Mi a jó? Mihez viszonyítunk?

Kedves kérdező!

A jó, az egy személy is. Az egyetlen és legfőbb jó, az Isten. Minden jó dolog Istentől származik. A teremtés munkája közben hatszor mondta Isten hogy jó, majd amikor az egész teremtést megszemlélte, arra pedig azt mondta hogy "igen jó":

1Móz 1:31 "És látá Isten, hogy minden amit teremtett, íme igen jó..."

Az embert is jónak teremtette Isten, de a bűn következményeként bejött az átok a világba, és az ember természete gonosszá vált a kívánság miatt. De Isten ekkor sem szűnt meg jót cselekedni:

1Ján 4:9 "Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."

Nekünk a legfőbb jót kell utánozni:

Róm 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Isten az ő népét arra hívta el, hogy jócselekedetekre igyekezzen. Jól ellenőrizheted hogy helyesen cselekszel-e, ha fölteszed mindig a kérdést:

Megtenné-e Jézus ezt? Ha megtenné, akkor jó úton jársz. Ha nem tenné, akkor elvesztetted a lépést.

A jóság helyes irányvonala az, amikor másokat szolgálsz szeretetben. A mi életünk értékét az szabja meg, hogy mennyire vagyunk hasznosak szavakban vagy tettekben az embertársaink, és Isten számára:

Márk 10:43 De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok(diakonosz=szolga); És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája(dúlosz=rabszolga) legyen:

A viszonyítási alap, amivel megmérnek minket, az a hasznosságunk, hogy mennyi gyümölcsöt termünk. Jézus a maga életével mutatta meg, hogy mi a helyes irány. Ő csak másokért élt, és megtagadta önmagát:

Luk 9:23 Mondja pedig mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem.

Mindenkinek az a kellemetlenség a saját keresztje, amit mások felemelése érdekében kellene nap mint nap hordoznia. Jézusnak nem volt olyan nap az életében, amelyről elmondhatta volna: "Ez az én napom. Majd holnap ismét Atyám dolgait cselekszem." Harminc éves korától, minden nap tanított, gyógyított, és démonokat űzött. Az embereket valóságosan megszabadította a bűntől, és a következményeitől. Még mikor szomorú is volt, akkor sem mondta, hogy "Most ők szolgáljanak nekem." Ő az előtte lévő öröm helyett, kereszthalált szenvedett, hogy sokakat elvezessen az igazságra.

szia.

A kiírt kérdésedre van egy frappáns válasz. Ahhoz, hogy megtudjuk mi a jó, előbb tudjuk meg mi nem az.

A kérdés persze tovább folytatódik, hogy akkor "mi a nem jó?". Erre is megvan a válasz természetesen, de ehhez nem árt kissé elmélyedni a létezés mivoltában. Ha sikerül belátni, hogy valójában, ami létezik egyetlen egészet képez, akkor egyértelművé válik, hogy ha nem a komplett egésszel működik együtt az egyén teljes tudatában, akkor teszi a rosszat, vagyis a "nem jót". Akkor nem az egészért él az egyén, amikor személyes érdeket helyez előtérbe, amikor az egész kicsiny részletét favorizálja csak döntésében. Tulajdonképpen a személyes, a magát elkülönítő éntől kell megszabadulni, s nem annak érdekeit figyelembe venni, végső soron teljesen objektívvá, elfogulatlanná, személytelenné kell válni a döntésekben, és ehhez arra van szükség, hogy az egyén magát a teljes egésszel azonosítsa, azzal tegye magát egyenlővé, hiszen ekkor nem marad minek az érdekét háttérbe szorítani, vagyis nem nyer érvényt az önző magatartás, ami valójában az a bizonyos rossz...nem az Önszeretettel van a probléma, hanem azzal, amikor valaki magát elhatárolja balga módon mástól, hiszen ekkor az a bizonyos Önszeretet előnyt fog élvezni mással szemben, de ugye ha az egyén magát a teljes egésszel teszi egyenlővé, az Önszeretet a minden szeretetévé válik.

Ha ezt sikerült megértened, akkor végső soron feloldod azt, amit az utolsó kommentedben kérsz, vagyis megtalálhatod az egyensúlyt, hiszen magadért cselekedsz ugyanúgy, de ekkor magadat a mindennek tartod, így túllépsz személyes, téves, korlátozott éneden, és az igazivá válsz.

Mikor az emberek eredeti érdekét vesszük figyelembe, így a tiedet is, akkor az természetesen a boldogság, szabadság. Akkor tudod szabaddá tenni őket és magadat(itt most egyénekre gondolok), vagyis a valósan helyeset tenni, ha erősíted bennük azt az ént, amiről most beszéltem neked, és ezt úgy tudod elérni, ha a feltétel nélküli szeretetet sugárzod feléjük, vagyis minden egyes esetben megértő, türelmes, kedves, segítőkész és sorolhatnám mi maradsz, amiket(jó tulajdonságokat) szerintem ismersz mind. A jó tulajdonságok azok, amelyek az egységet erősítik, s nem szétszedik azokat, amik elmossák a határokat az egyének, közösségek közt, nem pedig felerősítik azokat.

Egy fontos dolog még, amit megjegyeznék. Ha azért akarod a jót tenni, hogy magadnak, és itt ismét a személyes énedre gondolok, jó legyen, akkor még mindig elköveted a hibát, hiszen nem másért, hanem kicsinyes önmagadért teszed a jót, hiába a jóról van szó. Eredetileg azért kell a jót tenni, mert tudod hogy az, nem pedig azért, mert elvársz bármit is cserébe, nem azért, hogy önös érdeked beteljesüljön.

ui.: A valós szeretetben nem másért élsz, hanem mindenért egyszerre, a valós szeretetben nem rendeled sem alá, sem fölé magad másnak, hanem eggyé teszed önmagad mindennel és mindenkivel, egyszerűen lebontod a hierarchiát, ranglétrát. S ha már a Bibliát hoztuk fel, Jézus sem adta fel önmagát, csupán a személyességét, személyiségét, hiszen Ő az Atyaként, Krisztusként, az Istenként cselekedett, ami ugye Önmaga a mindenség.

üdv és sok sikert

26/F

LastOne.Left

Utolsó nagyon jó válasz volt. Mivel minden ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, ezért úgy kell bánnunk egymással, hogy ezt észben tartjuk. Ezért kell mindenkivel úgy bánnod, mint önmagaddal: mert végső soron mi emberek egyek vagyunk.

A Föld az egyetlen élőhelyünk, ezrét a Földdel is tisztelettel kell bánni, védeni, ápolni kell. Isten arra teremtette Ádámot, hogy kertésze, gondnoka legyen a Földnek, nem kirablója, mint a mai ember.

Mi is a jó? Minden tett ami a létrontást elkerüli. Ezért minden tett, ami szeretetből és önismeretből fakad, jó, akkor is, ha egy egyszerű dologról van szó, mint egy vacsora elkészítése, egy dal, egy jó cselekedet. És minden ami létrontásból ered, rossz, akkor is, ha valami egyszerű dologról van szó, lásd mint az előző mondatban. Tehát nem a cselekedet a lényeg, hanem a mögötte húzódó szándék.

Freya

Nincs se jó, se rossz, ugyanis ami valakinek jó, az valakinek lehet rossz is, és lehet, hogy neked úgy tűnik, hogy jót cselekedtél, de az kerülhet sok ember bosszúságába. Tegyük fel, hogy egyszer egy ember megmentett egy csecsemőt a biztos haláltól. Az a csecsemő Adolf Hitler volt. Na most akkor jót vagy rosszat tett?

Minden csak vélemény szerint lehet jó, hogy az tetszik e valakinek, vagy nem. Ez a tetszés pedig idővel változhat, szóval megismétlem nincs se jó, se rossz, csak emberek véleménye.