Kegyelemből vagy cselekedetek által üdvözülhetünk?

Nem kell jót cselekedned, h Isten megigazítson. Éppen azért igazít meg, h képes legyél a jóra.

Másképpen: az üdvösség hit által van. De aki hisz, az jót cselekszik. A hit és a cselekedetek olyanok, mint a gyertyaláng fénye és melegsége. Elválaszthatatlanok.

De a tő a hit, a gyümölcs a jó cselekedetek. Nem pedig fordítva.

Kegyelemből. Efézus 2:8-9

8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

Még egy megfogalmazás, bár ügyesen válaszoltak eddig is. :)

Hit által lehet megigazulni valóban, cselekedetek nélkül, de utána cselekedetekkel mutatod meg hogy van hited. Tehát a hit és a cselekedet együtt járnak.

Rómabeliekhez írt levélben Pál nagyszerűeen kifejti ezt. Első a hit általi megigazulás, de cselekedetek által is, hiszen ha nincs cselekedet akkor értelmetlenné válna a hit.

pl. Mondta Isten Ábrahámnak, áldozza fel a fiát. Ha Ábrahám azt mondja, oké, de nem indul hogy feláldozza és valóban meg is tette volna, ha Isten meg nem álítja -de ha csak hitt volna és áll és semmi más nem történik, akkor az ő hite nem ért volna semmit. Látható tehát, hogy a hit és cselekedet együtt kell mműködjön.

Ha valóban a hited veszed alapul cselekedeteid megválasztásához, akkor lesz valódi. A keresztény hit megengedi hogy (konyhanyelven) rosszat cselekedj, de hitünk szerint lelkünk tovább lesz a purgatóriumban, és az Anyaszentegyház búcsúi által (is) tisztul lelkünk.

De igazából ha megítélésed szerint jót cselekszel, akkor úgy is meg lehet szentelődni.

csak kegyelemből, hit által üdvözülsz.

Teljesen mindegy, hogy mit cselekszel.

A jobb oldali lator, a kereszten, mi által üdvözült?

Hit által, és nem cselekedetek által.

Ergo a katolikusok hazugok, amikor folyton a cselekedetek mellett kardosodnak.

Sola fide = csak hit által üdvözülünk.

Szia!

A bennünket igazoló szentséget Isten tulajdonítja nekünk. A bennünket megszentelő igazságos életben pedig részesít. Az előbbi fogcímünk a mennyre, ez utóbbi pedig alkalmassá tesz a mennyre.

A tulajdonítás az, amikor Jézus Krisztus igaz életét beszámítja Isten az én bűneim helyett, azaz a múltbéli törvényszegéseim mintegy "lekerülnek a számlámról", és ezzel együtt Krisztus nekem ajándékozza az ő igaz életét, mintha soha nem vétkeztem volna, tisztán állhatok Isten előtt, az üdvösség várományosaként. Mindez hit által történik. Jézus ezt mondta Ján. 6.47-ben: "Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak". Ez nem pusztán a bűnbocsánat tényéről szól, de ezt is magában foglalja.

A részesítés azt jelenti, hogy igaz módon is élek. Isten már a bűnbocsánat pillanatától kezdve lehetőséget ad arra, hogy igaz életet élhessek a Szentlélek jelenléte, Isten hatalma által. Ez a megszentelődés csodálatos munkája. Erről szól a római levél 8. fejezete.

Üdv. Péter