Keresztényként "megszenteled" (az Úrnak) szenteled valamelyik napot?

Szia!

Igen, ahogyan a tízparancsolatban olvassuk:

"MEGEMLÉKEZZÉL A SZOMBATNAPRÓL, HOGY MEGSZENTELJED AZT. HAT NAPON ÁT MUNKÁLKODJÁL ÉS VÉGEZD MINDEN DOLGODAT; DE A HETEDIK NAP AZ ÚRNAK, A TE ISTENEDNEK SZOMBATJA: SEMMI DOLGOT SE TÉGY AZON SE MAGAD, SE FIAD, SE LEÁNYOD, SE SZOLGÁD, SE SZOLGÁLÓLEÁNYOD, SE BARMOD, SE JÖVEVÉNYED, AKI A TE KAPUIDON BELÜL VAN; MERT HAT NAPON TEREMTETTE AZ ÚR AZ EGET ÉS A FÖLDET, A TENGERT ÉS MINDENT, AMI AZOKBAN VAN, A HETEDIK NAPON PEDIG MEGNYUGODOTT. AZÉRT MEGÁLDOTTA AZ ÚR A SZOMBAT NAPJÁT, ÉS MEGSZENTELTE AZT."

Hat napon át szorgalmasan, lelkiismeretesen tegye az ember minden dolgát. Isten törvényadó szava iránti tisztelete és a személye iránti szeretet jusson kifejezésre viszont a hetedik napi nyugalom parancsának teljesítésében. Teljes igyekezetével törekedjék az ember arra, hogy a hatodik napon befejezze – rendben, szépen – heti munkáját. Így lépjen be mindenekelőtt egy lelki "nyugodalomba" (Zsidók 4:11). Isten parancsa arra irányul, hogy az ember elégedetten pillanthasson vissza heti munkáira, mint ahogyan Ő is ezt tette a teremtés munkája utáni hetedik napon. Szükséges minden bűnt elrendezni Istennel és egymással, hogy igazi, lelki nyugodalmat biztosítsunk magunknak is, és egymásnak is. Isten igazi örömünnepnek szánta a hetedik napot, amit vele való egyéni közösségre, és "szent gyülekezésre" (közös istentiszteletre), valamint egymással és a természettel való közösségre, ezenkívül jó cselekedetekre fordítson az ember.

Bűn tétlenül élni, hanyagolni a kötelességek teljesítését hét közben, és kenyérkereső munkát végezni a hetedik napon, amikor Isten önmagával közösségbe hívja az embert.

Üdv. Péter

"Óh balgatag Galátziabeliek [ÉS ADVENTISTÁK], kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-é a Szellemet, avagy a hit hallásából? Ennyire esztelenek vagytok? A mit Szellemben kezdtetek el, most testben fejeznétek be? Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annakokáért, a ki a Szellemet szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.

ÉRTSÉTEK MEG TEHÁT, HOGY A KIK HITBŐL VANNAK, AZOK ÁBRAHÁM FIAI.

Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal.

MERT A KIK A TÖRVÉNY CSELEKEDETEIBŐL VANNAK, ÁTOK ALATT VANNAK;

minthogy meg van írva: Átkozott minden, a ki meg nem marad mindazokban, a mik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje. Hogy pedig

A TÖRVÉNY ÁLTAL SENKI SEM IGAZUL MEG

Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.

A TÖRVÉNY PEDIG NINCS HITBŐL,

hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.

KRISZTUS VÁLTOTT MEG MINKET A TÖRVÉNY ÁTKÁTÓL,

átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük

HIT ÁLTAL.

Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád.Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus. Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.

MICSODA TEHÁT A TÖRVÉNY?

A bűnök okáért adatott, a míg eljő a Mag, a kinek tétetett az ígéret: rendeltetvén angyalok által, közben járó kezében. A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy. A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, a mely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság. De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.

DE MNEKUTÁNA ELJÖTT A HIT, NEM VAGYUNK TÖBBÉ A VEZÉRLŐ MESTER ALATT[!!!!!!!!!].

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." Gal 3:1-26

"Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek." Róm 12:5-6

"Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé." Kol 2:16-17

"Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották. Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden ő cselekedeteitől. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert a ki bement az ő nyugodalmába [NEM HETENKÉNTI 1 NAP!], az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék." Zsid 4:1-11

Ez az Ószövetség (még csak heti 1 nappal):

"Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr SZENT ÉS DICSŐSÉGES NAPJÁNAK, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!"

Ez pedig már az Újszövetség:

"A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő ÖRÖK DICSŐSÉGÉRE HÍVOTT EL MINKET a Krisztus Jézusban..." 1 Pét 5:10

Üdv.