Tapasztaltad már meg Istent valamilyen módon?

Nekem ez a történetem, remélem még nem olvastad mert más hasonló kérdésekhez is bemásoltam:

Megtérés felnőttként:

Kiskoromban jártam katolikus hittanra, énekkarba, voltam elsőáldozó, de a nevelésem azért nem volt igazán keresztényinek nevezhető. Szépen lassan ahogy teltek az évek kezdett magába szippantani a világ, de azért templomba még sokáig jártam. Aztán amikor 19 éves koromban jött egy nagy törés ami miatt évekig rossz hangulatom volt és nem tudtam sehogy se segíteni rajta. Egy ideig még jártam templomba, de aztán amikor rájöttem hogy ez nem segít abbahagytam. Úgy gondolkodtam akkor hogy megpróbálom leélni az életemet minél jobban, de Isten nélkül, mert Ő úgy látszik nem törődik velem.

32 éves koromra az idő telésével szépen lassan rendeződött az életem és egyre javult ezzel a hangulatom is de Istennel még mindig nem tudtam kibékülni. Ekkor történt hogy nyaralni voltunk Krétán, és ott a befizetett idegenvezetős program keretében egy félórára benéztünk egy görög-keleti orthodox kolostorba. Nagyon szép volt, körülnéztünk kb. 10 percig aztán mentünk tovább. Aznap este azt álmodtam hogy abban a kis kolostorban lévő kápolnában vagyok (egy nagyon régi és nagyon kicsi kápolna volt ez) és mintha az elmémbe lenne helyezve egy új ismeret, egy ideig 100%-os bizonyossággal tudtam hogy Isten létezik. Korábban is hittem benne, de akkor arra a rövid időre nem hittem, hanem tudtam hogy létezik. Ez egy természetfeletti tapasztalat volt, korábban soha nem tapasztaltam ilyet. Később megtudtam hogy a kolostor szent Györgynek van szentelve, akinek a közbenjárását hitben való megerősítésért szokták kérni, mint ahogy nekem is a hit erősítésében segített. Ráadásul Szent György a védőszentem, ezért gondolom ő segített a közbenjárásával.

Szentlélek keresztség:

Úgy volt, hogy miután felnőttkorban megtértem elhatároztam hogy mindenképpen el kell mennem egy Élet a Lélekben szemináriumra. El is mentem az Emmausz közösséghez. Egy elég jó kis csapatba lettem beosztva, csak egy fura alak volt köztünk aki akupresszúrával foglalkozott és akinek a kezéből állítólag energia (erős melegség) tudott sugározni és ezzel gyógyított is. Róla nem nagyon tudtuk eldönteni hogy ez a dolog Istentől van-e. Erről sokat vitatkoztunk és ez eléggé hátráltatott minket sajnos. Viszont volt egy lány is a csapatban aki meg Medjugorjéban tért meg és nagyon érdekes dolgokat mesélt. Neki saját állítása szerint Medjugorje óta sokszor jelent meg a Szűzanya és Jézus. Egyszer amikor a szemináriumra betegen jött és a közösség vezetője imádkozott a gyógyulásáért (csak néhány szavas ima volt) egészen eltelt a Szentlélekkel. Olyan volt mintha aludna és látszott rajta hogy nagyon nagy békességet él meg.

Amikor az utolsó alkalommal kézrátétellel imádkoztak értünk akkor nem nagyon történt semmi különös azt leszámítva hogy amiért a közösség vezetője imádkozott az leírtuk és abból lehet következtetéseket levonni. Nekem pl. azt mondták többek között hogy türelmet fogok kapni.

Szóval akkor nem nagyon történt semmi (pedig én azt vártam hogy mindenki prófétálni fog meg nyelveken imádkozni meg minden :)) de néhány hónappal később valóban teljesen betöltött a Szentlélek. Úgy történt hogy éjjel aludtam és egyszer csak arra ébredtem hogy magamban ezt mondom: "Átadom Neked a félelmeimet." És ahogy ezt kimondtam egy pillanat alatt rendkívül erős forróság töltött be a lábujjamtól egész a fejem tetejéig. És a legforróbb a szívemnél volt, ott úgy éreztem hogy a Szentlélek kiégetett valamit (talán a félelmeket). A forróság nem fájt de annyira erős volt hogy nagyon kellett erőlködnöm hogy fekve tudjak maradni mert a lábaim és karjaim kezdtek volna mozdulni az erős forróságtól. Azért nem akartam mozogni mert a feleségem mellettem aludt és nem akartam hogy felébredjen mert valószínűleg csak furán nézett volna (ő nem hívő).

Később arra is rájöttem hogy miért mondtam azt hogy átadom a félelmeimet. Azért történt ez mert minden reggel egy egy mondatos imával átadom a szabad akaratomat Jézusnak. Ez azt jelenti hogy bármikor cselekedhet helyettem vagy rajtam keresztül. Azt hiszem a legtöbbször ez úgy történik hogy én észre se veszem. Ebben az esetben viszont tudtam hogy ezt a mondatot nem magamtól mondom ki hanem inkább olyan volt mintha valaki kimondta volna énbennem, helyettem. Tudom furán hangzik de éreztem hogy ezt most nem magamtól mondom.

Voltak még más megtapasztalások is, pl. egyszer egy tenyeret éreztem a homlokomon és ez szerintem Isten volt. Kétszer hallottam belső hangot is. Az egyik egy kopogás volt (mintha egy fa ajtón valaki határozottan kopogtatna) a másik egy szó volt de nem értettem hogy miért mondja és hogy ki.

Jel 3,20 - Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

Sokszor volt álmomban is misztikus élményem de ezeket most nem írom le mert az túl sok lenne.

Többször is.

Egyik:

Nagyon magam alatt voltam. Egy barátnőmmel sétálgattunk, és én azt elemezgettem neki, hogy nem bírom tovább így az életet, véget vetek neki...Nagyon komolyan gondoltam. Egyszer csak megállított egy hittérítő, és kis szórólapot mutatott, amin igék voltak a Bibliából. Az igék az élet értelméről szóltak, arról, hogy nem szabad eldobni magunktól...Akkori sétánk alkalmával még egyszer vagy kétszer állított meg az előző hittérítő társa/i, és akkor is erről szóló igéket kaptam.

@ 8:

Remélem, azóta már rendbejöttél; de azért még néhány igevers és egyebek:

[link]

[Ahol van, a kis nyilacska fölé kell állni a kurzorral, ill. rá kell kattintani a lapozáshoz.]

Innen pedig egy jónevű keresztény pszichológus hölgy, Dr. Tapolyai Emőke közel 20 előadását lehet letölteni díjmentesen:

[link]

Ha bárhol belefuttok depressziós emberekbe vagy "öngyilkosjelöltekbe", ajánljátok nekik ezeket az oldalakat nyugodtan. :)

Ja, a kérdésre: Persze, sokszor és sokféle módon.

Üdv. :)

Köszönöm, igen, rendbe jöttem azóta.

Túlzás nélkül mondhatom, hogy abban is Isten keze volt.

Mármint abban, hogy rendbe jött az életem.