenti, hogy Isten minden cselekedetet a róla vezetett feljegyzések és a tanuk által bizonyít. Vagyis egyetlen személyre sem mondanak ki önkényes, elfogult vagy jogtalan ítéletet.

János apostol az ítélethozatal színhelyén egy nagy fehér királyiszéket lát. A nagy királyiszék a tekintélynek és a hatalomnak a szimbóluma. Aki ebben a királyiszékben ül, annak van hatalma arra, hogy ítéletet hozzon és végre is hajtsa azt. Minden bizonnyal Krisztus ítélőszéke ez a trón. (II. Kor. 5,10. ) A trón fehér színe pedig valószínűleg az itt hozott ítéletek tisztaságát és igazságos voltát akarja kifejezni.

“A rajta ülő tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és a helyük nem találtatott.” (11. vers) Az itt meghozott ítélet tehát alapjaiban fogja megváltoztatni az egész világot. Erre az ítéletre a megváltottak miatt is szükség van. Amint megvizsgálják az egyes eseteket, kristálytisztává válik előttük az a tény, hogy Isten nem felelős egyetlen gonosz ember haláláért sem. Mivel a megváltottak ott voltak az egyes eseteknél és személyes döntésükkel is hozzájárultak a kimondott ítélethez, ezért ez azt jelenti, hogy egyet is értenek azzal. Ezért sohasem fog kétely támad bennük Isten igazságosságával és méltányosságával szemben. Csak így tudják a mennyei lények kórusával együtt jó lelkiismerettel mondani, hogy: “igazak és igazságosak az Ő ítéletei”.

Miután a Mennyben befejeződik az ítélet, egy különleges esemény fog történni. A szentek otthonát képező “új Jeruzsálem” leszáll a Földre, az angyaloktól és a megváltottaktól kísérve. A 20. fejezet csak tényszerűen közli ezt az eseményt, amit majd csak a következő fejezet ír le részletesebben. A megváltottak visszatérésével egy időben történik egy másik rendkívüli esemény is, az összes gonoszok feltámadása. A feltámadt gonoszok seregét látva János azt mondja: “Akiknek száma, mint a tenger fövénye”. Rendkívüli a különbség közöttük és azok között, akik az első feltámadás alkalmával léptek ki a sírokból. Ahogyan Sátán megkötöttsége abból eredt, hogy nem volt kit elhitessen, úgy most az ezer év végén az eloldozása az előzőek megfordított helyzetéből adódik.

Üdv. Péter

Szia

Jézus még nem állította fel a királyságát. Az atya jobbján ül (tehát még nem Ő az uralkodó) Szerintem szó szerint kell érteni. Sok időtartam meghatározás a Bibliában tényleg annyi amennyi.

Jelenések könyve - 20. fejezet

„1És láték egy angyalt leszállani mennyből, a mélység kulcsa * és nagy láncz lévén kezében.”

. . . * A hatalom a pokol megnyitására.

„2És megragadá a sárkányt, a régi kigyót, ki az ördög és a sátán, és lekötözé azt ezer esztendőre, 3és leveté a mélységbe és bezárá, és pecsétet vete rá, hogy többé ne hitegesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő; és azután föl kell oldatnia egy kevés időre.”

. . . Ezen képek jelentése következő: Midőn a romai pogányság megsemmisíttetik, a sátántól határozatlan hosszú időre elvétetik a hatalom, hogy a népeket ne csábíthassa többé oly módon, mint azt a romai pogányság idejében tette. De mihelyt ezen hosszú idő eltelik, előbbi hatalmát visszanyeri; de csak rövid időre. „Midőn a romai pogányság megsemmisíttetik;“ mert a jelen látomás közvetlenűl csatlakozik az előbbihez, mely a romai pogányság megsemmisítéséről szól. De a megsemmisítés idejére nézve különbözők a vélemények. Némelyek Kr. u. a 313. évet értik, melyben a bálványimádás uralma Konstantin megtérése következtében meg lőn törve; mások a pogányság bukását még előbbre teszik. Mivel a pogányság nem ért hirtelen véget, ez időpontot nem lehet szorosan meghatározni. Ezen időpont után „a sátántól elvétetik a hatalom, hogy a népeket ne hitegesse úgy, mint azelőtt;“ mert a „lekötözés, elzárás, lepecsételés“ ép oly kevéssé jelenti a sátán csábitó hatalmának teljes korlátozását, mint a „feloldás“ nem jelenti annak korlátlan hatalmát. E kifejezések tehát a sátánnak csak a pogányságra gyakorlott hatalmára vonatkoznak, s képletesen azt akarják mondani, hogy csak annyiban vétetett el hatalma, a mennyiben azt a romai pogányságra nézve gyakorlotta. Ezen értelmezést igazolja a történelem is. Miután a pogányság megbukott, a kereszténység egészben véve egy időben sem üldöztetett, egy uralkodó sem törekedett azt többé kiírtani, hol az erős gyökeret vert, nem hozatott többé vissza a bálványozás, s az evvel járó förtelmek nem tértek vissza többé. Azonban a sátán sem volt egészen tehetetlen. Itt-ott a kereszténység magok a keresztények között is szenvedett bántalmat és üldözést, tévtanítások által eltorzíttatott, békéje háborúságok által megzavartatott, s a finomabb bálványozás lépett a képimádás helyére. – A sátán hatalmának korlátozása határozatlan ideig tart. A szöveg ugyan ezer évet mond; de hogy ez csak kerekszám, már abból is kitűnik, hogy az utolsó idő, mely amaz ezer év után következik, nincs tudva senki előtt (Máté 24,36. Márk 13,32. Apost.cs. 1,7.). Sz. Ágoston és a legjobb értelmezők szerint, az alatt amaz idő értendő, mely a pogányság bukásától a végső időszakig elfoly. A végső korszakban a sátánnak rövid időre visszaadatik előbbi hatalma. Erről szól majd a 7. v.

„4És láték székeket és azokon ülőket, kiknek adaték, hogy itéljenek; és (látám) azok lelkeit, kik lefejeztettek Jézus bizonyságtételeért és az Isten igéjeért, kik nem imádták a vadállatot, sem annak képét, bélyegét sem vették föl homlokaikra vagy kezeikre, és éltek és országlottak Krisztussal ezer esztendeig.”

. . . Miután a sátán lelánczoltatott, a pogányság megbukott, elkezdődött a kereszténység uralma. A dicsőült szentek, különösen a szent vértanúk uralkodtak és itéltek Krisztussal amaz ezer éven át. A széken ülők átalán az üdvözűlt keresztényeket jelentik; mert minden igaz kereszténynek Krisztussal uralkodás igértetett (Tessz. I. 2,12.). Különösen említtetnek a szent vértanúk, mert ők Krisztusért életöket is feláldozták. Az uralom és itélet mennyben tartatik; mert csak lelkek és nem testeikben föltámadt igazak gyakorolják azt. Az uralom részvétet jelent Krisztus uralkodásában. Mivel Krisztus az ő anyaszentegyházát kormányozza, vezérli és oltalmazza, így a szentek részt vesznek ezen kormányzásban, és ha mi üdvösségünk ügyében pártfogásukat kérjük, érettünk való esedezésöknek nagy ereje lehet, mivel Krisztussal együtt uralkodnak. A lelkek uralma a végső korszakig tart, midőn a pogányság végerőlködése fölött nyerendő diadal után, a közitélet s a test feltámadása bekövetkezik, az itélet tehát nem csupán lelkektől, hanem oly lelkektől fog tartatni, kik dicsőült testtel vannak felruházva.

„5A többi halottak nem élednek föl, míg el nem telik az ezer esztendő. * Ez az első feltámadás. **”

. . . * A többi halottak, az elhunyt istentelenek, kik a vadállattal tartottak, nem élnek amaz ezer éven át, nem élnek s nem uralkodnak Krisztussal az égben lelkiképen, hanem valamint testök, úgy lelkök szerint is meghaltak, Jézus szinétől elvettettek, az égből kizárattak, kárhozatra taszíttattak. E szavak „nem élnek, nem élednek föl“ ellentétűl vannak az előbbi vers e szavával „élnek.“ Valamint ez az igazak boldog lelki életét jelenti, úgy, hogy amazok nem élnek, a gonoszoknak boldogtalan lelki halálát bizonyítja. Megjegyzendő: hogy e kifejezés „nem élednek föl, míg stb.“ nem azt jelenti, hogy ezen holtak az ezer év eltelése után lelkiképen élni kezdenek, hanem valamint a „mígnem“ szentírási szólásmód szerint a cselekvényt a megszabott időponton túl nem folytatja, hanem átalán csak tagadást fejez ki (lásd Máté 1,25. 24-ik jegyz.), úgy itt is ezen halottaktól a boldog lelki élet átalán megtagadtatik.

. . . ** Ez a boldog lelki élet az első feltámadás, az ember feltámadása lélek szerint, ez megelőzi a másodikat, midőn itéletkor a test is feltámadván, a lélekkel egyesűlni fog. Ez értelemben veendő a magyarázat is, midőn Máté 24,28–31. verseihez tett jegyzetekben az első és második egyetemes feltámadásról vagyon szó.

„6Boldog és szent, kinek része van az első feltámadásban; * azokon nincs hatalma a második halálnak, ** hanem az Isten és Krisztus papjai lesznek, és vele országlanak ezer esztendeig. ***”

. . . * Boldognak és szentnek az mondható, kinek lelke a test halála után Krisztushoz az égbe jut, hogy ott vele éljen, uralkodjék és itéljen. Oda azon lelkek jutnak, kik már ez életben igazán Isten kegyelmében élnek és e kegyelemben múlnak ki; azért nevezi az Úr a kegyelem ezen életét a földön feltámadásnak (Ján. 5,25.), valamint Pál apostol is (Efez. 5,14.).

. . . ** Az első halál a test halála, a második a lelki halál, az örök kárhozat (Jel. 21,8.). A ki Krisztussal él, itt benne élni elkezdett, s ezen benne folytatott életben múlik ki e világból, az ilyen meghal ugyan az első halállal test szerint, de nem hal meg lelki halállal, az örök kárhozat halálával, hanem stb.

. . . *** hanem az égben, mintha papok volnának, Istennek szolgálva, részt vesznek Krisztus uralkodásában lélek szerint már a végső időig is, midőn azután test szerint is föltámadnak, és tökéletes dicsőségben folyvást élni és uralkodni fognak mindörökké.

„7És mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán feloldatik tömlöczéből, és kijő, és elcsábítja a nemzeteket, kik a föld négy szegletén vannak, Gógot és Magógot, és összegyüjti azokat viadalra, kiknek száma, mint a tenger fövenye.”

. . . Midőn Isten végzése szerint az utolsó korszak bekövetkezik, Isten meg fogja engedni, hogy a sátán a népek közt roppant sokaságot nyerjen, hogy ez általok a kereszténységet legyőzze és magának diadalt szerezzen. Az ezer évről és a feloldásról lásd a 3. v. A népek a föld négy szegletén, nem épen a föld legszélső határain lakók, hanem átalán a föld minden népe az ég alatt, mi a négy szeglet által jelöltetik. Minden népek, még a keresztények között is a sátán roppant sokaságú párthiveket talál; mert Krisztus maga mondja, hogy azon időben, midőn ismét eljő, csaknem átalános lesz az erkölcsi romlás (Luk. 17,26–28.), és alig fog hitet találni (Luk. 18,8.). Góg és Magóg éjszaki népek voltak, hol a görögök Scithiája volt, a legvadabb barbárok (Ezekiel 38. r.). Nem úgy neveztetnek itt, mintha ők leendenének azok, kik az utolsó időben Isten anyaszentegyházát szorongatni fogják, hanem csak a kereszténységet üldöző csoportok jelképes neveiűl szolgálnak. Ezek összegyűlnek csatára Isten anyaszentegyháza ellen, együtt működnek, hogy a kereszténységet a földről kiírtsák. Mivel az apostoli tanítás szerint az antikrisztus meg fog jelenni az utolsó időben (Tessz. II. 2. r.), ez lesz az ő vezérök, vagy együtt működik majd velök.

„8És feljőnek a föld terűletére, és körűlveszik a szentek táborát és a kedves várost. 9De az Istentől tűz száll le a mennyből, s ez megemészti őket, és az ördög, ki elcsábította őket, a tűz és kénkő tavába vettetik, hol a vadállat is, 10a hamis próféta is gyötörtetni fognak éjjel-nappal mindörökön örökké.”

. . . A szentek tábora, melyet a kereszténység ellenei ostromolnak, Isten anyaszentegyháza a földön. Minő lesz e viadal, vajjon csupán lelki vagy valóságos harcz értendő-e alatta; vajjon a kedves város valódi város-e, hol a hivek kis serege lesz egybegyűlve, vagy pedig azalatt csak az anyaszentegyházat kell érteni; mit jelent a tűz, valóságos lesz-e az, vagy csak kép gyanánt veendő… mindezek megfejtését magára a jövendőre kell bíznunk; mert a jövendölés csak akkor lesz tökéletesen érthető, midőn a jövendő tény, melyet az tárgyal, bekövetkezett. A kereszténynek kötelessége ébren lenni, az idő jeleire jól vigyázni, s magát az Úr eljövetelére mindig készen tartani (lásd Máté 24. r.). Annyi azonban ez utolsó korszakra vonatkozólag bizonyos, hogy még az utolsó itélet előtt a zsidónép be fog lépni az anyaszentegyházba (Rom. 11. r.). Itt következik a könyvet és a látomást befejező zárjelenés, t. i. az anyaszentegyház átmenete, felolvadása a mennyországba.