Jehova tanúi mit gondolnak a kariazmatikus keresztényeknél gyakorolt nyelveken szólásól?

Szerintem bárkinek a véleményénél fontosabb, hogy Jézus mit gondol róla :)

"És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azok pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak." Mk 16:15-18

Ha esetleg valaki tagadja ezeknek a verseknek a hitelességét, kérem tessék megválaszolni ezt a kérdést:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Üdv.

Nos ezek a versek betoldások.

De nem Jehova Tanúi szerint hanem a biblia szerint.

Mi a bibliára hivatkozunk nem a saját értelmezésünkre.

Ha nem azok lennének akkor a bibliában más versek a hitelességüket vesztenék, amik pedig arról szólnak, hogy megszűnnek ezek az ajándékok, amikor teljesség elérkezik.

S a nyelveken szólást, és a gyógyításokat csak azok tudták gyakorolni akikre az apostolok rá tették a kezüket.

ezek az utolsó apostol halálával meg is szűntek, és senki nem hiányolta.

De fontos megjegyezni, hogy a Biblia nem tesz említést arról, hogy Jézus vagy a keresztény kor előtt élt próféták bármelyike tudott volna nyelveken szólni. Tehát a nyelveken szólás ajándékának, melyet Jézus tanítványai kaptak meg, nyilvánvalóan más célja is volt.

Jézus a szolgálatának kezdetén azt az utasítást adta a tanítványainak, hogy Isten Királyságának jó híréről kizárólag a zsidóknak prédikáljanak (Máté 10:6; 15:24). A tanítványok ezért szinte mindig olyan területeken prédikáltak, ahol túlnyomórészt zsidók éltek.

Csakhogy a helyzet hamarosan megváltozott.

Röviddel azután, hogy Jézus i. sz. 33-ban meghalt és feltámadt, parancsba adta a követőinek, hogy ’tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket’. Arról is beszélt nekik, hogy a tanúi lesznek majd „a föld legtávolabbi részéig” (Máté 28:19; Cselekedetek 1:8). Ahhoz, hogy ilyen méretekben tudják terjeszteni a jó hírt, arra volt szükség, hogy a héberen kívül számos más nyelven is tudjanak beszélni.

Ám Jézus korai követőinek a többsége ’iskolázatlan és egyszerű ember’ volt (Cselekedetek 4:13). Hogyan voltak hát képesek arra, hogy távoli vidékeken prédikáljanak, ahol az emberek olyan nyelveken beszéltek, melyekről a tanítványok azelőtt talán még nem is hallottak, és melyeket ebből következően nem is beszéltek?

A szent szellem felruházott néhány buzgó evangéliumhirdetőt azzal a természetfölötti képességgel, hogy folyékonyan tudjon beszélni olyan nyelveken, melyeket azelőtt soha nem tanult.

A nyelveken szólásnak tehát két fontos célja volt. Először is, Isten támogatását jelezte. Másodszor, segített az első századi keresztényeknek, hogy eleget tudjanak tenni annak a megbízatásuknak, hogy prédikáljanak a más nyelveket beszélő embereknek.

Vajon a nyelveken szólás ma Isten támogatásának a jele?

Hol helyeznél el egy útjelző táblát, ha azt szeretnéd, hogy minél többen észrevegyék? Egy eldugott kis épületben? Természetesen nem. Abból a beszámolóból, mely a pünkösd napján történtekről ír, megtudhatjuk, hogy emberek ’tömege’ figyelt fel arra, hogy a tanítványok nyelveken szólnak.

Ennek eredményeként „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott” a keresztény gyülekezethez (Cselekedetek 2:5, 6, 41). Ha azok, akik ma azt állítják, hogy nyelveken szólnak, csupán az imádati helyeiken, a négy fal között teszik ezt, hogyan fognak nem hívők tömegei felfigyelni erre?

Isten Szava rámutat, hogy „a test cselekedetei”, például a paráznaság, akadályozzák a szent szellem működését, és hogy „akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:17–21).

Ha azt látod, hogy nem éppen erkölcsös életű személyek nyelveken szólnak, joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy miért kapnák meg Isten szent szellemét olyanok, akiknek az életmódját maga Isten Szava is elítéli, hiszen ez ellentmondásos, sőt félrevezető lenne. Ez tulajdonképpen ahhoz hasonlítana, mintha egy útjelző tábla rossz irányba mutatna.

Vajon a nyelveken szólás ma előmozdítja a jó hír terjedését?

Mit mondhatunk az első századi nyelveken szólás másik céljáról, arról, hogy a jó hír eljusson a különböző nyelveket beszélő emberekhez? Vajon az egyházak ma megvalósítják ezt a célt? Emlékezz vissza, hogy i. sz. 33 pünkösdjén sokféle nemzetiségű ember gyűlt össze Jeruzsálemben, és hogy amikor a tanítványok csoda útján nyelveken kezdtek szólni, ezek az emberek értették, mit mondanak nekik.

Ezzel szemben azokat, akik ma nyelveken szólnak, általában senki sem érti.

Jól látható tehát, hogy a mai nyelveken szólás teljesen más, mint a szent szellemnek az az ajándéka, melyet Jézus korai követői kaptak. Valójában nincsen hiteles feljegyzés arról, hogy az apostolok halála után bárki is megkapta volna ezt a természetfölötti képességet.

Ám a Biblia olvasóit ez egyáltalán nem lepi meg, ugyanis a természetfölötti ajándékokkal, így a nyelveken szólással kapcsolatban is Pál apostol ihletés alatt azt írta, hogy „meg fognak szűnni” (1Korintusz 13:8).

Kedves 10.31 válaszoló!

Széles és szép hazánkban nagy hiánycikk a nyelvek tudása. Kevés ember beszél 1,2 a

esetleg 3 nyelvet. Ha igaz lenne a karizmatikusoknál a nyelveken szólás ahogyan az első században volt, amilyen ötletes a magyar nép, szerintem mindenki beállna ebbe az egyházba és az idegen nyelveken beszélők tábora rögtön megsokasodna széles e hazában. De ez nem így működik. (Reggel felkelek és jó vagyok olaszból! Jó is lenne!)