Hogy juthatok túl ezen a dilemmán, hogy fogadjam be Istent, honnan tudom, hogy elfogadtam?

Nos, az egy dolog, hogy ellustultál, ezen csak és kizárólag te tudsz változtatni, nem a szüleid, de még csak nem is Isten. Miért kellene bárki támogatására alapozni? Mindig mindent mástól várva sosem tudsz majd érvényesülni akár személyiségként, akár a szakmádban később. Ha nem tanulsz meg a saját erődből fejlődni, küzdeni, akkor soha a büdös életben nem fogsz menni semmire. Ez a felnőtté válás lényege: megtanulni megállni a lábadon, ehhez persze bizonyos szinten a szemléletmódodnak is változni kell, valamilyen szinten megoldásközpontúvá kell válni, vagyis: ha felmerül valamilyen probléma, nem siránkozni kell, hanem gondolkodni, hogy is lehetne megoldani azt. Bár a gondolkodást egy iskolában sem tanítják...

El nem tudnád képzelni, kamaszként mennyit hallgattam, hogy majd utcaseprőként végzem (jegyzem, kitűnő átlagaim voltak, csak éppen mindig lusta voltam tanulni, érettségin is azért nem értem el a 90%-os átlagot, csak a 86-ot, mert csesztem tanulni, 3 nap alatt készültem fel a szóbelire öt tárgyból... :P). Nem volt jövőképem sem, egyszerűen csak belevágbam az egyetlen dologba, amiről úgy éreztem, nem fogom megutálni pár hónap után, ha komolyabban foglalkozok vele. Most sem állítom, hogy értek hozzá, bár már kiterjedtebb ismereteim vannak, mint egy átlag felhasználónak, mégis itt vagyok, másodéves informatikusként, húzezres ösztöndíjakkal, kiépülő kapcsolatrendszerrel, és rengeteg lehetőséggel, ami előttem áll.

Ezzel csak azt akarom elmondani, hogy nem nagy dolgokat kell keresni. Elég csak a holnapba nézni, a többi majd adja magát.

Mit értesz Isten elfogadása alatt? Az egyház dogmarendszerének elfogadását? A tízparancsolat elfogadását? Mert nekem nagyon úgy tűnik. Vonatkoztass el ezektől. Ha valami nem jön magátó, ne erőltesd, majd megjön, ha itt az ideje. Kezdetnek azt javaslom, menj ki a természetbe, és keresd meg a tökéletes fát. Nézz fel rá a tövéből, nézd meg, hogy nyújtózkodik az ég felé. Nem olyan, mintha ezer meg ezer kéz emelkedne a magasba, hogy hálát adjon Istennek?

Egyszer egy bölcs ember azt monda: felesleges aggódni olyan dolgokon, amikre létezik megoldás, olyanokon pedig időpocsékolás, amikre nem. Jelentem: a tiédre létezik, de elsősorban te kellesz hozzá! Meg kell tanulnod máshogy látni a világot, hogy észrevedd a szépséget az apró dolgokban is. Talán csak azért csinálod az egészet, hogy felfigyeljenek rád. Mindenek előtt viszont fel kell emelni a feneked, és felkészülni arra az átkozott pótvizsgára, ha nem akarod elb@szni a saját életed, és el akarod kerülni, hogy jövőre az egész iskola rád mutogasson, mint bukott szamárra. Ne haragudj a kemnény szavakért, de remélem, felráz ez a képletes pofon :P Ha kérdéseid vannak, nyugodtan írj privátot :)

Kezdd el szolgálni a felebarátaidat! Ragadj meg minden lehetőséget arra, hogy segíts másokon: ajánld fel a szomszéd idős néninek, hogy kitakarítasz nála, vigyázz a haverod gyerekeire, mosogass el rendszeresen anyukád helyett, önként rakd rendbe a kertet, stb. Keresd a lehetőségeket arra, hogy jót cselekedj: utazáskor figyeld, hogy kinek adhatnád át a helyet, kinek segíthetnél felszállni a buszra... stb. Ha a felebarátaidat szolgálod, azzal az Urat szolgálod; az Ő szolgálata folyamatos, szorgalmas, kemény, alázatos munkálkodást jelent, nem pedig azt, hogy otthon ücsörögsz és töprengesz.

Néha persze nem árt töprengeni sem, de a cselekvés fontosabb.

Világos, hogy te nem Istent akarod elfogadni, hanem a Télapót, vagy jótündért, aki majd megment az összes bajodtól.

Kedvesem, a megtérés nem így működik! Isten nem az életed egy részét akarja megváltani, hanem az életedet. Éppen ezért nem az életed egy részét kéri, a problémáidat, hanem az életedet egészen.

Hova vezetett a bűn téged? Az állandó lázadásod és ellenkezésed? Miért ragaszkodsz még mindig ahhoz, ami megöl?

Isten életet adna. Nem az a célja, hogy szenvedj, hanem hogy megszabadulj attól, ami az életedet elveszi!

Emiatt van, hogy a bűneiddel fel kell hagyni.

Ha még vonz a bűn és azt hiszed, hogy bármi jó kisülhet belőle, akkor nyugodtan vesd bele magad a világba. Ha már elmerültél benne, levegőt sem kapsz, és hánynál magadtól, akkor megérted, hogy Jézus nem azért akarja a bűneidet, mert nincs jobb szórakozása, hanem azért, mert a bűn mindenestől gusztustalan és halálos!

Isten olyan, mint az apa, aki elveszi a mérget a gyerekei kezéből és ételt ad helyette. Ha üres a szíved, semmivel sem fogod tudni betölteni. Semmiféle szórakozás, semmi anyagi, semmi elért eredmény nem fog megnyugtatni. Éjjelenként forgolódsz, mert nincs békességed. Ha éhes vagy, hiába járkálsz a kukák körül, csak rosszul leszel attól, amit bennük találsz. Telezabálod magad szeméttel, aztán nem érted, miért vagy még mindig éhes, közben megmérgezed magad a rothadt hulladékkal.

Jel 3,20 - Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

Én ugyan nem vagyok HGY-s, de azt tanácsolom, hogy ne foglalkozz azokkal, akik leszektázzák. Ne várd, amíg megértik az emberek a döntéseidet, hanem dönts úgy, ahogy jónak látod. Nem ők fognak számot adni érte. Ha el akarsz oda menni, el fogsz menni. Én úgy ismerem a HGY-t, ahol meg lehet ismerni Krisztust.

Tanulmányozd a Bibliát. Ugyanis az, amit te írsz, sokkal inkább fakad egy világ által elképzelt Istent mutat be, mint a valóságos Istent. Soha, egyetlen embert sem láttam, aki megtért, majd másnap listát írt volna, hogy mit szabad és mit nem. Mindenki, aki megtért, felszabadult az alól a vonzás alól, ami addig rángatta az életét, és megutálta azokat a dolgokat, amit addig értékesnek gondolt (természetesen nem mindent, csak azokat, amik bűnök). Isten nem akarja elvenni az életedet. Éppen hogy életet akar adni neked.