Melyik a Biblia szerinti Nyugalomnap?

Szombat, de a rómaiak ezt áthelyezték vasárnapra.

Van olyan felekezet, ahol továbbra is a Vasárnap a hét első napja, illetve a zsidók a mai napig így tartják.

Szia!

Eredetileg a péntek naplementétől - szombat naplementéig tartó időszak volt.

A cselekedetek 15:28, 29 azonban ez már nincsen benne mint követelmény ezért az egyházak nagy rész ezt nem tartja be.

Ószövetség: szombat, teremtés emléknapja

Újszövetség: a hét első napja=vasárnap=Úr napja, mert Krisztus ezen a napon támadt fel, a Feltámadás + az ÚJ TEREMTÉS emléknapja

A Bibliában az Isten által meghatározott nyugalom napja a hét hetedik napja, melyet héberül Sabbath-nak hívnak egy megszűnést, felfüggesztést jelentő szóból. A görög iratokban nincsen rá külön görög szó, egyszerűen átírták kiejtés alapján, tehát σάββατον / sabbaton a neve. (Egyébként úgy rémlik, a mi szombat-elnevezésünk is innen ered szláv közvetítéssel.)

A hét többi napjának nem volt külön neve, hanem a szombathoz viszonyítva nevezték "első napnak", "második napnak", stb. Illetve a szombatot megelőző napot úgy is hívták "előkészületi nap", mivel a megnyugvás és minden munka beszüntetése előtt ezen a napon készítettek elő mindent a szombatra.

Ez a rendelkezése Istennek a mai napig érvényes, hiszen a teremtéskor adta az embernek a nyugalom idejét, és ezt sosem vonta vissza.

Hogyan vált a kereszténység nagy részénél a vasárnap az istentisztelet legfontosabb napjává?

Bár Krisztus a hét első napján (amely egykor a vasárnap volt) támadt fel, a Bibliában nincs útmutatás arra, hogy ezt a napot meg kellene szentelnünk.

„ Az, hogy a régi pogány név a »dies solis«, vagyis a ’Nap napja’ [vesd össze: angol Sunday, illetve német Sonntag] fennmaradt a heti keresztény ünnep számára, túlnyomórészt a pogány és az [úgynevezett] keresztény érzések egyesítésére vezethető vissza, amiért is Konstantin [egy i. sz. 321-ben kiadott rendeletben] a hét első napját ajánlotta pogány és keresztény alattvalóinak egyaránt a »Nap napjának tiszteletére« . . . Így akarta birodalma egymásnak ellentmondó vallásait közös intézmény alapján összebékíteni” (Lectures on the History of the Eastern Church. New York, A. P. Stanley, 291. o.).

Milyen jelentősége van a hetenkénti sabbatnak a keresztények számára?

A keresztények mindennap örülhetnek a ’sabbatnapi nyugalomnak’

A Héberek 4:4–11 ezt írja: „az egyik helyen [1Móz 2:2] a következőképpen szólt [Isten] a hetedik napról: »És az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától«, és ezen a helyen [Zsolt 95:11] ismét: »Nem fognak bemenni nyugalmamba.« Mivel tehát hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett a jó hír, azok nem mentek be engedetlenség miatt, ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy oly hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában [Zsolt 95:7, 8], hogy »ma«; mint ahogy a fentiekben mondatott: »Ma, ha az ő hangjára figyeltek, ne keményítsétek meg szíveteket.« Mert ha Józsué nyugalomnak helyére vezette volna be őket, akkor Isten nem szólt volna azután egy másik napról. Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára. Mert aki bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a saját munkáitól, mint ahogy az Isten is a magáéitól. Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint.”

Mire kapnak ösztönzést a keresztények, hogy mitől nyugodjanak meg? ’A saját munkáiktól.’ Milyen munkáktól? Olyanoktól, amelyek által korábban igazságosnak akarták bizonyítani magukat. Nem hisznek többé abban, hogy bizonyos szabályok és előírások betartásával elnyerhetik Isten helyeslését és az örök életet. Ebbe a tévedésbe estek a hűtlen zsidók, akik ’a maguk igazságosságát igyekeztek megerősíteni’, s ezáltal „nem rendelték alá magukat az Isten igazságosságának” (Róma 10:3). Az igaz keresztények elismerik, hogy mindannyian bűnösként születünk meg, és csakis a Krisztus áldozatába vetett hit alapján lehetünk igazságos állapotban Isten előtt. Arra törekszenek, hogy megszívleljék és kövessék Isten Fiának minden tanítását. Alázatosan elfogadják Isten Szavának tanácsait és feddéseit. Mégsem jelenti ez azt, hogy úgy gondolják, hogy ily módon rászolgálhatnak Isten elismerésére; tetteikkel inkább a szeretetüket és a hitüket nyilvánítják ki. Ilyen életutat járva kerülik a zsidó nemzet által felállított ’engedetlenség példáját’.

Az 1Mózes 2:2-ben említett ’hetedik nap’ nem csupán 24 órás nap volt. Az a „sabbatnapi nyugalom”, amelynek az igaz keresztények részesei, szintén nem korlátozódik egy 24 órás napra. Ha hitet tanúsítanak, és megfogadják a Biblia tanácsait, mindennap élvezhetik azt, különösen majd Isten új rendszerében.