Hívők, ti mit gondoltok itt gyakorikérdéseken a szerelem/szex témában irogatókról?

Nem szoktam nézni, pont azért, amit Te is írtál. Nem vagyok prűd,de vannak határaim

Filippi 4:8

ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!

23/N

Sziasztok!

Én baháí vagyok.

Néha szoktam csak benézni a szerelem, szex topicba.

Nagyon sok ott az alpári stílusban írogató emberke.

Tizenkét-tizenhárom éves gyerekeknek a szüleikkel, vagy megbízható nevelőkkel kellene társalogniuk, nem a Gyikon írogatni.

Az írásaikból látszik, hogy milyen rosszul vannak nevelve, Isten törvényeiről halvány fogalmuk sincs, lehet, hogy még Istenben sem hisznek, így nem elég, hogy olyan sötétek, mint az éjszaka, hanem ráadásul hitetlenek is. Szörnyű!

Az is felmerül benem, hogy néha nem is gondolják komolyan, amit írnak, csak azért írnak ki kérdést, mert kell, hogy teljen valamivel a drága szent idő, amit ugye a végtelenségig pazarolnak, mivel senki nem törődik velük. Mert ha a kedves anyuka/apuka nem ér rá, és reggeltől estig dolgozik, akkor arra is kéne gondolnia, hogy fia/lánya megbízható nevelők felügyelete alatt legyen, amég ő dolgozik, de erre sokan nem szánnak időt, és a hatodikos Pistike hazajön az iskolából, levágja a cuccát, bekap valamit, és már ül is a net elé, és ott lóg egész estig, ahelyett, hogy megcsinálná a leckéjét, majd játszana erkölcsös játékokat a barátaival, majd egy megbízható nevelővel filozófiával, erkölccsel, és vallással foglalkozna.

Ehelyett azonban egész délután/este a neten lógnak, és persze, hogy mindenféle hülyeségen agyalnak, hiszen unatkoznak, és nem töltik semmilyen értelmes foglalatossággal a drága szent időt. Bahá'Ulláh próféta követőinek gyermekei nem így viselkednek, sőt ők maguk követelik ki szüleiktől, hogy fogadjanak melléjük megbízható nevelőket arra az időre, amég szüleik nem érnek rá, ha a szülők erről megfeledkeznének.

A baháí hitben született, és nevelkedett gyermek miután hazament az iskolából, megtanulja a leckéjét, és ha nem találtak mellé nevelőt a szülei, akkor átmegy hittestvéréhez, és az ottani barátainak szüleivel tölti az időt, és hagyja, hogy Józsi bácsi, és Teri néni kikérdezze a leckéből, és az ellen sem tiltakozik, ha Teri néniék imádkozni tanítják, vagy a szent iratokból olvasnak fel. Ha nincs a közelében baháí hitű család, akkor elővesz a korának megfelelő könyvet, és azt olvassa, vagy ha már nagyobb a gyermek, előveszi az Aqdast, és azt lapozgatja földöntúli örömtől sugárzó arccal, vagy ha van arra lehetősége, hogy ifjúsági szervezetben önkénteskedjen, akkor önkéntesként segít valahol, vagyis nem pazarolja a drága időt, hanem istenszolgálatot végez.

De vajon milyen lehet azoknak a tinédzsereknek az istenszolgálata, akik a szerelem, szex témában írogatnak? Egy nagy nulla.

Nem azt mondom, hogy én hú, de hiperszuper istenszolgálatot végzek, dehát amik ők csinálnak, az egy nagy nulla.

Üdv: Annazara

Annastb.! Mennyivel értelmesebb az, hogy egész nap csak szentkönyveket bújsz, és egy nem bizonyított lényt szolgálsz, és közben semmit nem látsz az életből? Mennyivel több a te életed, mint annak, aki folyton a gyik-re írogat? Mert szerintem semmivel. Ateista vagyok, de nem ítélem el a vallást, ameddig nem viszik úgy túlzásba, ahogy te. Egy gyerek nem olvashat, tanulhat és imádkozhat egész nap. Igénye lehet mondjuk kimenni az életbe, tapasztalatot szerezni, és alkalomadtán leülni a gép elé egy kicsit lazítani. Én sajnálom a vallási fanatikusokat, de ez inkább szánalom a részemről. Nem lehet jó, hogy nem elég a világ maga, az összes rejtélyével, inkább elutasítod azt, ami itt van előtted, és valami olyan után kajtatsz, ami a legnagyobb valószínűséggel nem is létezik. Így látlak, mint kívülálló, és ez alapján megkérlek, hogy ne minősítsd üres életűnek engem, mert szerintem nekem tartalmasabb az életem, mint neked, aki egész nap imádkozik, szenteskedik. Köszönöm.

U.I.: Ezt csak azért írtam le, mert üresnek minősítetted az életemet. Ha ezt nem tetted volna, akkor nem teszek hasonlóan. Elfogadom a különböző meggyőződést, véleményt, és ha nem provokálnak, nem beszélek becsmérlően azokról, akik más elveket követnek.

Utolsó! Köszönöm, hogy végre egy értelmes hsz.-t olvashattam. Az imádkozásnál nem tudom, hogy van-e haszontalanabb dolog. Nem tudom, hogy lehet valaki olyan szinten akaratgyenge, hogy mindig csak egy (nem létező) felső hatalomtól várja azt, hogy a sorsa jobbra forduljon.

Nehéz sora lehet egy ilyen baháí kölöknek. Hazugságokat hallgatni naphosszat fontos dolgokról(pl. szex, önállóság, jó, rossz, stb.). Hála az égnek, hogy olyan nevelést kaptam, ami felkészített arra, hogy egymagam képes legyek megállni a lábamon.

Egyébként a kérdéshez: Igazából az emberek tájékozatlansága az, ami sokkoló. Biológiaórán ezzel kellene egy iskolásnak foglalkozni(plusz az elsősegéllyel)

nem a hínárokkal.

Utolsó kettő, én meg azért sajnállak benneteket, mert nem hisztek Istenben.

Én azt mondom, ha egy gyerekkel nincsen idejük a szüleiknek foglalkozni, és nevelőt sem tudtak fogadni mellé arra a pár órára, akkor az a gyerek védje meg magát a sátáni kísértéstől azzal, hogy a vallásával foglalkozik. Ha nincs vallása, mert nem úgy nevelték, akkor is vegy3en elő egy erkölcös könyvet, és olvasson, vagy társasjátékozzon, vagy töltse valami hasznos dologgal az idejét. Ha van mellette megbízható felnőtt, vagy erkölcsös idősebb testvér, akkor persze menjen sétálni, kirándulni, lovagoljon, sportoljon, vagy csináljon bármi mást, amivel használ saját egészségének, illetve az emberiséget szolgálja.

Ha valaki nem hisz Istenben, de erkölcsösen él, és kamaszként nem azt lesi, hogy hány pasija/csaja legyen, hanem mondjuk elmegy egy állatmenhelyre, és ott kutyákkal foglalkozik, miután megtanulta a leckéjét, vagy éppen elmegy segíteni a szomszéd Pista bácsinak segíteni fát vágni/füvet nyírni, egy lány pedig a szomszéd feleségének segít mondjuk krumplit pucolni, vagy éppen kitakarítja a saját szobáját, vagy átmegy a szomszéd idős nénihez, és neki segít takarítani, azzal az illető kamasz/ifjú istenszolgálatot végez, mégha nem is tud róla, akkor is, és nyilván szülei is nagyon örülnek annak, hogy ilyen rendes, erkölcsös gyerekük van.

A testvérem nem baháí hitű, mégis így élt kamaszkorában, mindig valami hasznosat csinált, és ha épp nem volt semmi dolga, akkor mindig megkérdezte a szüleimtől, hogy kell-e valamit segíteni, ha más nem volt,a kkor a szomszédoknak segített, vagy ha nem kellett senkinek segíteni, elővett egy ismeretterjesztő könyvet, és olvasott, vagy repülőgépmodelleket ragasztgatott,időnként rendet csinált a szekrényében, kidobta, amire már nem volt szüksége, vagy ha más dolga nem volt, a kishugával játszott legót, orvososat, meg mindenféle szuper játékokat.

Mindennek megvan az ideje, és az egyes életszakaszokat (kamaszkor, ifjúkor) arra kell használni, amire való, és nem szabad előresietni.

Amikor a testvérem volt kamasz, még lehetett vallás nélkül is példás, erkölcsös életet élni, de ez ma már lehetetlen, mivel annyi negatív hatás éri az embereket, különösen a kamaszokat, ifjakat.

Amikor én voltam kamasz, akkor vagy a Bibliát olvasgattam, amikor nem volt semmi dolgom (mert akkor még keresztény voltam), vagy történelemmel kapcsolatos könyveket lapozgattam, Jókai-regényeket, vagy éppen Szabó Magda által írt regényeket olvastam, és minden ifjúsági könyvet elolvastam, ami csak a kezembe került.

Középiskolásként Platón, Ciceró, majd más filozófusok műveit olvasgattam, és az angol nyelv tanulása, illetve a globális problémákon való töprengés kötötte le minden szabadidőmet.

Egyetemistaként a történettudomány volt az életem, de embereknek is segítettem, amikor időm megengedte, és az egyetem internetes fórumaira is írogattam, és már felsőbbévesként időnként segítettem az elsős töriszakosoknak, akik nem értették a tanulmányi rendszert.

Később Isten megnyitotta szívemet a baháí hit előtt, és azóta teljesen megváltozott az életem. Számomra Isten törvényei mindennél fontosabbak, és ha a munkahelyemen a főnököm ezen törvények megszegésére akarna engem kényszeríteni, akkor én felmondanék abban a pillanatban, de szerencsére ez nem történhet meg, mert a főnököm egy nagyon rendes ember, és mindenki vallását tiszteletben tartja. Nem mindig tudok imádkozni a munkahelyemen a megfelelő időben, de ilyenkor amikor hazamegyek, az az első dolgom, hogy rögtön bepótolom, ami kimaradt, vagy ha olyasmi maradt ki, amit bepótolni nem lehet, azt kiváltom valami mással a megfelelő módon.

Ma kivételesen szabadságon vagyok, de van munkahelyem, és a munka, és a vallás tölti ki az életemet, és úgy érzem, ez teljesen rendben van így, de ez nem jelenti azt, hogy nem tájékozódom a világ dolgairól, mivel naponta egyszer elolvasom az Origón a legfontosabb híreket. MIvel még friss baháí vagyok, és még csak szívemben vagyok az, hivatalossá még nem tettem ezt a dolgot, ezért még sokat kell tanulnom, és azt is tudom, hogy istenszolgálatom minimális, de látom, hogy sok embernek fogalma sincs Isten törvényeiről, és én csak sajnálni tudom őket.

Kívánom az összes ateistának, hogy találja meg őket Isten, és nyíljon meg a szívük valamely vallás felé

Üdv: Annazara