Istennek fontos, hogy higgyek benne, vagy megelégszik azzal, tehát elfogadja, ha jó ember vagyok, de a tudományban hiszek?

Napirai11 válasza:

Sziasztok!

Én ismerek olyan embereket,akik nem hisznek Istenben, mégis rendkívüli emberek, nagyon szeretik felebarátaikat.

Van egy gyerekkori haverom, aki nem hisz Istenben: őmaga már házasember, tisztességesen dolgozik, mindenkinek segít, akinek tud, és egyetemista korában is segített az évfolyamtársainak, kölcsönadta a jegyzeteit, ha valaki hiányzot óráról, stb.

Ha van valamilyen lelki problémám, akkor van, amikor órákig beszélünk skype-on, és mindig tud segíteni,és látszik rajta, hogy ezt örömmel, szívesen teszi.

Volt középiskolai osztályfőnököm ateista volt, de senki nem mondta volna meg róla, hogy ateista, mert usgárzot belőle a szeretet minden,és mindenki iránt.

oltak nagyon hátrányos helyzetű osztálytársaim, nekik is segített, és sokszor sokkal többet segített nekik, mint amit osztályfőnöki, pedagógusi kötelessége megkövetlet volna tőle.

Kérdező, te is lehetsz jó ember, csak tényleg teljes szívből tedd a jót.

Üdv: Napirai

Vidiripi

Miért tetted fel ezt a kérdést.

Ha hiszel a kérdés értelmetlen de ha nem hiszel akkor meg hülyeség.

Tehát ugyan ott vagy. De hogy válasz is legyen: - Igen fontos a hit mert hit nélkül nem lehetsz kedvére a Teremtőnek.

Zsidók 11:6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

Szerintem Péter nagyon jól összefoglalta a kérdésedre a választ, mégis, talán tudok még hozzáadni valamit.

Ahogy a kérdező kommentjeit és a válaszokat nézem, szerintem ez a jól ismert probléma (értsd: jól értem a kérdésed, mert rajtad kívül mások is nagyon sokan felteszik ezt a kérdést nap mint nap) abból fakad, hogy az emberek relativizálják azt, hogy mi a "jó" és mi a "rossz", vagy hogy ki a "jó ember" és ki a "rossz ember". Emberi mércével mérve, különösen a mai világban, tulajdonképpen nagyon könnyű jó embernek lenni: az emberek mindenkit jó embernek tekintenek, aki alapvetően inkább jókat cselekszik, mint rosszakat: általában igazat mond és nem hazudik, általában jól és kedvesen viszonyul az emberekhez, a problémáit konfliktusmentesen igyekszik megoldani stb.

De a valaha élt sok-sok, tényleg igazán "jó ember" (mint amilyen a kérdező) közül egy sem állította, vagy legalábbis őszintén nem állíthatta magáról azt, hogy sosem tett rosszat, például sosem hazudott, amikor nem kellett volna, sosem káromkodott, sosem irigykedett, sosem veszekedett vagy sértett meg embereket vagy hasonlók. Csak egyvalakiről tudunk, akiről a feljegyzések azt írják, miszerint teljesen ártatlan volt és soha nem követett el egyetlen bűnt sem: Jézus Krisztusról.

Az örökkévaló Isten, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a VAGYOK soha nem változik, öröktől fogva létezik és örökké ugyanaz marad, az értékrendje sem változik. Elmondom, hogyan vélekedik Ő a "jó emberek" és "rossz emberek" kérdéséről, a saját Szavaival:

Zsolt 53:4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

Jak 2:10 Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.

Jak 2:11 Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.

Jézus pedig ezt mondta a hegyi beszédben:

Máté 5:48 Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.

(Azon kívül, hogy azt is mondta pl., hogy aki azt mondja a felebarátjának, hogy "Te szemét!" v. "Te hülye!", méltó a gyehenna tüzére.)

Az Ő értékrendje az (ami valójában egy logikai evidencia), hogy bűntelen csak az, aki soha nem követ el bűnt, aki pedig csak egyetlen bűnt is elkövetett, az bűnös lett. Ezek az örökkévaló igazságosság kritériumai, a nem emberi, hanem isteni feltételei annak, hogy mi a "jó".

Sajnos sokan úgy gondolják, hogy Istennél a bűnös és a jó cselekedetek úgy vannak számontartva az emberek vonatkozásában, hogy egy mérleg két serpenyőjébe gyűjti őket: a kisebb bűnök kisebb súllyal, a nagyobb bűnök nagyobb súllyal nyomják lefelé a mérleg egyik serpenyőjét a kárhozat felé, a kisebb-nagyobb jó cselekedetek meg különféle súlyokkal a másik serpenyőt az üdvösség felé - így hát a cél, hogy a jó cselekedetek túlsúlyban legyenek...

Ennek a nézetnek az elterjedtségéért nagy mértékben (de nem egyedül) felelős például a római katolikus egyház, amely búcsúcédulákon pénzért árulta a bűnbocsánatot a hívei számára, akikkel elhitették, hogy néhány év purgatóriumi szenvedést megspórolhatnak, ha adakoznak az egyház részére. Ezért nehéz sok embernek meglátnia, hogy attól, hogy jó dolgokat cselekszik, nem lesznek eltörölve a bűnei.

A Biblián keresztül Isten nagyon világosan kijelenti, hogy ez az egész felfogás miért helytelen. Az egyetlen igazság benne az, hogy a jó cselekedet, akár hívő, akár nem hívő teszi, tényleg nagyon jó és szép dolog. De! A jó cselekedeteknek semmi közük nincsen a végleges és teljes bűnbocsánathoz, ami az egyetlen módja annak, hogy az ember örök életet nyerjen Istentől.

Akik cselekedetekből, hit nélkül akarnak megigazulni, azok valójában Jézus Krisztus mint Megváltó elfogadása nélkül akarnak megigazulni. Azok úgy akarnak megtérni Istenhez, és "jót cselekedni", majd "üdvözülni", hogy kihagyják előtte a megtérő imát! Aminek a kulcsmondata az, hogy "Uram, beismerem, hogy bűnös ember vagyok, és szükségem van a Te kegyelmedre, Jézusra mint Megváltómra."

Azok úgy akarnak belépni Isten eljövendő Országába (Királyságába), hogy nem ismerik el Uruknak ennek az országnak a Királyát! Ugye, milyen képtelenül hangzik?

Akkor, ha ez lehetséges, kérdem én: miért küldte volna el az Atya a Fiát, hogy emberi testben magára vegye az egész emberiség bűneinek büntetését, és vérével kifizesse a váltságdíjat az emberekért? Miért lett volna erre a szükség, ha Megváltó nélkül, csupán a jó cselekedeteink által, képesek lennénk megigazulni Isten előtt?

A valóság az, hogy egyetlen bűnünket sem vagyunk képesek eltörölni, és a többi ember sem tudja eltörölni helyettünk.

Az Isten igazságossága alapján ugyanis a bűnt mint olyat, és annak káros következményeit az Isteni Világrendben csak két módon lehet eltörölni, felszámolni: ítélettel vagy kegyelemmel. Isten már akkor, amikor a bűn bejött a világba, eldöntötte, hogy a bűnt végérvényesen fel fogja számolni, és az eget és a földet is eltörli és újjáteremti. Ugyanakkor az emberek számára kidolgozott egy "mentőtervet", hogy kegyelmet adhasson nekik: ez a mentőterv maga Jézus Krisztus, aki az egyetlen Út, az egyetlen lehetőségünk arra, hogy ítélet helyett kegyelemből részesüljünk.

Nagyon fontos, hogy az ítélet is és a kegyelem is csak Isten igazságossága alapján történhet, mivelhogy Ő jó és igazságos. A bűn ítélete minden esetben a halál (kárhozat), a kegyelem pedig a bűn végérvényes megbocsátását jelenti, ami által a bűnös az Isten szemében olyan lesz, mintha sosem követett volna el bűnt.

Pál apostol így foglalja össze röviden a bűn felszámolásának e két módját:

"Róm 6:23 Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban."

Mivel minden ember kivétel nélkül (ill. egy kivétellel: Jézus) bűnös, ezért aki nem kér Isten kegyelmi ajándékából, annak automatikusan az ítéletéből lesz része, tehát tulajdonképpen ő maga választja a kegyelem helyett az ítéletet magának.

Vegyük észre, hogy ez is milyen logikus! Ha azt mondod Istennek, hogy "szerintem én rendelkezem azokkal az erényekkel, amit elvárnál tőlem, és azokkal a jó cselekedetekkel, ami alapján bebocsátást nyerhetek a Te országodba", azzal azt is mondod, hogy neked nincs szükséged kegyelemre, hanem azt szeretnéd, hogy a cselekedeteid alapján részesülj egyfajta jogi eljárásban, tehát hogy megítéljenek. Azonban, mint már azt kifejtettem, ennek az ítéletnek a következménye nem lehet kedvező a számodra, mert ha a Bíró bűnt talál benned, akkor meg fog büntetni.

Mivel minden ember bűnös, így a kegyelem voltaképpen az ítélet kikerülését jelenti:

"Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra [eredetiben: ítéletre], hanem általment a halálból az életre."

Tisztázni szeretném viszont, hogy akárcsak te, vagy a többi ember, úgy én sem, és egyetlen, magát kereszténynek valló ember sem mondhatja el magáról, hogy sohasem vétkezett Isten ellen, sohasem tett semmi bűnt, semmi ítéletre méltót. Isten kegyelme nélkül a jogos büntetésünk mindnyájunknak a halál lenne. [Megj.: a halál itt a bibliai megfogalmazásban a "második halált", azaz az örök ítéletet jelenti, nem a fizikai (első) halált.] Sőt, sajnos azt is el kell mondanom, és ez szintén igaz minden keresztényre, hogy megtérésünk _után_ is követtünk el bűnöket. Így ír erről János apostol:

"1Ján 1:8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

1Ján 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.

1Ján 1:10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk."

Ez persze nem azt jelenti, hogy ha valaki kereszténnyé lesz, és megtért Istenhez, az utána szabadon követhet el amit csak akar, mert "majd úgyis az Úr megbocsátja". Ez természetesen nem így van; egyszerűen arról van szó, hogy megtörténik, ilyenek vagyunk, amíg ebben a testben vagyunk. De a kötelességünk törekedni arra, hogy ne történhessen meg.

Annak az oka, hogy Isten mégis különböző elbírálásban részesíti azokat, akik hisznek benne, és elfogadták Jézust Megváltójuknak, és követték Őt, nem mi vagyunk, hanem Jézus Krisztus. Nincs más mentségünk, mint az, hogy Jézusra mutatunk, a Megváltónkra, és az Ő vérére, amely értünk folyt ki, ami által Jézus kifizette annak az árát, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk a bűneink miatt. Az Atya egyedül ezt az árat hajlandó elfogadni "alternatív" megoldásként az ítélet helyett azokért a bűnökért, amiket elkövettünk. Ha valaki felfogja, hogy a tiszta, ártatlanul kivégzett, bűntelen Jézusnak, Isten Fiának a vére mennyira drága ár, akkor onnantól nem gondolja azt, hogy az ő saját jócselekedetei bármit fognak számítani az ítéletkor. Az egyetlen dolog, ami számítani fog, az Jézus vére. Aki rendelkezik vele, és megmosta magát benne, az az örök életre megy, aki nem rendelkezik vele, és nem fogadta el magáért váltságul Jézust, az az örök kárhozatra. Ez ilyen egyszerű.

A jó cselekedetek arra valók, hogy miután az ember elfogadta megváltójának Jézust, és újjászületett Őbenne, bemutassa az ő jó cselekedeteiből Isten és az emberek számára, hogy valóban újjászületett, valóban elhagyta a bűnös útjait, és kész arra, hogy új emberként, bűntelenül, örökké éljen majd egy új világban, amelynek a Királya az Úr Jézus Krisztus lesz örökkön örökké.

Mindehhez tehát "jó embernek" lenni kevés. Az evolúcióban hinni pedig egyenlő azzal, hogy elfogadni, hogy nem Isten teremtménye vagy, akit a saját képére és hasonlatosságára teremtett, ennélfogva nem vagy az Övé.

Egy nagyon ide illő Igével fejezem be János apostol 2. leveléből:

"2Ján 1:9 Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé."

El kell döntened, hogy az emberi tudományban vagy "Krisztus tudományában" hiszel. A jövendő világ alapja a Krisztus tudománya; ha részt akarsz venni benne, akkor erre az alapra kell építened.

Vidiripi

1. Te már érdeklődtél tehát esetedben ez már nem áll fenn.

2. Mivel a Teremtő igazságos így esélyt fog adni azoknak az embereknek is megismerni őt akik valamilyen oknál fogva nem hallhatták az ő igazságát. S őket majd akkor állítják választás elé hogy elfogadják az Isten igazságát vagy nem.

Ebben a kérdésben óvatosan fogalmaznék, mert az emberek feletti ítélkezést az Úr a saját hatáskörében tartja, és a Biblia szerint egyedül a Bírónak, Isten Fiának lesz joga arra, hogy az embereket megítélje. Egy roppant érdekes részletet árul el az ítéletről a Jelenések könyve: a "második halálban", vagyis a tűz tavában, azok részesülnek, akik "nem találtatnak beírva az élet könyvében". Tehát létezik az Úrnál, a mennyben egy ilyen "dokumentum", amelyikbe fel lehet iratkozni és ki is lehet töröltetni. Mivel az örök élet vagy örök kárhozat felőli döntés ez alapján a könyv alapján lesz meghozva, nem merném kijelenteni egyetlen emberről sem a halála pillanatában, hogy ide vagy oda fog kerülni, mert a teljes igazságot egy emberről csak az Úr tudja.

Néhány dolgot emelnék ki a Bibliából, ami valamelyest támpontot ad erre nézve:

1. és legfontosabb: Isten igazságos és igazságosan ítélő Isten. (Zsolt. 19:11b: "az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.") Tehát amit az Ő igazságosságáról megtudhatunk a Bibliából, az fog érvényesülni a végső ítéletben is. Ez az ismeret egy Istent ismerő hívőnek tulajdonképpen elég ahhoz, hogy ne aggódjon azok miatt az emberek miatt, akikre a kérdésed vonatkozik. [Hiszen ha el tudjuk fogadni, hogy igazságos ítéletben fognak részesülni, akkor már ez a tudat is elegendő, még akkor is, ha nem tudhatjuk a kérdésre a pontos választ. :)]

2. Isten nem gyönyörködik senkinek a halálában; az az akarata, hogy lehetőség szerint mindenki élhessen. (Ezék. 18:32.) Ezért az ő igazságossága megköveteli, hogy mindenkinek biztosítva legyen olyan lehetőség az életében, amikor választ a jó és a rossz között, a megtérés és a nem-megtérés között. Ez a lehetőség persze nem mindenkinél ugyanolyan szituáció.

3. Szinte pontosan a te kérdésedről ír Pál apostol a Bibliában, amikor ezt írja:

"Róm 2:12 Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,

Róm 2:13 (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Róm 2:14 Mert mikor a pogányok, akiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:

Róm 2:15 Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

Róm 2:16 Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által."

A kulcsfontosságú vers ebből a szempontból a 13. Pál szerint tehát lehetséges, hogy a "pogányok" [eredeti: "nemzetek", vagyis a nem-izraeliták] "természettől" a törvény dolgait cselekedjék, az ő lelkiismeretük alapján. [Megj.: ma azért valószínűleg elég kevés helye maradt a világnak, ahol még sosem hirdették Jézust mint Megváltót az embereknek.]

4. Jézus - aki maga lesz az ítélő személy, így mindenképp érdemes odafigyelni arra, amit mond :) - így fogalmazott erről a témáról:

"Luk 12:47 És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;

Luk 12:48 Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle."

Végül, őszintén remélem, hogy azokkal leszel majd, akik Isten igazságosságát az örvendezők oldaláról fogják megtapasztalni, akik ezt mondják majd:

"Jel 19:1 És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Aleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!

Jel 19:2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei..."

Ez nagyon vicces kérdés :)

Istent nem érdekli miben hiszel, hacsak nem benne.

Hihetsz a boszorkányokban is, egyre megy.

Mi ez, hogy jó ember vagy? Isten szerint? Vagy Szerinted?

:)