Ha megígértem egy embernek, hogy soha nem mondok el róla másnak valamit, de mégis megtettem ezt, azt meg kell mondanom az illetőnek, akinek az ígéretet tettem a Biblia szerint?

na...nem szépítgetni akarom a dolgot, de iszonyúan megbántam, óriási a lelkiismeret furdalásom. hányinger amit csináltam ,ráadásul nem "kis" jelentőségű dologról van szó. Elmondok még valamit a kérdésem okát tisztázza, nekem ez az ember már nem kedves.Nem érdekel,hogy megbízik -e bennem (csalódtam benne, mint barátban&emberben)

Azért kérdeztem így, hogy a Biblia mit mond, mert ha meg kell tenni, hogy én ezt bevallom, akkor meg fogom. De csak ,akkor. Egyébként meg nem erkölcsi csőszködni akarok (haha:D) , de pont, hogy inkább lélektani jellegű a kérdés, nem olyan, hogy hát nehogy mástól jusson a fülébe, ezért inkább elmondom! Áll valami a Bibliában erről? még várom a válaszokat, és köszönöm az eddigieket.

nem, nem tudom. mert a Bibliában ha jól tudom Isten int minket egy kis "okosságra", de azt szeretném kifejezni vele,hogy legyünk pl. rafináltak úgymond, erre gondolokozom példán, hogy hol olvashattam, mert nem jut eszembe. -> ne csináljak hülyét magamból előtte már, mert felesleges.Itt nem arról van szó, hogy nem MEREM elmondani az ismerősömnek(kellemetlen lenne, de megtudom tenni). Nem tudom, hogy ezt szükséges -e megtenni. Valójában semmin nem változtatna.Nem tudom, hogy meg kell -e ezt "gyónni" egy embernek, vagy "elég", ha Isten előtt megbántam ezt, szívből. Ez egy őszinte kérdés.

(zárójelbe: ha egy jóbarátom lenne, gondolkodás nélkül elmondanám neki, mert nem érezném pontosan ezt,ami írtam, hogy fölöslegesen hülyét csinálok magamból előtte, és, tudnám, hogy szeret az illető, és megbocsát.itt ilyenről szó nem lenne, és nem az elárult dolog nagysága miatt, hanem mert alapból nem jó már ezzel az emberrel a (baráti)kapcsolatunk.)