Isten megbocsájt az öngyilkosoknak?

Szia!

Aki öngyilkos lesz, az kifejezi, hogy visszautasítja az életet, amit Isten adott neki, így értelemszerűen nem az életre fog feltámadni. Mindenesetre egyetértek az előttem szólóval, miszerint nincs jogunk ítélkezni, hagyjuk az "igazságosan ítélőre."

Üdv. Péter

Azt gondolom Isten elszomorodik az öngyilkosság miatt.A kérdés az,hogy az ember IstenFÉLŐ-e vagy szereti-e Istent.

A kettő között ég és föld a különbség. Én nem vagyok megkeresztelkedve,nem is vagyok hajlandó semmiféle egyházhoz és 2000 éves dogmákat betartó közösséghez tartozni,de ettől még mélyen hiszek Istenben és szeretem is őt.

Véleményem szerint Isten megteremtett bennünket,és most onnan fentről néz le ránk, anélkül,hogy beleszólna a világ működésébe. Hiszen ha bármiféle módon lenne köze hozzánk, nem segítene? Akkor nem lenne "elvileg" minden szép és jó? A kérdésedre válaszolva,szerintem megbocsát,pontosabban elfogadja a döntést. Mélységesen elítélem és abszolút az öngyilkosság ellen vagyok,de nem gondolom,hogy Istennek ebben nagy szerepe lenne. Ez mindenkinek a saját (elítélendő) döntése. Legalábbis én így gondolom.

Bár az öngyilkosságot nem lehet jogosnak ítélni, vigasztaló tudni, hogy szeretteink jövőbeni kilátása Istentől függ, aki teljesen megérti azokat a gyengeségeket és gyarlóságokat, amelyek valakit ilyen elszánt tett elkövetésére indítanak. A Biblia ezt írja Istenről: „a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk” (Zsoltárok 103:11–14).

Az öngyilkosság talán csábítónak tűnhet, de a valóságban semmi több, mint tragikus veszteség. Nem hagy semmit maga után, csak szenvedést és fájdalmat a barátoknak és a szülőknek. Bármennyire sötétnek tűnjön a jövő, bármennyire nagynak látsszanak a bajok, nem az öngyilkosság a megoldás.

Beszélj valakivel

„ Amikor valaki egyedül érzi magát egy nehéz helyzetben, rendszerint aránytalanul nagynak és megoldhatatlannak látja a gondot” — mondja Buda Béla, a korábban már idézett magyar egészségügyi szakember. Ez a megjegyzés egy ősi bibliai példabeszéd bölcsességét hangsúlyozza: „ Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja majd, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1, NW ).

Hallgass ezekre a bölcs szavakra. Ne engedd, hogy összecsapjanak a fejed fölött a hullámok azáltal, hogy egyedül szállsz szembe a személyes problémáid sokaságával. Találj valakit, akiben megbízhatsz, és akinek elmondhatod, mi bánt. De talán úgy érzed, hogy senki sincs, akinek kiönthetnéd a szíved. Dr. Szato Naoki, elmegyógyász szakértő szerint sokan éreznek így. Szato megjegyezte, hogy a betegek esetenként azért hallgatnak a gondjaikról, mert nem akarják feltárni a gyengeségeiket.

Kihez fordulhat az ember, ha szeretné, hogy meghallgassák? Sok helyen az öngyilkosság megelőzésével foglalkozó központokat, illetve válságkezelő „forró drót” szolgálatokat hoztak létre, ahová segítségért lehet fordulni. Ezenkívül egy elismert orvos is segíthet, aki a lelki betegségek gyógyítására szakosodott.

Hogyan segíthetünk annak, akit az öngyilkosság gondolata foglalkoztat?

Mit tegyünk, ha valaki felfedi nekünk öngyilkossági szándékát? „Figyeljünk oda arra, amit mond” — tanácsolja az Egyesült Államok Járványügyi Központja (CDC).

Engedjük, hogy a személy feltárja az érzéseit. Igen ám, de sok esetben az, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, inkább zárkózott, és nem szívesen társalog. Adjuk tudtára ennek a személynek, hogy elismerjük, hogy a fájdalma vagy az őt gyötrő reménytelenség érzése nagyon is valós. Ha tapintatosan elmondjuk neki, hogy konkrétan milyen változásokat vettünk észre a viselkedésében, azzal segíthetünk neki, hogy megnyíljon, és megossza velünk, ami a lelkét nyomja.

Miközben hallgatjuk őt, legyünk együtt érzőek. „Fontos, hogy megerősítsük őt abban, hogy mind mi, mind pedig mások fontosnak tartjuk az életét” — mondja a CDC. Adjuk tudtára, hogy ha meghalna, az óriási csapásként érne minket is, és másokat is. Segítsünk neki meglátni, hogy a Teremtő törődik vele (1Péter 5:7).

A szakemberek azt is javasolják, hogy rakjunk el minden olyan tárgyat, amellyel a személy kiolthatná a saját életét — főleg a lőfegyvereket. Ha a helyzetet aggasztónak ítéljük meg, talán jobb lenne arra buzdítani őt, hogy forduljon orvoshoz. Válsághelyzetben lehet, hogy nincs más választásunk, mint valamilyen sürgősségi szakellátást kérni.

Van segítség!

Jó megfigyelnünk, hogy a bibliai időkben is élt néhány hűséges férfi és nő, akinek a szavai erőteljes lehangoltságot tükröznek az élettel kapcsolatban. Rebeka, Izsák patriarchának a felesége egyszer annyira elkeseredett egy családi gond miatt, hogy ezt mondta: „Megutáltam az életemet” (1Mózes 27:46, Újfordítású revideált Biblia). Jób, aki elvesztette a gyermekeit, az egészségét, a vagyonát, és megingott a társadalmi helyzete, így szólt: „Lelkemből útálom az életemet” (Jób 10:1). Mózes egyszer így kiáltott Istenhez: „kérlek ölj meg engemet” (4Mózes 11:15). Illésből, Isten egyik prófétájából ezek a szavak törtek elő: „Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet” (1Királyok 19:4). Jónás próféta pedig többször is kijelentette: „Jobb halnom, mint élnem!” (Jónás 4:8)

Imán keresztül bármikor elérhetjük Istent, aki képes meghallani, és kész meghallgatni mindenkit, aki alázatos, őszinte szívvel fordul hozzá. „Járuljunk tehát beszédbeli nyíltsággal a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül” (Héberek 4:16).