Mennyire szeretitek Istent? Sokszor gondoltok rá? Mi a bizonyság tételetek?

Itt van az én tanúságtételem:

Kiskoromban jártam katolikus hittanra, énekkarba, voltam elsőáldozó, de a nevelésem azért nem volt keresztényinek

nevezhető. Szépen lassan ahogy teltek az évek kezdett magába szippantani a világ, de azért templomba még sokáig jártam.

Aztán amikor 19 éves koromban jött egy nagy törés (az hogy mi azt nem mondom meg :)) ami miatt évekig rossz hangulatom

volt és nem tudtam sehogy se segíteni rajta. Egy darabig még jártam templomba, de aztán amikor rájöttem hogy ez nem

segít akkor abbahagytam. Úgy gondoltam akkor hogy igyekszem leélni az életemet minél jobban, de Isten nélkül, mert Ő úgy

látszik nem törődik velem.

32 éves koromra az idő telésével szépen lassan rendeződött az életem és egyre javult ezzel a hangulatom is de Istennel

még mindig nem tudtam kibékülni. Ekkor történt hogy nyaralni voltunk Krétán, és ott a befizetett idegenvezetős program

keretében egy félórára benéztünk egy görög-keleti orthodox kolostorba. Nagyon szép volt, körülnéztünk kb. 10 percig

aztán mentünk tovább. Aznap este azt álmodtam hogy abban a kis kolostorban lévő kápolnában vagyok (egy nagyon régi és

nagyon kicsi kápolna volt ez) és úgy mintha az elmémbe lenne helyezve egy új gondolat, egy ideig 100%-os bizonyossággal

tudtam hogy Isten létezik. Korábban is hittem benne, de akkor arra a rövid időre nem hittem, hanem tudtam hogy létezik.

Később megtudtam hogy a kolostor szent Györgynek van szentelve, akinek a közbenjárását hitben való megerősítésért

szokták kérni, mint ahogy nekem is a hit erősítésében segített.

NAGYONNAGYONNAGYON szeretem, és kb. folyton Rá gondolok. :)

Rengeteg gyönyörű dolgot tett az életemben, és a nehézségekben (amikből szintén nem szűkölködöm) megerősít mindig, akkor is, ha abban a pillanatban nem veszem észre.

Megtanított szűkölködni és bővölködni is, áldott legyen az Ő neve!

Amúgy reformátusnak kereszteltek, anyukám, nővérem hívő, jártam hittanra, gyülekezetbe, stb., ahol folyamatosan hagyta az Úr, hogy növekedjek Benne, és önálló akaratommal is Mellette döntsek. Aztán tovább hívott a Katolikus Egyházba, ahol még teljesebben hagy belesimulni a tenyerébe, és hordoz, nem enged el.

Dicsőség Neki mindörökké!

Szia!

Természetesen sokszor gondolunk rá, és nagyon szeretjük, de én azt tapasztalom, hogy ez nem elég. Éppen most volt egy nagyon jó igehirdetés erről a témáról a gödöllői Bibliaházban, amit Horváth Orsolya a Sola Scriptura főiskola rektorhelyettese tartott: Isten szeretetében

címmel. Az alapige: Judás levele 21. verse volt, és ilyen kérdésekre keresett választ: Mi képes egyedül arra, hogy mgváltoztasson bennünket? Hogyan valósulhat meg ez személyes életünkben? Min múlik az, hogy hogyan tudjuk tölteni a saját hétköznapjaink perceit? Mi az igazi kérdés az Isten szeretetében való léttel kapcsolatosan?

Mit jelent megmaradni Isten szeretetében? Mi az ami rajtam múlik? Mi az ami között döntenünk kell? Mit jelent Jézus Krisztusra tekinteni? Hogyan nyerhetünk reménységet és világosságot egy új életre? Mi a különbség a pszichoterápia és Isten gyógyítása között? Mit jelent ritmust váltani a világban?

Nagyon ajánlom: [link]

Üdv. Péter

16:42

Ne gyűlöld Istent,tőle kaptad az életed és minden mást is ,ami jó benne. A rosszat nem Isten adja,azt megszerezzük mi magunknak. Tény,hogy vannak ugymond "szerencsés emberek" akik jo családba születnek,jo hátterük van. Ezt nem tudom Isten miszerint dönti el:(. De tény,hogy vannak csodák az életünkben,ajándékok amiket sokszor nem veszünk észre,de kitartással ,bzalommal helyreállhat. Bízz Istenbe és ajánld Neki az életed , de tiszta szívből tedd és meglátod "megjavulsz". Szoritok neked.