Hogyan oldható meg ez a helyzet keresztényként?
Hosszú lesz, de belevágok. Katolikus családban nevelkedtem, közösségbe jártam, amennyire csak lehet igyekeztem előre haladni a hit útján. De kikerültem otthonról Budapestre és itt már nem volt a megtartó közösség, szép lassan leromlott az Istennel való kapcsolatom is. Misére eljárok, de már alig imádkozom, szeretném h változzon, de valahogy elérhetetlennek tűnik az egész. Közben megismertem a barátomat, aki nem gyakorló keresztény, de nyitott rá. Neki is igyekeztem sokat mesélni a hitről, szeretném, ha ő is és én is közelebb kerülnénk Istenhez, de ezt nyilván nem erőltethetem rá. Sajnos azt érzem, h most nem mutatok jó példát, mert nem vagyok jó keresztény :( Aztán ő külföldre költözött és ott kezdte el a tanulmányait én meg itthon maradtam. Megbeszéltük h ez nem állhat közénk, ert szeretjük egymást és tényleg nagyon azt érezzük, h összepasszolunk. Ő egyben az egyik legjobb barátom is, nagyon jókat tudunk beszélgetni. Csakhogy nehéz, mert Franciaországban van és két havonta tudunk csak találkozni. 20 évesek vagyunk, fél éve együtt. Megbeszéltük, h jövőre ahogy lehet közelebb költözünk egymáshoz, és mivel őt a sulija odaköti és egyéb okok miatt sem jönne most haza, én mennék ki. Ő azt gondolta h összeköltözünk, de megmondtam neki, h én nem szeretnék, és elfogadta, mint ahogy abban is támogat, h nem szeretnék nemi életet élni házasság előtt. Úgy érzem, h nagyon rossz helyzetbe kerültem, mert két lehetőség közül választhatok:
1, itthon maradok és valószínűleg elvesztem őt, mert én is tapasztalom, h nehéz a távkapcsolat és akármeddig nem fogjuk tudni csinálni. Sokkal könnyebb elbeszélni egymás mellett, sokkal több a konfliktus abból, h ő leginkább a való életben tudja kifejezni a szeretetét, én pedig frusztrált vagyok, mert nem oszthatok meg vele sok mindent rögtön, mert van h nem tudunk napokig rendesen beszélni.
2, Kimegyek hozzá, külön fogunk élni, de akkor én itt feladtam mindent, itt hagyom a családomat, az edzéseimet, a diákmunkámat, mindent amit kiépítettem, és még mindig benne van a pakliban h mégsem jön össze nekünk.
Én nagyon szeretem őt, és szeretném jobban megismerni nem csak számítógépen keresztül, és azt gondolom h ez úgy lehetséges h ha legalábbis egy országban tartózkodunk is tudunk találkozgatni. Ha már a férjem lenne gondolkozás nélkül utána mennék, de nem felelőtlen ez így? Szeretnék Isten akarata szerint eljárni, és ezért is nem költöznék össze vele, holott nagyon szívesen laknék vele, de tudom h ez korai. Ti mit tennétek a helyemben? Szétválaszthat minket a távolság? Vagy vágjak bele?
Köszönöm
válasza:Nehéz erre válaszolni. Én azt mondanám, vágj bele. Hiszen nem tudhatod, hogy mi Isten akarata, lehet hogy számotokra ez most csak egy próbatétel. ha pedig a barátod elfogadta az elveidet, hogy nem szeretnél vele együtt élni, sem pedig nemi életet élni, akkor valószínűleg ő számodra a megfelelő ember, főleg ha úgy érzed, passzoltok is. Hidd el, nehéz manapság ilyen férfit találni.
A távolság véleményem szerint idővel szétválaszt. A családod hogy látja a helyzetet.
válasza:Van lelkivezetőd? Segíthet abban, Te egyénileg hogy tudsz közelebb kerülni Istenhez.
Nézd, a kiköltözés lehet, hogy túl merész, de lehet, hogy megéri. Mennyit éltetek egy országban? Fél évet? És addig mennyit találkoztatok, mennyire ismertétek meg egymást? Nem kell ezekre itt most nekem válaszolni, Te gondold végig jól Magadban, ez a lényeg.
Egy biztos: egyedül Istenhez ragaszkodj, ne a kis földi dolgokhoz. Ez merészen hangzik, de ha mindig minden röghöz köt minket, amit elértünk, nem tudjuk megállni a helyünket, ha valami hirtelen változás lesz az életünkben, ami mondjuk rajtunk kívül áll. Franciaország valószínűleg nagy kaland lenne Neked, élettapasztalat-gyűjtésnek sem utolsó, meglátnád, valóban önállóan mit tudsz kezdeni Magaddal, messze a családodtól. Az ilyen tapasztalatok sokat segítenek a valós önállóság kialakulásában és a szülőkről való tényleges leválásban. Diákmunkád meg kint is lehet. Légy rugalmas, Jézus is mindenük elhagyására hívta a tanítványokat, és így lettek boldogok!
Azt nagyon szépnek és helyesnek tartom, hogy nem akarsz a barátoddal összeköltözni. Ha netán kimennél Fr.o-ba, arra vigyázz, hogy nagy lenne a kísértés erre, mivel ő egyelőre ott az egyetlen ismerősöd, de ne menj bele. Ahhoz, hogy a meggyőződésed szilárdulni tudjon és kitarts, hadd ajánljak egy nagyszerű blogot a témában: [link]
Ha a barátod tényleg kitart Melletted és őt is legalább annyira érdekled, mint Téged ő, akkor talán megéri, de ezt nagyon meg kellene beszélnetek, hogy ne az legyen, hogy mész és koppansz.
Isten áldjon!
válasza:
válasza: válasza:Saját tapasztalatom az, hogy működhet a távkapcsolat.
3 hónapja ismertem a barátomat, amikor Angliába költöztem.
1,5 évet éltem kinn és Ő megvárt (én is).
Ennek már 16 éve és azóta már feleségül vett.
Bízz az Úrban! Ha egymásnak vagytok rendelve, nem lehet akadály a távolság.
Szintén katolikusként átérzem a hitbeli problémáidat is.
Sajnos az a személyes tapasztalatom, hogy egyházunk nem fordít kellő hangsúlyt az Úrral való személyes kapcsolat kialakítására, így sajnos nekem sikerült jó néhány évre eltávolodnom Istentől.
Azóta befogadtam az Urat a szívembe és átadtam neki az életemet és megtapasztaltam, hogy mit jelent az Úrral járni.
Talán ez az oldal neked is segít elindulni ezen az úton:
Minden jót kívánok neked és Isten áldását az életedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!