Mikor elmentem misére, a mise vége felé lehetett menni ostyáért. Miért szólt?

Kezdjük ott, hogy az ostyaevés (áldozás) a misén az ún. úrvacsorai közösségnek felel meg, amit Jézus Krisztus parancsolt a követőinek, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre".

Az úrvacsorai közösségben a kenyér (ostya) Krisztus testét jelképezi, amely értünk töretett meg, a bor pedig Krisztus vérét, amely értünk ontatott ki. Épp ezért a keresztény szokások szerint, bármelyik felekezetről is legyen szó, általában csak azok élhetnek az úrvacsorai közösséggel, akik már megkeresztelkedtek/megtértek stb., vagyis kereszténnyé lettek, valóban "közösségben vannak" Jézus Krisztussal.

A Biblia azt írja (Pál apostol Korintusiakhoz írt levelében):

"1Kor 11:27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

(...)

1Kor 11:29 Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét."

A szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt Pál elsősorban azokra a korintusi keresztényekre gondol, akik úgy jártak a keresztény istentiszteletekre és vették az úrvacsorát, hogy közben-közben a vallási téren igen széles "választékot" biztosító Korinthosz városának más, a bibliai nézőpontból bálványoknak minősülő isteneknek is áldoztak.

Viszont ugyanerre építve szokták a keresztény egyházak az áldozást/úrvacsorát csak a tagok számára hozzáférhetővé tenni.

Ráadásul a katolikus egyháznál még hozzájön ehhez, hogy ők vallják az ún. átlényegülés (transsubstantiatio) tanát, amely szerint amikor a pap megáldja az ostyát és a bort, akkor az valóságosan "átváltozik" Krisztus testévé és vérévé, tehát ők abban hisznek, hogy *effektíve* Krisztus testét eszik és (a papok, mert náluk csak ők ihatják a bort) Krisztus vérét isszák.

Igyekeztem objektív maradni, úgyhogy csak a száraz tényeket írtam le.

De hogy egy kis magánvéleményt is hozzátegyek, én istenhívő emberként úgy gondolom, hogy ebből nem kell lelkiismereti problémát csinálnod, mert egyrészt erről nem tudtál, és a tudatlanságot Isten a Biblia szerint elnézi, másrészt meg látja Ő jól, hogy mi van a szívedben, és ha őszintén közeledsz hozzá, nem fog elvetni akkor sem, ha valamit nem jól csinálsz! :)

Üdv, béke veled!