Komolyan hívő keresztények! Mit tegyek, ha a nagykorú gyermekemmel megromlott a kapcsolatunk?
Segítséget szeretnék kérni, mert igen nehéz helyzetben vagyunk. Még együtt élünk, ő szerencsére rendesen tanul, nem kellett dolgoznia sem soha. Szerető, bizalmas légkör volt jellemző az otthonunkra régebben, mások számára mindig is példának számítottunk. Az utóbbi években viszont lelkileg egyre távolabb kerültünk egymástól, nincs már meg közöttünk az a jó kapcsolat és bizalom. Úgy gondolom, ennek mértéke jóval meghaladja a normális szintet, szinte mintha idegenek lennénk, csak egy lakásban. Alig tudunk valamit a másikról, mindketten éljük a saját életünket, nem sok közös pont van. Ő nincs korlátozva semmiben, szabadon mehet bárhova, például hetente többször jár gyülekezeti programokra és szolgálatokra, baráti társaságba, és ez rendben is lenne, hiszen már nem kisgyerek. Csakhogy az itthoni dolgok miatt elég sokat veszekszünk (pl. házi munkák), és hiába igyekeztünk kezelni a problémákat (beszélgetések), nem sikerült. Ő úgy érzi, én várok tőle túl sokat, én meg úgy, hogy ő vállal túl keveset. Hiába próbáltunk túllépni a sérelmeinken, és mindketten változni, nem sokat javult a helyzet. Már az is felmerült, hogy keresünk egy keresztény pszichológust, hátha tud segíteni, mert azért szeretjük egymást, de tudjuk, hogy ez így nem jó, és egyedül nem megy.
Kérlek, ne szabványszövegeket írjatok, mert én már imádkozni sem tudok az utóbbi időkben, meg Bibliát olvasni sem. Nem csak emiatt, más problémáim is voltak, amik miatt megrendült az Istenbe vetett bizalmam. Úgy érzem, most már nem igazán tudok hinni sem a sok gond miatt. Nem értem, miért engedett meg ennyi nehézséget az életemben az Úr az utóbbi időben, és már nagyon ki vagyok borulva. De még valahol ott van bennem, hogy nem akarom végleg elhagyni Istent.
Kérem, olyanok írjanak, akik tudnak valami megoldást, vagy egy jó pszichológust. Talán az is jó lenne, ha tudnátok imádkozni értünk, hogy megoldódjon ez a helyzet. Nagyon köszönöm előre is.
válasza: válasza:Kedves Kérdező.:)
az ima mindennél fontosabb, de neked is rendszeresen imádkoznod kell, az állhatatos ima megfogja hozni gyümölcsét.
Azt írja a biblia, hogy nagy ereje van az igazságos imájának ha kifejti hatását.:)
Ezen felül igen is tessék a bibliát a kezedbe venni, és ha lehetséges valahogy be vonni a gyermekedet, bibliai témájú beszélgetésbe.:)
Ha nem veszed az útmutatást a kezedbe akkor honnan várod a segítséget?
Azt írod, hogy a gyermek gyülekezetbe jár.
Nem értem miért nem alkalmazza az ott elhangzó tanácsokat.
Javaslom hogy menjetek együtt el ebbe a gyülekezetbe, és lesz közös témátok is, és a szeretet fényében mindent megfogtok oldani, mert alkalmazzátok Isten tanácsait, és lesz mit megáldania.
De néhány cikk ami esetleg még jó tanáccsal szolgálhat:)
Talán egy picit tudtam segíteni:)
Miután a család azonosította a nehézséget, együtt tanulmányozhatja a Bibliát ezeket a szükségleteket szem előtt tartva. Például kutathatna a család, hogy mit mond a Biblia a vonzalomról.
. Isten Szava építő támogatást nyújt ebben (Zsoltárok 19:8). Azáltal, hogy felismered a helyzet súlyosságát, próbálod észrevenni a jót családod tagjaiban, tanulmányozod és alkalmazod Isten Szavát
. A gyermekeknek — ahogy korosodnak — fel kell ismerniük, milyen kapcsolat van a játszás és a családi kiadások, valamint a ház körüli teendők között. Ha felismerik ezeket a kölcsönkapcsolatokat, és a játszást nem a ház körüli teendők és feladatok elől való menekülésnek tekintik, akkor a családban boldogabb légkör fog
meghonosodni. ”
Az egyik legfontosabb mód, amellyel a szülők elősegíthetik a gyermekük örömét és szellemiségét az, ha érdemes célok kitűzésében nyújtanak segítséget nekik. Ezek legyenek kívánatos és reális célok, amelyek belátható időn meg is valósíthatók. Ha a gyermek biztos célt tudott elérni, sikere újabb, nagyobb cél elérésére serkentheti.
A gyermek kora növekedésével összhangban, a szülőknek figyelniük kell, milyen változás megy végbe bennük, és rugalmasan az új helyzethez kell igazítaniuk a nevelést és a fegyelmezést. Legyenek gyermekükkel szemben nyíltak és becsületesek. Például, mondják meg neki, miként vélekednek bizonyos eljárásról és magatartásról. A nyíltság és a becsületesség azt eredményezi majd, hogy ő is őszinte lesz és megnyílik, és nem idegenként fogja magát otthon érezni.
Vajon könnyű lesz mindez? Egyáltalán nem! De megéri, ha nem is könnyű. Ha gyermekünk eléri a serdülőkort, biztosan jelentkeznek majd problémák és válságok az életében. De ne essünk pánikba. Vegyük sorra ezeket, és oldjuk meg egyenként ezeket a nehézségeket és ne várjunk csodákra. Legyünk határozottak, de ne reagáljunk túl érzékenyen ezekre; tartózkodjunk a csípős megjegyzésektől, inkább türelmesen kezeljük az ügyet. Ha megőrizzük hidegvérünket, rendszerint gyorsan elmúlik a válság, és újra helyreáll a jó viszony gyermekünkkel.
A szülői hatalommal — „a fegyelmezés vesszejével” — azonban soha nem szabad visszaélni (Példabeszédek 22:15, NW; 29:15). A Biblia így figyelmezteti a szülőket: „ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek” (Kolossé 3:21). Azt is elismeri, hogy rendszerint nem a fizikai büntetés a leghatásosabb tanítási módszer. A Példabeszédek 17:10 ezt mondja: „Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.” Ezenkívül a Biblia megelőző fegyelmezést javasol. Az 5Mózes 11:19-ben a szülők arra kapnak ösztönzést, hogy használják ki előnyösen az adódó alkalmakat arra, hogy erkölcsi értékeket csepegtessenek gyermekeikbe. (Lásd még az 5Mózes 6:6, 7-et.)
válasza:Véleményem szerint a hibát ott követted el, hogy a gyülekezeti vezetők, vagy pszichológus helyett ide írsz a nagy nyílvánosságnak, holott jól tudhatnád, hogy ide aztán bárki beírhat. Okos, bölcs tanácsok keverednek a gúnyolódó, ostoba beírások. Ez most mitől jobb neked, mintha azt csinálnád, amit az első mondatban írtam.
Komolyan imát kérsz mindenféle szedett vetett embertől és majd gondolom lesz csodálkozás, ha még nagyobb nyomások alá kerülsz emiatt. Jól tanításaitok lehetnek a gyülekezetben erről.... :)
# 1:
Nem fiú, hanem lány. Tőle egyáltalán nem idegen a Bibliaolvasás és a szolgálat, pont ellenkezőleg. Írtam is, hogy hetente többször jár gyülekezeti programokra. Az igaz, hogy a gyülekezet nagy hatással volt rá, mert ott nagyon hirdették, hogy milyen fontos a szolgálat. Ez már az előző gyülekezetben kezdődött, de aztán ő átment egy másikba, és ott ugyanúgy folytatta tovább. Én úgy gondolom, hogy azért az itthoni dolgokat is meg kellene csinálni rendesen, de arra nem nagyon marad ideje. Meg hát keveset is találkozunk.
Történelmi egyházat nem szeretnék keresni magamnak. Mivel ő már nagykorú, nem kényszeríthetem rá az akaratomat.
# 2:
Írtam, hogy nem tudok már imádkozni és Bibliát olvasni, csak nagy ritkán szoktam. Amíg imádkoztam sem történt szinte semmi ebben az ügyben. A gyermekemmel szoktunk beszélgetni bibliai témákról időnként, de akkor sem értünk egyet mindig. Erről a témáról pedig egyáltalán nem értünk egyet, hiába az útmutatás, ha másképp értelmezzük. Meg hát mindketten tudjuk, hogy nem könnyű aszerint élni. Hiába érezzük, hogy nem jó ez így, nem tudtunk sokat változtatni. Mindketten ki vagyunk borulva.
A tanácsokat köszönöm, de a játékon már rég túlvagyunk, már nem kisgyerek. A célokkal sincs gond, hiszen egyetemista. Én megpróbáltam jól nevelni, igyekeztem, amennyire tudtam, de sok hibát is elkövettem. Tudom, hogy én is tehetek a kialakult helyzetről, mert nem tudtam kezelni. Egyedül vagyok egész kicsi kora óta, így nincs apai tekintély sem, ez is baj.
Köszönöm a válaszaitokat. A privát üzeneteket is köszönöm, azokra is nemsoká válaszolni fogok.
# 3:
Írtam, hogy lehet, hogy elmegyünk pszichológushoz. De igazából attól sem várok csodát.
Tudom, hogy ide bárki írhat, de kértem, hogy komoly keresztény hívők válaszoljanak. Tudom, hogy vannak ilyenek itt néhányan. Ilyen helyzetekre pedig nem szokott tanítás lenni a gyülekezetben, csak kisebb gyermekek neveléséről. Felnőttkori konfliktusokról nem. Én nem is járok már egy ideje oda.
válasza:3-as vagyok.
Úgy vélem, hogy értem az alapvető problémád, de nem biztos meggyőzlek. Azért megpróbálom:
-amíg jártál a gyülekezetbe, és Isten igéjével táplálkoztál, élő kapcslatod volt az Úrral és a közösséggel: jól ment a dolgod.
- mostanában nem jársz, meglazult a kapcsolatod Istennel és a keresztényekkel. Ezáltal nem kapod meg az élő igét, nem kapsz vezetést az Úrtól. Csodálkozol akkor? Én nem.
A választ is tudod.
Azért, mert ilyen esetekre nincs sok tanítás, a gyülekezet vénei segíthetnek okos tanácsokkal. Ez a fórum nem fog, sőt a lehető legrosszabbat tetted ezzel, és még csak nem is érted miért.
# 6:
Köszönöm a jó szándékodat. De a problémák már akkor is fennálltak, amikor jártam a gyülekezetbe. A tanácsok pedig hasznosak, és igyekeztünk is, de nem nagyon ment.
Azt tényleg nem értem, miért gondolod, hogy olyan rossz dolog ez a fórum. Nagyon sok hasznos tanácsot szoktak itt írni a hívő keresztények a különböző kérdésekhez. Úgy gondoltam, hátha nekem is tud valaki valami tanácsot adni.
válasza: válasza:Arra a gondolatodra reagálnék, hogy már imádkozni, Bibliát tanulmányozni sem tudsz a sok probléma miatt. Ne haragudj a szókimondásomért, de itt van a kutya elásva! Fiatal életkorom ellenére nem sokaknak van vagy volt az életben annyi problémája, mint nekem; valamelyik nap egy másik kérdésnél említettem, hogy annyi ételre (és italra) allergiás vagyok, hogy alig tudok mit enni, és a leghétköznapibb alapélelmiszerektől MEGHALOK. Többször voltam kórházban, életveszélyben azért, mert ettem egy kis olyasmit, amit mindenki más naponta fogyaszt.
Borzasztó, rettentő nehéz megpróbáltatásaim közepette nem volt olyan nap, amikor nem imádkoztam többször, és nem tanulmányoztam a szentírásokat. Ennek hatására elég lelki erőt kaptam az életben maradáshoz, és több ízben orvosilag meg nem magyarázható módon - mondhatni csoda folytán - maradtam életben.
A pszichológus jó ötlet, bár én sajnos nem tudok ajánlani senkit sem. Viszont buzdítalak arra, hogy imádkozz és tanulmányozz NAPONTA! Akkor van a legnagyobb szükségünk az imára, amikor úgy érezzük, hogy nincs erőnk már imádkozni sem.
# Hazardteam:
Nagyon köszönöm a válaszodat. Örülök, hogy írtál, mert őszintén szólva rád is számítottam. :)
Egy kicsit félreértetted a pszichológusos dolgot, mert nem én akarom elráncigálni őt. Ellenkezőleg, ő javasolta, hogy menjünk el együtt egy keresztény pszichológushoz. Talán utolsó mentsvárként, mert egyedül nem boldogultunk. Én nem nagyon bízom már semmiben, de hátha mégis javulna a helyzet. Egy független szakember talán tudna tanácsokat adni, vagy hogy úgy mondjam, "rendet tenne közöttünk".
Mert én is panaszkodtam már néhány ismerősnek, akik lényegében nekem adtak igazat, ő is panaszkodott az ő ismerőseinek, akik természetesen neki adtak igazat. Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad. Én azt gondolom, hogy az igazság valahol félúton lehet. Mindketten engedtünk már a saját igazunkból, de úgy érezzük, hogy a másik engedett kevesebbet. Nem is tudom, ezt miért tartjuk számon.
A szeretetnek önzetlennek kellene lennie, csak hát van egy határ, amin túl úgy érzi az ember, hogy kihasználják. Mi mindketten úgy érezzük. :(((
Ez olyan, mint egy örvény.
Nekem a legjobban mégis az fáj, hogy nincs meg a kölcsönös bizalom közöttünk. Elveszítettük valahol, és nem tudom az okát. De bármi is legyen az, akkor sem lett volna szabad ilyen mélyre süllyednünk. Külön-külön imádkoztunk is pedig. Lehet, hogy nem jól. Nem tudom, lehet, hogy bele kellene törődnöm, hogy elveszítettem a gyermekemet. Ahogyan nemrég az egyik kedves privát válaszoló is írta, aki hasonló helyzetben van, ez olyan, mintha kitéptek volna egy darabot a lelkemből. Nagyon fáj. :(((
Nem egy sima leválás, ami természetes lenne, még ha nehéz is. Hanem úgy érzem, mintha cserben hagytak volna. Ez nem hiszti most, tényleg így van. Valószínűleg ezt azok értik meg igazán, akik jártak már hasonló cipőben.
Köszönöm még egyszer.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!