Miképp lehetne beszerezni a Biblia "Új Világ Fordítás"-át?

"Ha Jézus valóban Istennel lenne egyenlő. akkor Nem lenne kezdete..." - Időbeli kezdete nincs is. Kezdete a teremtett világnak van: mégpedig Ő.

"Isten egy van és nincs más(Ésaiás 43:10,11)!" - És mivel itt az "egy" nem a személy egységére, hanem a lényegi egységre vonatkozik, így Jézus nem is JHVH-n kívüli, hanem belüli Isten.

"Isten megalkotta Jézust mint elsőszülött fiát..." - Tévedés, az Atya Fiút nem "alkotta" (teremtett), hanem az idő kezdete előtt nemzette.

"...ahogyan azt a versek is alátámasztják(zsidókhoz írt levél 1:6),(kolossébeliekhez 1:15-18)." - Egyik sem állítja Jézust termetménynek, az elsőszülött pedig méltán lehet méltóságnév is. Olvasd el: [link]

"Tehát már nem lehet vele egyenlő mivel Jézus Isten képmása..." - Tévedés, csak nem lehet azonos személy azzal, akinek képmása, de lényegileg egy vele. Az Atyaisten láthatatlan, és nem látható, mivel ő Lélek (vö. Kiv 33:20,23; Jn 1:18; 5:37; 6:46; Kol 1:15; 1Tim 1:17; 6:16; 1Jn 4:12). De Jézus emberi személyében felfedte az Istent, és így az Atya eikon-ja = képmása lett (vö. Jn 1:18; 12:45; 14:7-9; 2Kor 4:4; Kol 1:15; Zsid 1:3; Jel 22:1-4). Tehát a láthatatlan Istenről szóló szakaszok ellentmondásmentesek. Egyedül a Szentháromságos hitben érthető meg és hozható összhangba az Isten természetéről szóló valamennyi bibliai tanítás.

"...tökéletes teremtménye..." - Tévedés, a Biblia sehol sem nevezi Krisztust teremtettnek (ktisztheisz), teremtménynek (ktiszma) vagy első teremtménynek (prótoktiszma vagy prótoktiszisz). Kijelenti, hogy ő teremtett mindent, és nélküle semmi sem jött létre, ami lett (Jn 1:3, Kol 1:15-17). Mindebből logikusan következik, hogy nem tartozhat a teremtett, lett dolgok közé, tehát "első teremtmény" sem lehet. A Bibliában csak egy Teremtő van, maga Isten (1Móz 2:4-7, Csel 14:15), Isten pedig mindent saját maga teremtett a saját kezével (Neh 9:6, Ézs 44:24, 45:12, 48:13, Zsolt 95:5-6). A teremtés egyedül és közvetlenül Isten műve. Más kérdés, hogy Isten több, mint Atya: Fiú is, és amikor Isten teremtett, akkor az Atya, a Fiú és a Szentlélek teremtett.

"...és Isten az alfa és az omega....a kezdet és a vég." - És itt az "Isten" szó alatt nem csak az Atyaistent értjük, mivel Isten több, mint az Atya: Fiú és Szentlélek is.

Olvasd el:

[link]

Elnézést hogy pár közbevetést hozzáfűzök.

Elösszőr is.

Ha elkezdi valaki alázatos szellemben olvasni akármelyik Bibliafordítást csupán a szöveg értelmére hagyatkozva. Akkor ettől teljesen távoli hogy Isten akármilyen értelemben töblényegű lenne (A zsidók vajon mért nem hisznek a szentháromságban?, avagy az újszövetségben hirtelen hogy lett több lényegű Isten amikor az ószövetségben erről egy árva utalás sincs még burkoltan sem?).

A másik érv hogy a szentírás egyszerű embereknek íródott tehát a megértéséhez nem kell teológusnak lenni, felesleges nagy teológusok véleményére hagyatkozni a megítélésében. Belemehetünk ebbe is de az egyházi oktatási rendszerben manapság több filozófiát tanulnak a hallgatók mit amit a keresztény tanokba a katolikus egyház az évszázadok során belevegyített, neki ahhoz hogy volt joga.

(az egyház reformáció mind ezekből a már eleve filozófiákkal vegyített tanokból indult ki, de azt se feledjük hogy a legtöbb hítújító a saját bibliatanulmányozása nyomán döbbent rá szeretett egyháza tévedéseire, és hozta összhangba hitét a lelkiismeretével az írásokra alapozva)

Ha nagyon bele akar valaki ebbe mélyedni hajrá anyag van bőven és sajnos ez minden történelmi és reform és kis egyházra igaz.

Még is, ha saját értelmünkre hagyatkozva olvasott írásszövegek szempontjából indulunk ki e vallás és bibliafordítása ügyében akkor Jehova Tanúi még mindig közelebb vannak az igazsághoz mint akármelyik más keresztény egyház. Ez minden őszinte (Istent és nem az egyházak elismerését kereső) alázatos bibliaolvasónak feltűnik aki nem akarja belemagyarázni az elsőre nehezen érthetőnek vagy kétértelműnek tűnő bibliai részekbe a saját felfogását, hogy xy résznél itt Isten biztos erre vagy arra gondol.

Inkább elismeri hogy ez még nem egyértelmű de keresi rá a választ továbbra is a szentírásban, vagy több bibliafordítást vet össze.

Jehova Tanúi egyházában ez a nagyszerű - mindenkit a biblia tanulmányozására ösztönöznek, és ez így helyes mindenki érezze magát szabadnak ahhoz hogy maga nézzen utána annak amit nem ért. Közöttük rendkívül jó hítbéli beszélgetéseket lehet lefolytatni és ami más egyházakban szent titok vagy kerülik a témát azt velük meg lehet beszélni.

Azok akik támadják őket, el kellene gondolkodniuk hogy vajon az ő vallásuk minden tekintetben elfogadható-e Isten előtt? Erre a kérdésre csak a szentírásban találnak választ mert feketén fehéren le van írva hogy Istennek mi elfogadható és mi nem az. Sajnos ilyen kérdésekben nincs arany közép út.

Nos, barátom, válaszolok a hozzászólásodra, amit, ahogy láttam bemásoltál más helyekre is. Kár, hogy nincs kinyitva az email küldés lehetőség, mert akkor oda írtam volna. Hozzászólásod alapján úgy vélem, hogy te nem vagy (még) az Őrtorony Társulat (Jehova „tanúi”) teljes jogú tagja, csak afféle érdeklődő vagy, aki most le van nyűgözve attól, hogy óh, ők mennyire mások, mint bárki más… óh, ők milyen rendes emberek, milyen nyitottak, óh… óh… óh….

Sajnos, azt kell mondjam, hogy ez a képed nagyon téves róluk, és ha leszolgálnál néhány évtizedet ebben a szervezetben, te sem csak a jól kipolírozott felszínt látnád, hanem tisztában lennél számos buktatójával is. De én ezt nem rovom fel neked.

Ami pedig az Őrtorony-féle „Új világ fordítást” illeti, bizony, ezeken az oldalakon számos példát hoztunk fel, hogy mi a gond vele. Tudjuk, hogy kik készítették és milyen célból. Ma már nem egy kunszt alapszinten görögül tudni, továbbá a legrégebbi kéziratok alapján teljességgel rekonstruálhatóak az eredeti szövegek. Most már csak össze kell hasonlítani, és megállapítani az eredményt. Bizony a végeredmény igen csak gyászos lesz, és ezt bármikor be tudom neked bizonyítani példák szintjén is, ha szeretnéd. Kérdés, hogy VALÓBAN érdekel-e az őszinte összehasonlítás, és nem kerültél-e a Tanúvá válás ( [link] ) egy olyan stádiumába, ahol az agy már ösztönösen kirekeszt minden kritikus információt.

Itt most nem arról van szó, hogy az összejöveteleken bemagolt iskolás-érvek egy része ellőhető más bibliafordítással is. Én ismerem a Tanúk módszerét: Többnyire a csalhatatlanság látszatával idézik a Bibliát, mást nehezen hagyva szóhoz jutni. A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan. Tehát a kiragadás klasszikus esete forog fenn.

Arra, hogy miért nem hisznek a zsidók a Szentháromságban, pofonegyszerű a válasz: azért, mert nem hisznek Jézusban, és hogyan higgyenek a Szentháromságban, ha abban nem hisznek, aki ezt feltárta? Talán tagadod a fokozatos kinyilatkoztatás lehetőségét? Bizony, az Őrtorony-teológia szerint is az Újzsövetség (náluk „Keresztény Görög Iratok”) számtalan új kinyilatkoztatást is közölt az Ószövetséghez („Héber Iratok”) képest. Tehát van a Bibliában egyfajta előrehaladása is a kinyilatkoztatásnak, és a későbbi fokról már nem szabad úgy visszalépni a korábbira, mintha a későbbi fejlődés nem esett volna meg. Egyébként az sem igaz, hogy nincsen egy „árva utalás” sem, hiszen vannak utalások, ha nem is nyíltak, de burkoltak. Ami a Szentháromságot magát illeti, bizonya lényege benne van a Szentírásban is, de ez nem egy kétsoros téma, így háta adok neked néhány linket a témában, amit ha lesz időd, és kedved elolvashatnál:

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

* [link]

Ami az „egyszerű embereknek” íródást illeti, ez ügyben pont a Társulatot illeti a komoly kritika, amely nem egyszer hozta olvasói tudtára a „legnagyobb szerénységgel”, hogy az ő útmutatása nélkül nem érthető meg a Biblia, tehát a kiadványai NÉLKÜLÖZHETETLEN segédeszköznek minősülnek. Többször felhívta a figyelmet, hogy milyen „veszélyes” a független gondolkodás, amely akár csak megkérdőjelezi az aktuális „világosságukat”, párhuzamba állítva a lázadó Sátánnal, és arról is írt, hogy akik az ő „segedelmük” nélkül kezdik el a Bibliát tanulmányozni, azok előbb utóbb szentháromsághívők lesznek (talán mégis csak tanítja, akkor?). Valóban igaz, hogy a Bibliát egyszerű szövegként kell értelmezni, mert egyszerű embereknek íródott, de ugyanakkor maga a Biblia mondja önmagáról, hogy „Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is.” (2Pt 3:16) – így tehát még sem szabad nekiesni baltával. A Szentírás szakértői értelmezése tehát komoly feladat, és Isten népében soha nem volt az gyakorlat, hogy hozzávágta a Zegyszerű Zembereknek egy Bibliát, aztán nesze, old meg.

Ami a filozófiát illeti, nem tudom, hogy honnan szerezted ezt az információdat, hogy tudniillik a teológusok több filozófiát tanulnak, mint egyebet, de sajnos azt kell mondjam, hogy tévedsz. Filozófiát az első évben tanulnak, és az a filozófia sem valami gonosz rútság, mint ahogy az Őrtorony felekezet démonizálta ezt a szót, hanem alapvető logikai ismeretek elmélyítése, és nem több. Az emberi gondolkodás nem valami ajjaj-veszélyes dolog, hanem az Istennek ajándéka, hogy az ember fogalmi gondolkodásra képes. A „filozófia” szó pedig nem valami mumus, amitől félni kell, mert „jaj, veszélyes”, hanem azt jelenti, hogy az ember gondolkodik – ezt pedig Isten akarta, hiszen nem robotoknak teremtett minket. Te is filozofálsz, csak legföljebb nem hívod annak, hanem ilyen „Istennek a szervezetén kifejtett világosságainak elmélyítése” vagy minek hívhatod.

Az, hogy te úgy képzeled, hogy az ókori egyháztörténelemben volt valami „eredeti”, „meg nem romlott, „tiszta” stb. egyháziasság, amit te nyilvánvalóan az Őrtorony-felekezet féle teológiával és hitélettel azonosítod, az nem csak a te hibád, nagyon sok ezt sugalló mű jelent meg a populáris kultúrában, gondoljunk csak Dan Brown nevével fémjelzett művekre. A valóság ezzel szemben az, hogy az őskeresztények írásai elérhetőek, és ez alapján nem volt semmiféle törés az apostoli kor, az ezt követő századok és a mai kor Egyháza között. Nem, történhetett ilyen, hiszen Jézus azt ígérte az Egyházról, hogy MÉG a pokol kapui SEM vehetnek azon erőt.

A Bibliában az van, hogy Jézus EGYSZER és MINDENKORRA alapít EGY Egyházat, és ARRÓL mondja ki, hogy még a pokol kapui SEM vehetnek erőt. Pál azt mondja, hogy az élő Isten egyháza „az igazság oszlopa és szilárd alapja” (1Tim 3:15). Hol illik ebbe a leírásba egy néhány évtized alatt nyom nélkül kifingó egyház? Amit itt az Őrtoronyék idézni szoktak, azok a versek nem egy „nagy hitehagyást” jósolnak meg, ami során maga az Egyház szűnnek meg 1800 évre, hiszen csak azt mondja, hogy lesznek-jönnek tévtanítók is, ami igaz is volt, de azt nem mondja, hogy átvennék az uralmat az Egyházban, azt végérvényesen eltorzítva. Sőt, konkrétan tudható, hogy kik voltak ezek a csalók, ha nem is mind név szerint. Hogy csak néhány példát soroljak: gnosztikusok, ebioniták, markioniták, ariánusok, szabelliánusok, stb. stb. – végtelen lehetne a lista. Ezek a figyelmeztetések a folyamatos hitvédelem szükségességére figyelmeztetnek, nem pedig egy 1800 éves nagy széthullásról, amit majd egy amerikai részvénytársaságnak (eredetileg tényleg ekként alakult a WBTS, nézd csak meg a zöld történelemkönyvetekben) kell majd korrigálnia . Hol olvastál te a Bibliában egyház-helyreállításról? A tiszta imádatot nem kellet helyreállítani, hiszen azt egyszer alapította meg és mindenkorra. A Biblia nem beszél az Egyház "abbamaradásról", sem "újjáéledésről", hanem bizony az Egyház folytonos.

A Biblia szerint az Egyháznak a világtörténelem során mindig (folyamatosan) láthatónak kell lennie:

„Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” (Mt 5,14)

A hegyre épült város természetesen az Egyházra utal. Ez a vers világosan tanítja, hogy az Egyháznak mindenkor láthatónak és létezőnek kell lenni. Bedönti azt az elképzelést, hogy az Egyház valaha is megszűnik, vagy, hogy az első század és az állítólagos „restauráció” között „undergroundként” létezett. Mert elrejteni nem lehet! Mindig is létezett. Persze azoknak, akik ezt a világos kijelentést meg akarják kerülni, kéznél van egy nagyágyú: „Látható az, csak te vagy vak!” – hát ezzel így könnyű gyakorlatilag bármit és az ellenkezőjét bebizonyítani! Azok a vakok nem a standard emberek, hanem fanatikus, vakbuzgók, akikre igaz, hogy akkor se hinnének, ha Jézus megjelenne nekik. Elég szomorú, hogy mindenkit le kell vakozni ahhoz, hogy előrejussanak. A Szentírás nem ilyen Egyházról beszélt.

„…erre a sziklára építem egyházamat, s a pokol kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16:18)

1Tim 3,15 – Az igazság oszlopa és alapja az Egyház.

Vajon miféle oszlop és biztos alap, amelyet az első szél elfúj?

Mt 28,20 – Jézus megígéri, hogy mindig Egyházával marad.

Vajon elmondható ez abban az esetben, hogyha a történelem egy jelentős szakaszán az Egyház nem is létezett?

„Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, HOGY szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és >fölépítsék Krisztus testét<.” (Ef 4,11-12)

Látod? Krisztus testének, vagyis az Egyháznak felépítése az első századi követőinek feladata volt (nem pedig pl. Russelé). Lebontásról, második újra-felépítésről szó nincs.

Nézd csak meg Szent Ignác, Antióchia püspöke szavait. A Szmirnaiakhoz írt levelében ezt írja: „Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan, ahol Jézus Krisztus van, ott van a katolikus egyház.” (8,1; Kr. u. 110). Felettébb érdekes, hogy ugyanez az antióchiai egyház használta először a „keresztény” terminust is (ApCsel 11,26).

Ez innentől már puszta Őrtorony-ideológia: helyet kell csinálni egy az első századra odafantáziált ős-Jehovatanúja közösségnek. A Biblia egyik kijelentése egyike sem szól semmiféle „nagy hitehagyásról”, megint csak az ideológia győz: az akkori keresztények Őrtornyos-ideológiájuk voltak, ellenben minden történelmi bizonyíték ennek hiányát támasztja alá, így valami összeesküvés elméletre van szükség. Azt pedig pláne nem mondja, hogy valami „papi osztály megjelenéséről” szólna ez. Megjegyzem, bár az Őrtorony-felekezet sokszor korholja a papi-laikus osztály megkülönböztetést, valóban ezek nem két külön osztály, továbbá az Őrtoronynak a felkent-jonadáb megkülönböztetése sokkal nagyobb, mint itt a különbség a pápa és a legegyszerűbb koldus között. Mert ennek ugyanaz a reménysége, kendteknél pedig a „felkentek” egy rakás többletjogokkal rendelkeznek, stb. Így ennyi erővel írhatnám ezt is, hogy „a törvénytelen felkent osztály megjelenése”, stb. Az már csak a kendtek ideológiájából következik, hogy minden verset, amely a „gonoszokról” szól, egyszerűen rávetítik a többi keresztényre, ezt nevezik egocentrikus Írás-értelmezésnek.

A kereszténység történet organikus fejlődés eredménye, nem pedig valamiféle törés, állítólagos "nagy hitehagyás"...

Leírtam már többször:

A nagy hitehagyás elve egy kényelmes pozíciót alakít ki a rá hivatkozónak: mivel semmiféle forrást nem fogad el hitelesnek (nem hitehagyottnak), azt magyaráz bele amit akar.

Példa

- A korai keresztények nem hittek Jézus Istenségében, ezt csak a niceai zsinaton találta ki a pogány császár a sátán ihletésére.

- Nade kérlek, ez nem igaz, nézzük csak meg a niceai zsinat előtti keresztény írókat. Például itt van Antióchiai Szent Ignác, aki körülbelül 35-108-ig élt és János apostol személyesen tanította, ezt írja az efezusiakhoz írt levelében:

"Mária hordozta ugyanis méhében Istenünket, Jézust, a Khrisztoszt Isten rendelkezésének megfelelően, aki Dávid magjából való, de mégis a Szentlélektől.

... a régi királyság összeomlott, amikor megjelent Isten emberi módon az örök élet újdonságában"

- Akkor ezek szerint ő is hitehagyott volt! Pontosan az ilyenekről jövendöltek a Bibliában!

- Nade kérlek, ez az ember lényegében első századi, és az egyik apostol személyesen tanította, csak tudta mit tanít!

- Ő akkor is hitehagyott volt, hiszen ha azt mondta, hogy Jézus Isten, akkor mást tanított, mint az apostolok és kész.

- Akkor mutass egy olyan szerzőt a korai századokból, aki bármilyen módon arról tesz tanúságot, hogy Jézus nem Isten, hanem csak teremtett angyal. Vagy akkor ismerd el, hogy az arianizmus a később jött idea.

- Hát az nincs, mert (és itt következik a kifogás.txt) a hitehagyás olyan nagy és erős volt, hogy minden erre utaló nyomot eltüntetett. De Jehova közlési csatornája, az Őrtorony Társulat magabiztosan tanítja, hogy a Biblia azt tanítja, hogy.. Tehát az apostolok azt tanították, amit ma Jehova Tanúi hisznek.

És a kör bezárult...

A „történelem nélküli egyház” képzete egy nagyon is hamis egyházideálok

Az egyház történelmietlen szemléletével a protestáns hátterű szakadár közösségekben szinte dogmaként találkozni. E szemlélet hívei a saját közösségeik megalakulása előtti időszakra úgy gondolnak, mintha az nem az egyetemes egyház, hanem „csak a katolikus egyház történelme” lenne. Úgy látják, hogy „az Egyház” történetében az első, nagyszerű évszázad és 19. században született mozgalmuk között csak hosszú szünetjel van. „Egyház” alatt kizárólag a saját közösségüket értik, és az egyháztörténet lapjain is csak azokban a közösségekben vagy személyekben akarják felismerni „az igazi kereszténységet”, amelyek megfelelnek a sajáttanbeli kritériumaiknak, tehát precedens-értékű a rájuk való hivatkozás. Ez a megközelítése például a 19. századi amerikai „helyreállító” (restaurációs) mozgalomból kinőtt „nem felekezeti” egyházaknak, a „végidők egyháza” identitású adventista és új apostoli egyházaknak, illetve a mormon vallásnak. Bár mind másban látják a helyreállítás lényegét, mind úgy vélik, hogy bennük az első évszázad „eredeti” kereszténysége támadt fel.

Először is azonban, Krisztus azt állította, hogy ő maga építi az egyházát, és a pokol kapui sem vehetnek erőt rajta (Mt 16:18). Aki szerint az egyház gyakorlatilag évszázadokra megszűnt (tehát a pokoli erők mégiscsak diadalt arattak), az ezzel – akarva, akaratlanul – azt is állítja, hogy Jézus nem váltotta be az ígéretét, hanem hazudott. Egyháza nem csupán sebeket szerzett és betegeskedett az évszázadok során, hanem sok évszázad után exhumálni kellett.

Az egyháztörténelem dicsőséges és nyomorúságos oldalai, ma is példának állítható, ugyanakkor nagyokat hibázó alakjai ugyanúgy a protestánsoké, mint a katolikusoké és az ortodoxoké – és fordítva. Aki még sosem olvasott ókori és középkori keresztény tanítóktól, az nem tudja, miről marad le, akkor is, ha buzgó protestáns.

Harmadszor, a múlt ilyen szelektív szűrése még nem szolgált mást, mint a felekezeti gőgöt. Ha a múlt minden bűne a katolikusoké, akkor könnyen el lehet határolni magunkat tőlük, és magunkat ezáltal is többnek, jobbnak érezhetjük – de nem éppen ez a farizeusi logika (vö. Lk 18:9-14)? Az egyház múltja nem azért van, hogy elfelejtsük, vagy hogy kiválogassuk belőle magunknak azt, amivel szívesen azonosulunk, hanem hogy minden lapjából tanuljunk – akárcsak az Ószövetségből vagy a saját hitéletünk jó és rossz napjaiból.

Were the Early Christians Jehovah’s Witnesses?

[link]

[link]

Az első keresztények magabiztosan el tudták dönteni, melyik az igazi egyház, valamint, hogy mely doktrína Krisztus igaz tanítása. A próba egyszerű volt: csak meg kellett vizsgálni, hogy az adott közösség rendelkezik-e az apostoli folytonosság kritériumával. Krisztus igaz egyháza csak az lehet, amely az apostoli időtől fogva mindig létezett. Már pedig az apostoli időtől fogva csak a katholikus Anyaszentegyház létezett.

Tehát a római katholikus Egyház Krisztus igaz Egyháza, mert egyedül ő rendelkezik az apostoliság jegyével.

A különféle keresztény nevet viselő felekezetek már keletkezésükkel megtagadták mind az apostoli eredetet, mind az apostolifolytonosságot: valamennyi az ősi Egyháztól való elpártolás útján és az Egyház feje ellen való lázadásban született. Különfélék voltak az indítékaik és viszontagságaik; egyben hasonlítanak: Ecelesiam non audire.

Egészen nyilvánvaló ez a protestáns felekezeteknél, melyeknek régibb képviselői az apostoli folytonosságot azzal akarták megóvni, hogy az Egyházban mindig voltak újítók, akik mintegy a hivatalos Egyház mellett haladó protestáns hagyománynak lettek volna hordozói. Ezt azonban az Űr Krisztus rendelkezése egyenest kizárja: Péter szikla-alapjára építi az Egyházat, apostolait küldi teljes hatalommal, és velük marad a világ végezetéig; aki rájuk hallgat, üdvözül, aki nem, elkárhozik. S így értelmezi szavát a régi Egyház is: akik nem voltak egyetértésben a katholikus Egyházzal, és annak fejével, azokat mint az Egyházra nem hallgatókat kirekesztették. A mindenkori szakadárok és eretnekek lázadozása és negativitása nem elég a jogutódlás és folytonosság megteremtésére: a tagadás sokszerű és egység-bontó; nem építő, hanem rontó elv. Ha az apostolok jogos utódjai mellett még a rendkívüli «reformátorok» sora is gyakorolna törvényes felsőbbséget, az Egyháznak két mellérendelt vezetősége volna, melyekre nézve semmi sem biztosítaná az összhangzatos együttműködést; ez tehát a zavarnak és széthúzásnak törvényesítése volna az Egyházban. Különben is hol vannak itt azok a «jelek», (csodák, jövendölések, messze ragyogó szentség), melyek a rendkívüli isteni követeknek az üdvtörténet során mindenha világos pecsétjei voltak? A különféle keleti és görög egyházakban is hiányzik az Egyház fejével való közösség, tehát az apostoli folytonosság formai eleme, ha esetleg meg is volna az anyagi apostoli folytonosság, melyet az igazság némi látszatával talán lehet állítani némely régi keleti egyházról.

Valamennyi megtagadta az apostoliság formai elvét, Szent Péter utódjának főségét, melyet elődjeik még vallottak; tehát más egyház lettek; mint ilyenek (mint görög-keleti vagy lutheránus egyház) hosszú évszázadokkal az apostolok után keletkeztek; tehát nem lehetnek apostoli Egyház. Azonkívül kifejezetten és programmszerűen függetlenítették magukat (különösen a protestánsok és a görög-keletiek) a római Egyháztól; tehát készakarva kiváltak az apostoli testületből. Mint hogy így forma szerint föladták az apostoliság elvét és biztosítékát, nem csoda, ha elvben megváltak a belső apostoliságtól is, különösen a tanítás apostoliságától. Ezt világosan mutatja a protestánsok tétovázása a tanítás terén, melynek története az evangéliumi igazság lemorzsolása egészen a Krisztustagadásig (lásd az «Apostolicum» körüli vitát Megindította Harnack Das apostolische Glaubensbekenntnis 1892; cf. Dörholt Das Taufsymbolum I 1898. Nálunk is Tisza István tett indítványt a ref. konventben., hogy az Apostoli hitvallást a «modern» igények szerint át kell dolgozni, s «a test feltámadását» elhagyni.). Bő bizonyságot szolgáltat rá a keletiek története is.

Viszont a katholikus Egyház apostolisága szembetűnő: A katholikus Egyház feje, a pápa ugyanis feje a római Egyháznak, mely Szent Pál tanúsága szerint apostoli eredetű. Sőt a római Egyház püspöke mint az Egyháznak feje Szent Péter jogutóda; a többi katholikus egyházfő pedig vele jogi, tanításbeli és szentségi egyességben van; tehát minden katholikus egyházi elöljáró legalább forma szerint apostol-utód. Ezzel pedig biztosítva van valamennyinek apostoli eredete és folytonossága, s nevezetesen a tanítás apostolisága is. Az egyháztörténet tanú rá, hogy a katholikus Egyház sohasem kompromittálta az apostoli tanítást; az első eretnekségek kora óta elve volt az apostoli hagyományból nem engedni. Már az első eretnekekkel szembe szögezte az apostoli hitvallást és az apostoli utódlás elvét; és ettől nem tágított, ha még oly érzékeny áldozatokba került is.

Az apostoliságnak ezt a katholikus kritériumát könnyen és biztosan lehet alkalmazni. Jézus Krisztus Szent Péter szikla-alapjára építette Egyházát; tehát ott lehet találni Krisztus igaz Egyházát, ahol Szent Péter széke, a szikla-alap található. Már Szent Ambrus beszéli testvéréről, Satyrusról, hogy mikor hajótörés ismeretlen tájakra vetette, minthogy az igaz hitet mindennél többre becsülte, ama helynek püspökétől mindjárt csak azt tudakolta: egységben van-e a római Egyházzal? Ugyanígy tett Szent Jeromos a keleti szakadások láttára: «Α háromfelé szakadt egyház szétkapkod engem . . . Én meg azt kiáltom: aki Szent Péter székével van egyességben, az az én emberem!» Szent Ágoston hivja a donatistákat: «Jöjjetek testvérek, ha a szőlőtőbe akartok iktatódni. Fáj az ember szive, így lemetszve látni benneteket. Olvassátok meg a püspököket, kezdve Szent Péter székén, jól ügyeljetek, az atyák ama sorában melyik kire következik: az ama szikla, melyen nem vesznek erőt a pokol gőgös kapui».”

Ami a Bibliának az őszinte, értő szándékú olvasását illeti, bizony ott sem fog az Őrtorony-felekezet a maga sajátos teológiával túl nagy sikert aratni. Mint az előbb írtam: „A Szentírásban kevéssé járatos ember számára imponáló, ahogy dobálódznak a bibliai idézetekkel és helyek pontos megjelölésével. Valójában bibliai ismereteik általában felületesek, s csak saját céljaikra összegyűjtött helyeket idézgetik folytonosan.” – Ez csakugyan így van, pláne, hogy jól tudom, hogy a JT-k gyakrabban olvasnak csak egyes bibliaidézeteket, és a hozzájuk kapcsolódó Őrtorony-traktátusokat, mint magát a Bibliát. A végső érv mindig a „hű és értelmes rabszolga” osztály tekintélyére mutogatás lesz, akik állítólag magával az Istennel vannak közvetlen telefonkapcsolatban. Így azt, hogy a „Biblia tanulmányozására” ösztönöznek, az csak egy fél igazság: eléjük tesznek egy saját célra készített fordítást, majd azt is megterhelik a felekezeti értelmezéssel. De ha úgy gondolod, hogy az Őrtorony-felekezet teológiája kiállja a Biblia próbáját, akkor mérd csak össze a nézeteidet ezekkel:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Az Őrtoronynak csak egy elfogadott Biblia tanulmányozási módszere van. Valójában talán erőltetni kell a dolgokat, hogy egyáltalán Biblia tanulmányozási módszernek nevezhessük. Pontosabb lenne "könyvtanulmányozásnak", "kiképzésnek" sőt még "agymosásnak" is nevezni. Akár az Őrtorony - tanulmányozás vasárnap, a könyvtanulmányozás kedd este, vagy a "Bibliatanulmányozás" egy érdeklődő személlyel az ő otthonában - a módszer ugyanaz. Íme, hogy csinálják:

Az "olvasó" felolvas hangosan egy vagy két bekezdést az Őrtorony kiadványból, amit tanulmányoznak. A "tanulmányozás vezető" felolvassa a megfelelő kérdést, ami az oldal aljára van nyomtatva. A tanuló(k) válaszol(nak) a kérdésre, rendszerint felolvasva amit aláhúzott ki-ki a saját példányában. A bekezdésben lévő írásszövegeket kikeresik és felolvassák megerősítendő a választ. Ezt az eljárást követik bekezdésről bekezdésre amíg az egész Őrtorony cikket vagy a könyv egy fejezetét befejezik. Néhány egyéni kiegészítésre bátorítanak, de az alapvető "tanulmányozási" módszertől való eltérés nem engedélyezett. Ez a módszer ismétlődik cikkről cikkre, napról napra, hétről hétre, évről évre.

A Társulat nézetei az Őrtorony tekintélyes tanulmányozási anyagán át újra és újra feldolgozásra kerülnek. Ennek eredményeként minden Jehova Tanúja, függetlenül iskolázottsági hátterétől, képes lesz papagájként ismételni a Társulat nézeteit gyakorlatilag minden témában.

A független elemző gondolkodás végül teljesen megszűnik, és a Tanú "tanítványképzése" teljessé lesz. Ő többé "a maga elméjére nem támaszkodik". Gyakran elgondolkodtam, miért használjuk ezeket a módszereket a tanulmányozásainkban. "Ha ez az Igazság", gondoltam "miért agymossuk magunkat ily módon? Miért nem lehet nyílt megbeszélés és vita egymással a tanulmányozásainkban? Miért ismétlődnek ugyanazok az előadások, azonos tanulmányozások azonos témákból újra és újra?" Úgy érveltem, hogy mivel a legtöbb Jehova Tanúja nem nagyon iskolázott, ez az egyetlen útja, hogy tanulhassanak. Azonkívül, mi a fontosabb, az Igazság vagy a módszer, amivel az Igazságot előadják? Isten egyszerűen megadja nekünk "a táplálékot a megfelelő időben" ezen a módon, hogy népének minden tagja könnyen megemészthesse azt.

Különösen kezdetben, rengeteg kérdésem volt és rendszeresen feltettem azokat az összejöveteleken. Mégis, nagyon gondosan válogattam meg szavaimat a kérdésekhez, óvakodva, nehogy olyan valakinek tűnjek, aki kritizálja a szervezetet. Őszinte kérdések egy új szemszögből, mint az enyém, tolerálva voltak valamelyest, amíg nem zavarták az összejövetel menetét. De amint elég korán észrevettem, a kérdések önátadott, megkeresztelt Tanúktól még a tantételek kisebb pontjait illetően sem voltak tolerálva a legkevésbé sem és nagyon könnyen képezték kiközösítés alapját!

Egyéni Bibliatanulmányozó csoportok, melyeket nem"szentesített" az Őrtorony főhivatal Brooklynból, szigorúan tilalmasak Jehova Tanúi közt. Ezt első kézből tudtam meg. Volt egy fiatalokból álló csoportunk Manitou Springsben, akik összegyűltünk hogy tanulmányozzuk az Őrtornyot és buzdítsuk egymást, minden hétfő este. Miután a csoportunk több héten át összejött, a vének a gyülekezetünkből, miután megbeszélték a helyzetet a körzetfelvigyázóval feloszlatták azt. Elmondták, hogy az egybegyülekezésünk kívül van az Őrtorony Társulat előírásain. És ez volt, még ha csak az Őrtornyot tanulmányoztuk is! Független tanulmányozás és a Biblia megvitatása a az "anya" szervezet közvetlen felvigyázása nélkül szigorúan tilos Jehova Tanúi közt.

A "bibliatanulmányozás az Őrtorony segítségével" valójában Őrtorony-tanulmányozás!!

Az indoktrináció első állomása a házi tanulmányozás. Szándékosan így írom, hiszen szó sincs a Biblia tanulmányozásáról, hanem egy értelmezést tanítanak meg a belépésre jelöltnek, magyarul felhelyeznek egy szemüveget a szeme elé, hogy azon át próbálja majd mindig értelmezni, amit elolvas. Maga a kiadvány tanulmányozása meglehetősen sajátos. Elolvasnak egy bekezdést, nyomtatott kérdést felteszik, majd a tanulmányozó megválaszolja, ami meglehetősen egyszerű, mivel a válasz abban a néhány sorban benne van, amit éppen akkor olvastak el. A tanulmányozás vezetője számos módon dicséri a tanulmányozót, ami elég fontos. Miért?

Különböző szociálpszichológusok tanulmányai megmutatták, hogy ezzel az egyszerű dicsérettel nagyon mélyre el lehet jutni akkor, amikor valakit be akarnak vonni egy csoportba. Bármi is történik, a gyakori, apró dicséret olyan változást indít el a belépésre jelöltben, ami a magatartására és a hiedelmeire is képes hatni. (A kutatások részletes leírása ezzel kapcsolatban: Insko, 1965 illetve Byme és Rhamey, 1965 – ezek a magyarországi képzésben is ismert publikációk).

A dicséret, az elismerés lépése bele van nevelve a prédikáló Jehova Tanújába. Már az ismeretlenekkel történő első beszélgetésnek is számos eleme van, amely során reflexszerűen dicsér a prédikáló Tanú. A tanulmányozás alatt elhangzik, hogy az ismeretszerzés fontos, mert anélkül nincs örök élet a tanító állítása szerint. Meg kell csak nézni a tanulmányozandó anyag felépítését: mindig az édeni ígérettel kezdődik, mintegy mézesmadzaggal, majd arra van felfűzve, hogy mit kell tenni, ha el akarja érni valaki a felvázolt vonzó lehetőséget.

A monotonitás egy hosszú távú és alattomos eszköz. Ha az áldozat kellően gyakori rendszerességgel ugyanazt hallja és rá van kényszerítve, hogy azt elismételje, azzal minden egyéni gondolat, egyéni kezdeményezést a vallásos szervezet szolgálatába lehet állítani. Amikor ezt olvastam, nekem egyből a heti Őrtorony-tanulmányozás ugrott be. Lényegében ugyanaz az információ, ugyanaz a nyelvezet. Felolvassák, mi meg ismételjük. Olvasnak, ismételünk. Vég nélkül, hétről-hétre, soha, de soha nincs szünet.

Testvéreid egy torz és tragikomikus színjátékot adnak elő hetente, amit ti prózaian Őrtoronytanulmányozásnak hívtok. Láttam már ilyet, kivert tőle a víz. Rémisztő. ( azok kedvéért, akik voltak olyan szerencsések, és nem láttak még ilyet : a tanulmányozásvezető felolvas egy bekezdést az Őrtoronyból, majd a lap alján elolvassa a hozzá tartozó kérdést, ami tulképpen ugyanaz, csak más szórenddel, a kérdésre pedig jelentkezik egy remegő áldozat, és zombi módjára felolvassa az előbb már kétszer elhangzott bekezdést. Mindezt egy órán keresztül. Depressziós voltam tőle egy hétig. Felnőtt emberek mint riadt gályarabok egy stálinista horrorban.)

"az Őrtorony árnyékában

A villamoson találkoztam egy ismerősömmel, aki keresi a helyét a “kereszténység világában”. Vele volt a férje is, aki eléggé elkötelezett Jehova Tanúi felé. Nem sok időnk volt beszélgetni, de azért érintettünk néhány dolgot. Ami a legszembetűnőbb volt a számomra, hogy az elmúlt kb. öt év alatt milyen sokat változtam, lévén, hogy tíz évig én is egy voltam közülük – épp ezért csoda, hogy szóba állt velem az illető.

Ami a legérdekesebb a Tanúk hozzáállásában az a Szervezet (a vezetőik) és azok írásmagyarázata és módszerei iránti elkötelezettségük. És a vezetők valamit nagyon jól csinálnak, ugyanis Jehova Tanúi milliói fogadják el az állításaikat, anélkül, hogy utánanéznének. Védelmeznek olyan dolgokat, amiről minden bibliaolvasó és a(z egyház)történelmet egy kicsit is ismerő keresztény tudja, hogy tévedés (pl. az Újszövetségből a hitehagyott keresztények irtották ki a “Jehova” nevet a 2. században). A hétköznapi Tanúk pedig nem néznek utána az ilyen állításoknak. Igazából nincs is rá lehetőségük. A vezetőik azt állítják a keresztényekről, hogy mind hazudnak és tévednek, mert Sátán irányítja őket, így az nem hiteles, amit mondanak. A saját kiadványaikban pedig természetesen a téves nézeteik szerepelnek, mint “alátámasztó bizonyítékok”.

A Szervezet hatalma a tagok fölött a “bibliatanulmányozási” módszerükben keresendő. Az alkalmaikon nem közvetlenül a Szentírást tanulmányozzák, hanem “segédeszközöket”, amik segítenek megérteni az amúgy érthetetlen Írást. A kiadványaikban hétről hétre, évről évre feldolgozzák ugyanazokat a témákat, és ezzel elmélyítik azokat a Tanúk fejében, megalapozva elkötelezettségüket. Mivel mindig ugyanazt hallják, kezd számukra természetessé válni. A feladat egyszerű: ismételj sokáig egy hazugságot, míg mindenki elkezd benne hinni – kicsit hasonló elven működnek a reklámok is.

Ilyen módszerrel kiképezve nehéz elbizonytalanítani őket. A legnagyobb feladat, hogy megmutassuk nekik a Társulat bibliamagyarázati módszereinek helytelenségét. Ha ezt sikerül meglátniuk, akkor a Bibliából egymaguk is (a Szentlélek segítségével) megtalálhatják az igazságot.

A fent említett férfival beszélgetve láttam rajta, hogy kicsit elgondolkodott. Felhozott néhány témát, és – az idő rövidsége miatt – igyekeztem azokat röviden de mégis meggyőzően megcáfolni. Abból látszott a tehetetlensége, hogy a magyarázataimat nem tudta cáfolni. Inkább újabb és újabb témákat igyekezett felvetni, sikertelenül. De még az ilyen sikeres beszélgetések után is olyan erős a lelki kötődés a Szervezethez, hogy nagyon nehéz őket kimozdítani – de Istennel semmi sem lehetetlen.

Ami pedig az evangéliumi hitű keresztényeket illeti… Nem az a legjobb módszer, hogy elküldjük őket szó nélkül, ha jönnek. Gondolkozzatok csak el: ők nem olvasnak keresztény könyveket, nem hallgatnak meg egy biblikus igehirdetést. Az egyetlen lehetőségük, hogy a tiszta evanéliumot hallják, ti vagytok. A Mt 28:18-20 fényében pedig felelősek vagyunk azért, hogy az evangéliumot tovább adjuk másoknak, és bizonyságot tegyünk nekik. Jehova Tanúi őszinte, istenkereső emberek, akik félre lettek vezetve. Segítségre van szükségük, hogy megtalálhassák a Biblia Jézusát. (A feléjük való bizonyságtételhez egy kis segítség található itt [link] “Érveljünk Jehova Tanúinak” címmel.)

Kedves utolsó 3 válaszadó! Remélem nem bántalak meg, de azt írod az előtted írónak, hogy bemásol dolgokat. Kérdem én: Te nem ugyanazt teszed, csak ráadásul mások besározásával?

Ha észrevetted, a kérdező azt írta, szívesen beszélget Tanúkkal. Akkor neked miért van ellenedre?

Nem önmagában "a bemásolással", mint ilyennel van a probléma, hanem azzal, hogyha valaki szinte mást sem tesz, hiszen nincs saját gondolata. Én valóban szoktam bemásolni, de javarészt egy-egy bekezdést a saját gondolataim közé. És az amit bemásolok, az is saját gyűjtemény, nekem nincs egy ilyen CD-m, mint a JT-knek, ahonnan már csak ki kell keresni a témában VALAMENNYIRE kapcsolódó cikket, aztán ész nélkül ideborítani...

Egyébként kötekedj csak... :-)

Legegyszerűbb beszerezni az Online változatot, közvetlenül a forrástól:

[link]

#28-hoz, fontos lehet:

Ha megadod a címedet, nem postás fogja hozni az irodalmat, a Bibliát, hanem valaki a helyi gyülekezetből fog felkeresni, hogy elhozza.