Isten különbséget tesz az elkövetett bűnök "súlyosságának" megítélésekor, hogy kivel szemben követtük azt el?

Na, ez a gépes hasonlat jobb, mint a székely vicc. Köze nincs Istenhez.

Megpróbálom pontokban megválaszolni, és ezzel be is fejezem, mert vagy elgondolkodsz azon, amit eddig írtam, és nekifogsz bibliát olvasni ha valóban szeretnéd megérteni, vagy vég nélkül fogsz újabb és újabb kérdéseket feltenni.

1. Isten „felfelé” hajlik, azaz hajlik arra, hogy ha valaki bűnbánattal közeledik, annak megbocsát. „lefelé” sosem, azaz az adott kegyelmét soha vissza nem vonja. Ha te esetleg azt hiszed magadról, hogy nem vagy választott, akkor az ne legyen akadálya annak, hogy megszólítsd Istent, és kegyelmet kérj tőle. Aki nem választott, az ilyen kérdéssel egyáltalán nem foglalkozik, azt nem érdekli ez a kérdés.

2. Nem választottal szemben elkövetett bűn – ilyen megkülönböztetést nem tesz Isten a parancsolataiban. (Az Ószövetség idején volt a „hérem”, de ezzel nem keverlek meg.) A ma érvényben lévő parancsai alapján nincs ilyen megkülönböztetés, ha bűnt követsz el, az bűnként van elkönyvelve.

3. Mégegyszer elmondom, a te okfejtésedből megközelítve, hogy jobban megértsd: A születés pillanatában mindenki a kárhozatba, a bűnbe születik Ádámék bűne miatt. Nem a mennyben születünk meg, mert nem ott vagyunk, hanem ki vagyunk onnan taszítva. Jézus az ajtó, akin vissza lehet menni. Ha be akarsz menni, keresd Jézust. Ezidáig egy emberről tudjuk biztosan, Júdásról, aki nem mehet be, hiszen róla maga Jézus jelenti ki, hogy ő a kárhozat fia. Neked nem kell amiatt aggódnod, sem méltatlankodnod, sem eldöntened, hogy igazságos-e, hogy ki a választott, és ki nem. Egy keresztyén embernek mindenkivel szemben kötelessége úgy eljárni, viselkedni, mint aki választott. Mindenkinek fel kell hívnia a figyelmét az egyetlen lehetőségre, Jézusra. Ezért beszélek én is hozzád. Neked nem azzal kell foglalkoznod, hogy a kárhozatban kinek milyen kínjai lesznek, te akarj a mennybe jutni. Ha ez a célod, akkor beszélgethetünk tovább, ha pedig leragadsz ennél a pontnál, akkor nekem erre több időm nincs.

4. Ha megnyugtat, engem nagyon durva módon bántottak gyerekkoromban, mégis választott vagyok. Tehát nem jó az okfejtésed.

(Az eredeti kérdésedhez: Az Ószövetség idején van arra határozott utalás, a Mózes 4. könyvének 12. fejezetében, - Mirjám esete. Olvasd el, és megtudod, mi volt az.)

Ez nem így van. Eleve rossz aspektusból közelíted meg a kérdést, és így csak rossz választ tudsz adni magadnak, és rossz következtetésekre jutsz.

A nem választottaknak is ugyanolyan felelőssége van. De hangsúlyozom - nem tudjuk, hogy ki nem választott, az egy Júdást leszámítva. Ezt el kellene már felejteni, ebből a szemszögből vizsgálni. Olyan érzésem van, mintha úgy lennél ezzel, hogy te szeretnél választott lenni, de semmiféle felelősséget nem akarsz hozzá, ami ezzel jár, hivatkozva arra, hogy mi van azzal, aki nem választott.

Gondolkodj egy példán, amikor az apa gyanakodni kezd, hogy a fia, amikor elküldik a boltba, lop a rábízott pénzből, és a következőt teszi:

Megszámolja a pénzt, és mondja a gyereknek, menj el a boltba. Majd amikor a gyerek megjön, leteszi a pénzt a konyhaszekrényre, majd slisszolna kifelé. Ekkor szól az apja, hogy na, számoljunk el. Kiderül, hogy a gyerek lopott.

Most akkor az apa a felelős, aki tudta, hogy a gyerek lopni fog? Miért bízott rá pénzt? - Nem a gyerek felelős, aki megtehette volna, hogy nem lop?

Szóval nem lehet a felelősséget megúszni, azzal, hogy azt mondod, hogy eleve nem választott! Az nem az emberre tartozik, hogy ki választott, és ki nem. Az embernek az a kötelessége, hogy a tőle elvárható módon engedelmeskedjen Istennek. Ha nem ezt teszi, akkor nincs személyválogatás Istennél, bűnös, annak minden következményével együtt.