Hogy birkózzak meg azzal, hogy a kollégiumban mellettem levő szobákban jobbról 2 fú,1 lány, balról 1 fiú,1 lány lakik KÖZÖSEN egy szobában?

én is katolikus vagyok, de hadd kérdezzem meg: eddig a világban csukott szemmel éltél, vagy hogyan? Bocs... most jöttem ki egy kolostorból, de nem érzem úgy, hogy valaha is izzadsággal kellett volna megbirkóznom ilyesmikkel... A bűnt megvetni, a bűnöst szeretni. Ha valóban harcnak érzed, hát imádkozz értük. Különben pedig élj az elveid szerint, hidd el, lesznek, akiket elgondolkodtatnak és kérdezni fognak meggyőződésed okáról. Na akkor kell beszélni arról, Aki éltet. Már ha nemcsak meszelt sír vagy, nem farizeus. Mit ér a neveltetés, ha nincs mögötte mély tartalom? Döntsd el, hogy álszent akarsz-e lenni, ítélkező, vagy embereket szerető.

Ha nem kamu. A stílusod "cseppet" fura, de én jószándékkal válaszoltam.

Én is katolikus vagyok, de nekem kicsit fura, hogy ha ez annyira elborzaszt egy katolikust. Nekünk sokkal inkább kint kéne élnünk a világban, és nem bezárva egy "toronyba", aztán rácsodálkozni, hogy mennyire gonosz a világ...

Ha valaki nem vallásos, az így él, nem kell ezen meglepődni, a környezetemben nagyon sok pár él együtt házasság nélkül, ilyen a világ (persze én ezzel nem azonosulok). Abba meg végképp kár belegondolni, hogy mit csinálnak...

Kicsit más, de nálam is aludt már itt nem egyszer a barátom, én is nálunk, majdnem 300 km választ el minket egymástól, nem lehet megoldani máshogy. Akkor én is egyből parázna vagyok?

"Ne ítélj, hogy ne ítéltess"

Gondolom ismered...