Ha számomra nem leányálom a templombajárás, de keresztény, istenhívő ember vagyok, akkor én bűnt követek ez?

Mikor hitvesoktatásra jártunk ott igen mondogatta az Atya (aki mellesleg rettentő jó fej volt), hogy mennyire fontos a templomba járás, meg hogy igazi bűnbocsánatot csak akkor nyerhetünk, ha a keresztény papnak gyónunk aki feloldoz bennünket.

Vallásosnak neveltek, elsőáldozó is voltam, még sincs lelkiismeret furdalásom, hogy évek óta nem járok templomba se gyónni, se misére.

Úgy gondolom nem attól leszek jó ember, ha vasárnap elmegyek az Istentiszteletre, hanem ha úgy élem az életem ahogy az Istennek tetsző.

Ritkán szoktam imádkozni, így ilyen értelemben nem gyakorlom igazán a vallást, mégis néha úgy érzem, jó lenne elmenni templomba egy szentmisére.

Így teljesen más, mintha "kötelességből", szinte már kényszerből mennék csak azért, mert belém nevelték, hogy bűnt követek el azzal, ha nem járok rendszeresen.

Mindent csak szívből tegyünk amit jónak látunk és akkor cselekszünk helyesen.

Én hívő vagyok és nagyon fontos a számomra, hogy minden vasárnap hallgassak istentiszteletet (eddig eljártam, de most babám született, így csak hallgatom). Sajnos nekem is volt rossz élményem, hogy érthetetlen, értelmetlen volt az igehirdetés, de az csodálatos dolog, amikor Isten megszólít az igehirdetésen keresztül, "elmondja" a véleményét rólam, "hozzászól" a problémáimhoz, tanácsot ad, felüdít.

Vasárnap más magyarázatát hallgatni a Bibliáról nagy segítség, hogy ne szürküljek bele a magam gondolati köreibe.

Ha tényleg fontos neked ez az egész, szerintem kezdj el keresni egy olyan helyet, ahol meg tud szólítani Isten. Próbálj más gyülekezetekbe is elmenni. (Ez már önmagában egy szellemi kaland, ha más hasznod nem lesz belőle: érdekesség.) Én református vagyok, de szívesen meghallgatok pl. egy baptista istentiszteletet is, mert olyan őszinte, közvetlen, egyáltalán nem papír-, hanem életszagú!

Én keresztény katolikus létemre rég voltam templomban, de nem is bánom.

Fura, mintha ez is bálványimádás lenne, de más megközelítésből közösség kovácsoló szerepe is lehet.

Ettől függetlenül azt vallom, hogy jelenleg, ez csupán anyagi dolog, Istenhez való fohászkodás meg lelki eredetű, így otthon is el tudod végezni az Isten tiszteletet, meg úgy is, hogy erkölcsösen viselkedsz.

Ha nem jó a templomban és unalmas az istentisztelet az nem biztos hogy csak a te hibád. Keress egy olyan közösséget ahol jól érzed magad és ahová örömmel mész.

Nekem ez a mostani a negyedik gyülekezet életemben. Egyből költözés miatt jöttünk el, de a másik kettőből pont azért mert nem volt jó. A mostaniba lassan nyolc éve járok és abba lennék belebetegedve ha nem mehetnék.

Számomra fontos, hogy Isten megszólítson az igehirdetésből/prédikációból, hogy ha rossz felé megyek akkor legyen aki odajön és rámszól nem hagy belemenni a hülyeségbe. Fontos a testvéri közösség, hogy tudják ki vagyok, mi van velem és legyen pár közelebbi kapcsolatom, tudjak beszélgetni a többi gyülekezeti taggal. A jelenlegi pont ilyen gyülekezet.

Amiért máshonnan eljöttem annak több oka is volt, pl. hideg kiráz az olyan istentiszteletről amely arról szól, hogy bemegyünk a templomba a pap/lelkész elmondja a mondandóját aztán mindenki elmegy haza, azt se tudom kit hogy hívnak. Azt se szeretem mikor az igehirdetés nem a Bibliáról, a megtérésről vagy a keresztény életvitelről szól érthető módon, hanem a pap saját műveltségét mutogatja és irodalmi idézetekről prédikál esetleg olyan kacifántos nyelvezettel amit ember meg nem ért. Miért nem lehet normálisan beszélni ahogy a mindennapokban is? Na mindegy nem akarok túlzottan elkanyarodni, a lényeg, hogy keress egy jó gyülekezetet. :)