Nemrég elhunyt rokonért lehet imádkozni, "megszólítani őt" az esti imámban, vagy pedig az ő érdekében szólni az Úrhoz?

Szia!

A Szentírás azt tanítja, hogy aki meghal, az nyugszik, és "majd felkel a sorsára a napok végén". A sorsa az élete alapján dől el. Teljesen lényegtelen ez alapján, hogy a halála után mit teszel.

Üdv. Péter

Előttem író Péterrel nem értek egyet, a Szentírás nem ezt tanítja, ez csak egy értelmezése. De a kérdésed szempontjából talán nem is lényeges. Válaszom tehát az, hogy aki elköltözik a földi létből az minden esetben egy számára Istentől kijelölt helyre kerül. Vagy Isten jelenlétébe, ekkor beszélünk üdvösségről, vagy Istentől kirekesztett helyre, ekkor pedig kárhozatról beszélünk. Elhunyt rokonodért már nem tudsz tenni semmit, ahogy írva is van "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket" Tehát a "MA" ami adva van nekünk, a holnap már nem biztos hogy a miénk.

Megszólítani halott rokonod szellemét pedig nem tudod, illetve erre tett kísérleted már halottidézésnek számít és Isten tiltja hogy illegális módon lépjünk kapcsolatba a szellemvilággal. Ha sikerülne is, akkor is, csak egy démonnal, más néven gonosz szellemi lénnyel lépnél kapcsolatba aki ismerte az elhunytat jól.

Teljesen igaza van eric_one-nak (ma 20:10).

Teológiailag elmélyült, abszolút hiteles állítás ez részéről, a SzentÍrás álláspontját világosan tartalmazza.

Szóval, amikor valaki befejezi a földi pályafutását, a szelleme - attól függően, hogy a Krisztusé, vagy pedig evilágé - azonnal a megfelelő helyre költözik. Tehát vagy az örök Dicsőség, vagy az örök Kárhozat.

A Biblia világosan beszél a kegyelem idejéről, ami mindenkinek megadatott, de csak itt a Földön, és csak egyszer. Mindenkinek ezzel az idővel kell sáfárkodnia. Később nincs lehetősége senkinek se arra, hogy megváltoztassa azt a helyet, ahová került. Ezt mutatja a gazdag ember és Lázár esete (Lukács 16/19-).

Ami a megszólítást illeti, a Biblia teljességgel csakis az Isten mellett áll ki. Vagyis csak Istent szólíthatod meg, mindenféle teremtett lény megszólítása sérti a Zsidó levelet, és halottidézés bűnébe kerül, ami átkot hoz maga után.

Innen a Földről elköltözött személlyel nem szabad, és nem is lehet kapcsolatba lépni. Mint ahogy eric_one írta, ezzel csak olyan gonosz szellemi erőket hívunk magunkhoz, amiktől jobb távol lenni. Magával az elköltözött egyénnel viszont nem lehet.

(ezen gondolom, sokan fognak vitatkozni velem. Ugyanis szívesen hallanak/olvasnak Isten áldásairól. Azonban a Biblia átkokról is beszél, melyeket az ember olyan gyűlöletes cselekedetekkel érdemelhet ki, mint pl. a jövendőmondás, vagy éppen a halottakkal való kapcsolattétel.)

@ kérdező 2. kommentje (ma 21:03)

Szívesen segítettünk, és örülünk hogy megérttted az egésznek a lényegét.

Ez a Te érdeked is. Mert semmi értelme, hogy szembehelyezkedj a SzentÍrással. Mert maga a SzentÍrás teljességgel Istentől ihletett, az Úr teljes és tökéletes akaratát tartalmazza, és ha Őazt mondja, hogy ezt vagy azt ne tedd, akkor ne!

A válaszokra adott kommenteddel teljesen egyetértek, jól látod a dolgokat, és dicsőség legyen Istennek, hogy világosságot adott az elmédbe és a szívedbe!

Isten hatalmas áldását kívánom az életedre!

Shalom!

@ "ma 21:34"

Nem kell bocsánatot kérned, örülök, hogy nyitottsággal vagy a téma iránt.

Ugyanakkor rosszul tudod, semmi ilyesmiről nincs szó a Bibliában.

Amit írtál - kérlek ne érts félre, nem lekezelően mondom, és nem is rosszindulatú bírálat ez részemről - szóval amit írtál, az nem más, mint emberi álláspont és a vallás sajátos egyvelege. De semmiképp sem a hamisítatlan, szintiszta SzentÍrás.

(remélem, nem bántottalak meg)