Idézet a démonokról a Bibliából?

A Bibliában ennyi áll róluk.

"...de közülük is a leghatalmasabb Dianos volt. Az idézés így hangzik: 'Aer-Con-Sion-Lear!'"

24.

Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem.

25.

És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt.

26.

Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél.

Lukács 11:24-16 Károli fordítás

Szia!

Most a neten a Bhagavad Gitának csak a krisnások által fordított verzióját találtam meg (ugyanakkor ne feledjük, hogy ez a könyv a hinduizmus egyik alapkönyve!), és annak a 16. fejezetében van szó az isteni és démoni természetről.

Beidézem, íme:

Bhagavad-Gíta — Úgy, ahogy van

Tizenhatodik fejezet

Az isteni és démoni természet

[1.-3.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Félelemnélküliség, a lét megtisztítása, a lelki tudás művelése, adományozás, önfegyelmezés, áldozatok végrehajtása, a Védák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszaknélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség minden élőlény iránt, mentesség a mohóságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól — óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.

[4.] Óh, Prithá fia! Büszkeség, dölyf, önteltség, düh, durvaság és tudatlanság — ezek a tulajdonságok tartoznak a démoni természethez.

[5.] A transzcendentális tulajdonságok a felszabaduláshoz vezetnek, míg a démonikusak kötöttséget eredményeznek. Ne aggódj, óh, Pándu fia, mert te isteni jellemmel születtél!

[6.] Óh, Prithá fia, kétféle teremtett lény van ebben a világban: az egyiket isteninek, a másikat démoninak hívják. Az isteni jellemről már bővebben szóltam. Hallj most Tőlem a démoniról is!

[7.] A démonikus emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Sem tisztaság, sem helyes viselkedés, sem pedig becsületesség nem jellemzi őket.

[8.] Azt mondják, hogy ez a világ valótlan, nincsen alapja, és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjen kívül nincs más oka.

[9.] Az efféle végkövetkeztetéseket követve az énüket vesztett, csekély értelemmel megáldott, démonikus emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.

[10.] A démonikus emberek a kielégíthetetlen kéjben keresnek menedéket, s a gőg és a hamis tekintély önteltségébe merülnek. Illúziójukban a mulandó vonzza őket, s így mindig tisztátalan tettekre tesznek fogadalmat.

[11.-12.] Abban hisznek, hogy az érzékkielégítés az emberi civilizáció elsődleges szüksége, ezért életük végéig tart határtalan aggodalmuk. Ezer és ezer vágy láncolja le őket, s a kéjben és dühben elmerülve törvénytelen úton keresnek pénzt érzékeik kielégítéséhez.

[13.-15.] A démonikus ember így gondolkodik: "Most ennyi vagyonom van, s a terveim szerint ez gyarapodni fog. Oly sok minden az enyém, s a jövőben még több és több kincsem lesz. Volt egy ellenségem, de már megöltem, s előbb vagy utóbb a többivel is elbánok majd. Én vagyok mindennek az ura, mindennek az élvezője, tökéletes, hatalmas és boldog. Én vagyok a leggazdagabb, és előkelő rokonok vesznek körül. Senki sem olyan hatalmas és boldog, mint én. Áldozatokat hajtok majd végre, valamennyit adományozni is fogok, s így élvezem majd az életet." Ily módon téveszti meg őt a tudatlanság.

[16.] A számtalan aggodalomtól megzavarodva, az illúzió szövevényébe keveredve erős kötelék fűzi őket az érzéki örömökhöz, s a pokolba csúsznak.

[17.] Önteltek, örökké szemtelenek, s a vagyon és az áltekintély káprázatában néha büszkén, minden előírást és szabályt mellőzve áldozatokat hajtanak végre, melyek csak nevükben áldozatok.

[18.] A démonok a hamis egótól, az erőtől, a büszkeségtől, a kéjtől és a dühtől megtévesztve irigyek lesznek az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, aki az ő testükben és mások testében egyaránt jelen van, és gyalázzák az igazi vallást.

[19.] Örökre az anyagi lét óceánjába, a különféle démonikus fajokba dobom az irigyeket és a gonoszokat, az emberiség alját.

[20.] Óh, Kuntí fia! Az ilyen emberek újra és újra démoni fajokban fognak megszületni, így sohasem érhetnek el Engem. Fokozatosan a lét legszörnyűbb formájába süllyednek.

[21.] Három kapu nyílik e pokolba: a kéj, a düh és a mohóság. Minden józan embernek meg kell válnia tőlük, mert a lélek lealacsonyodásához vezetnek.

[22.] Óh, Kuntí fia! Aki kikerülte a pokol e három kapuját, az olyan tettekbe fog, melyek elősegítik az önmegvalósítást. Ily módon fokozatosan eléri a legfelsőbb célt.

[23.] De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.

[24.] Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte e szabályokat, cselekedjék úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.

(NEM vagyok krisnás, sőt nem értek egyet az ő sajátos értelmezéseikkel - azt most nem is idéztem direkt - viszont hirtelen csak az ő verziójukat találtam. Viszont saivaként én is olvasom a Bhagavad Gita szent könyvet, csak más fordítását)

-moi2011-

Szia!

Ismét én vagyok.

Megosztom azt is, ahogy én értelmezem ezt az "isteni" vs " démoni" dualitást, kettősséget.

SZERINTEM ezeket sokan félreértve egymás "ellenségének", két "szélsőségnek" tartják. De ha mélyebben belegondolunk, akkor rájöhetünk, hogy ez a kettő csak különböző fokozatok...

Például:

fehér vs fekete, de ha nem dualistának fogod fel a dolgokat, akkor rájöhetsz, hogy bizony a fehérből a szürkén át vezet az út a feketéhez, vagyis vannak a dolgoknak árnyalatai. Ugyanez igaz minden ellentét párra.

Persze ez csak az, ahogy én értelmezem a dolgokat. :)

-moi2011-

Szia!

Az evangéliumokban olvashatunk róluk, de nem mint "démonok" vannak megjelölve, ezért nem találtad meg őket a keresővel:

"És a mint a hajóból kiment Jézus, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt, akinek lakása a sírboltokban volt; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni. Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borult, és fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mert ezt mondta neki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.) És kérdezte tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről. Volt pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, amely legelt, és az ördögök kérik őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be, és Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Voltak pedig mintegy kétezren, és belefúladtak a tengerbe." (Márk. 5:2-13)

Üdv. Péter