Mi volt a "jó és rossz tudása" amit ama fáról való gyümölcs megevése után ismert fel Ádám és Éva?

Azt, hogy mi a helyes, és mi a helytelen?

Addig csak a helyes dolgokat ismerték és cselekedték az emberek, utána pedig már saját döntésük alapján, esetenként szándékosan megtették a helytelent is.

Az irigységet, vagy a haragot például nagyon sokszor nem akarja érezni az ember, mégis megteszi.

Ők az alma után szembesültek ezekkel az érzésekkel, amik mindig csak bajt szülnek, ezért kellene kerülnie az embernek, de mivel engedetlenek voltak, ezért nem sikerült nekik sem. Hisz már Kain is a féltékenység és irigység miatt lett gyilkos. Ezek nekünk is, akik már ebbe születtünk bele, is nehéz terhek, hát még nekik.

"De ha a helyest cselekedték, és tudták, hogy így korrekt, miért tettek volna direkt rosszat, amiről tudták, hogy rossz?"

Nem, nem tudták, hogy így korrekt. Képzeld el azt, hogy valaki úgy születik meg, hogy csak a kék színt képes látni a szemével. Nemhogy nem lenne fogalma a többi színről, de még a kékről sem, ugyanis nem tudna mihez viszonyítani, nem tudna mihez hasonlítani.

Ezzel a kérdéssel ugyanez a helyzet...hiába cselekedték a helyest, fogalmuk nem volt arról, hogy azt teszik, ezért automatikusan helytelent kezdtek el cselekedni, hogy a viszonyítási alapjuk meglegyen...a tettekre pedig következmény jár, hogy ez észrevehető legyen. Vagyis a jó és rossz tudása gyakorlatilag a választás lehetősége aközött, hogy együttműködsz e a tágabb értelemben vett közösséggel(Világ, Mindenség, Isten), vagy sem.

üdv

28/F

LastOne.Left

Szia!

A jó és rossz tudása tapasztalaton nyugvó ismeret. Az ember a bűneset előtt csak a jót ismerte a rosszat nem.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy miért engedte meg Isten a rossz választásának lehetőségét. Hiszen ennek híján - állítják - máig is a kezdeti tökéletesség jellemezhetné bolygónkat és az emberi életet. Az első látásra tetszetős felvetés gyengéje az, hogy az élet lényegétől, a választás, a személyes döntés és erkölcsi felelősséghordozás képességétől fosztana meg bennünket, tehát éppen attól, ami Isten minden más földi teremtményétől megkülönbözteti az embert. Nem elsősorban az értelmi és alkotóképességünk avat bennünket magasabb rendű lénnyé - hiszen ebben meglehetősen különbözünk egymástól - hanem sokkal inkább az, hogy adottságainktól függetlenül mindnyájan felelősséggel tartozunk azért, amit mondunk, és amit teszünk. Ezért nem vonhatta meg tőlünk Isten a választás jogát, hiszen azzal mintegy erkölcsi automatákká alacsonyított volna bennünket. Az így meghagyott szabadság, a rossz választásának puszta lehetősége, nem jelentette ugyanakkor, hogy a bukásnak szükségszerűen be is kellett következnie. Az alábbi a szempontok alapján elvárható lett volna, hogy az első emberpár bizalmatlanul fogadja a kísértést, és hűséges maradjon Istenhez.

Egyrészt Isten korlátozta a megkísérthetőség mértékét azáltal, hogy egyetlen pontra, egyetlen fára vonatkozott a tilalom. (Gondoljunk csak bele, mennyivel könnyebb lenne ellenállni a rossz késztetéseknek, ha bennünket is csak egy bizonyos helyen, egyetlen vonatkozásban érhetnének, ahogyan egykor Ádámot és Évát!) Másrészt Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy létezik ellenség (nemcsak a kert megmunkálását, hanem "őrzés"-ét is rájuk bízta), és azt is tudtukra adta, hogy milyen következményekkel jár az esetleges engedetlenség. Teremtőjükhöz fűződő kapcsolatuk hátterén elvárható lett volna, hogy a "beszélő kígyó", mint természetellenes jelenség óvatosságra intse őket, különösen a kapott figyelmeztetés ismeretében. Mindenekelőtt annak kellett volna gyanút ébresztenie bennük, hogy a furcsa kígyó állítása ellentétesnek bizonyult Teremtőjükével, akit ismertek, és akinek mindent köszönhettek. Mindezek ellenére az előbbit tisztelték meg bizalmukkal. Nem lehet igazán logikus magyarázatot találni arra, hogy Ádám és Éva miért hitt jobban az ismeretlen tanácsosnak, mint Alkotójának.

A bűneset után azonnal jelentkeztek a bűn máig jól ismert következményei, ami azt bizonyítja, hogy ezek törvényszerű velejárói az engedetlenség minden formájának, függetlenül annak jellegétől, és az általa okozott kár mértékétől. Ezek: a félelem, a szégyenérzet és a felelősség áthárítása.

Üdv. Péter

"Nem lehet igazán logikus magyarázatot találni arra, hogy Ádám és Éva miért hitt jobban az ismeretlen tanácsosnak, mint Alkotójának."

Szerintem pl. azért mert intelligens, de kevés ismerettel rendelkező emberek lévén szerették volna megtudni, mi a jó és a rossz.

Továbbá, érdekes kérdés ez. Tehát megismerték az irigységet, féltékenységet stb.

Na és ott vagyunk, hogy az Édenkertben bármennyire ismernénk pl. az irigységet, mint érzést, gyorsan rá kellene jönnünk, hogy nincs mi kiváltsa belőlünk, hiszen mindenkinek bőségesen jut mindenből (legalábbis én így képzelem el az Édent).

Ez egy szó szerinti fa volt, de Isten jelképes céllal használta fel. Mivel „a jó és gonosz tudásának fája” névvel illette, és mert megparancsolta az első emberpárnak, hogy ne egyen arról, a fa találóan Isten azon jogát jelképezte, hogy ő döntse el, mi a „jó” (Istennek tetsző) és a „gonosz” (Istennek nem tetsző) az ember számára. E fa jelenléte ily módon próbára tette az embernek az Isten szuverenitása iránt tanúsított tiszteletét. Sajnálatos módon az első emberpár engedetlen volt Isten iránt, és evett a tiltott gyümölcsből. Elbuktak az engedelmesség és értékelés ezen egyszerű, mégis sok mindenre kiható próbáján (1Móz 3:1–6).

Hiába ette meg Ádám és Éva a gyümölcsöt, mégsem kapott isteni megvilágosodást a jóról és a rosszról.

Függetlenségüket hangoztatva Ádám és Éva helyrehozhatatlanul tönkretették a kapcsolatukat Jehovával, és rányomták a bűn bélyegét a saját testükre, egészen a génjeikig. Igaz, hogy még több száz évig éltek, de már a bűnbeesésük ’napján’ éppen úgy elkezdték a haldoklást, mint egy faág, amelyet levágnak a fa törzséről (1Mózes 5:5). Sőt mi több, most érezték először az életükben a belső harmónia hiányát. Érzékelték, hogy mezítelenek, és próbáltak elrejtőzni Isten elől (1Mózes 3:7, 8). Bűntudatot is, bizonytalanságot is, és szégyent is éreztek. Bűnük háborgást keltett bennük, lelkiismeretük vádolta őket a rossz elkövetéséért.

"Hiába ette meg Ádám és Éva a gyümölcsöt, mégsem kapott isteni megvilágosodást a jóról és a rosszról. "

Legalábbis a Biblia csak arról ír, hogy hirtelen szégyellnivalónak érezték azt, hogy mezítelenek.