A Bibliai időkben hogyan mérték az időt?

Már sokezer évvel ezelőtt is mérték az időt az emberek. Pl. homokórával, víziórával. Ezek többsége úgy volt kialakítva, hogy a bennük lévő anyag 24 óra alatt folyt ki, és az edény oldalán jelölték az órákat.

Egy egyszerű időmérő eszköz egy szimpla karó vagy oszlop volt, aminek a vetett árnyékának a hossza határozta meg az időt. Hátránya volt, hogy csak napos időben, nappal mutatta az időt.

Szia!

Egyiptomban osztották fel a napot 24 órára. Napjaink órájának 60 perces felosztása a babiloni matematikából származik, amelynek jellemzője a(60-as számon alapuló) hatvanas számrendszer volt. A Héber Iratokban (Ó szövetségben) nem találunk utalást az órák felosztására. Ehelyett a Héber Iratok olyan kifejezést használ az időjelzőként, mint: reggel, dél, délidő és estidő (2Mózes 24:11; 53:16, vagy 1Királyok 18:26)

Az éjszakát három részre osztották, s e részeket "éjszakai őrségváltások"-nak nevezték (Zsoltárok 63:7) Ezekből kettőt a Biblia külön is megnevez, úgy mint az "éjjeli őrségváltás"-t (Bírák 7:19) és a "reggeli őrségváltás"-2 (2Mózes 14:24; 1Sámuel 11:11)

A Keresztény Görög Iratokban (Új szövetségben) gyakran találunk az"órával" kapcsolatos utalást. (János 12:23; Máté 20:2-6). Az órákat akkor napkeltétől, azaz reggel 6 órától számították. A Biblia megemlíti a 'harmadik órát', ami délelőtt kilenc órának felel meg. Hivatkozik a 'hatodik órára' is, amikor Jézus megfeszítése pillanatában sötétség borult Jeruzsálemre. Ez a mai déli 12 órának felel meg. Jézusnak a kínoszlopon bekövetkezett halála a 'kilencedik óra körül történt, tehát délután 3 órakor. (Márk 15:25; Lukács 23:44; Máté 27:45,46)

Ha érdekel a bibliai nap, hét, holdhónap, írj privátban.

Kicsit pontosítanám és kiegészíteném KZitus válaszát (amúgy jókat írt): a 60-as felosztás valóban a Babiloni birodalomból származik, de az alapjának inkább a tizenkettes számrendszert lehetne tekinteni (a hatvanas kissé nehézkes lenne). Ennek elméleti és gyakorlati okai voltak. Az elméleti az, hogy a 12-es szám osztható 2-vel, 3-mal, 4-gyel és 6-tal is, vagyis műveleti, számítási szempontok miatt célszerűbb, mint a tízes számrendszer. És ugye, a 12-nek a 2, 3, 4, 6 osztói, viszont az 5 a számok közül kimarad, de ha a 12-t 5-tel megszorozzuk, megkapjuk a 60-at, aminek osztói immár a 2, 3, 4, 5, és 6. Vagyis a 12-n és a 60-on alapuló számlálásokat nagyon kényelmesen lehet mindenfelé osztogatni.

A gyakorlatba ezt úgy ültették át, s így jutunk a gyakorlati részhez, hogy az emberek a számolásnál nem csak az ujjaikat használták, hanem az ujjperceiket is. A jobb kezük hüvelykujját érintették a másik négy ujj megfelelő ujjperceihez, ujjanként három ujjperccel az tizenkettő. A következő helyiértéket viszont a bal kezük ujjaival számolták, ami ugye öt. Így két kézzel hatvanig tudtak számolni. Vagy a bal kezükkel is az ujjperces módot használták, úgy 144-ig, de az már nagy gyakorlatot igényelt.

Egyébként a tizenkettes számrendszernek mai napig vannak maradványai a nyelvekben, ezért van például, hogy az angol, német és egyéb germán nyelvekben a 11-re és a 12-re is külön szavuk van.

▪ Nappal, ha tiszta volt az idő, napórával. Ám amikor felhős volt az ég, vagy amikor beesteledett, klepszidrát, azaz vízórát használtak. A zsidókon kívül az ókori egyiptomiak, perzsák, görögök és rómaiak is alkalmazták ezt az eszközt.

Egy enciklopédia szerint „a Misna és a Talmud is különböző nevekkel utal a klepszidrára, valószínűleg azért, mert más-más formájúak voltak. Ám mindegyik elnevezés ugyanazt a folyamatot jelöli, mégpedig azt, hogy a víz lassan, cseppenként elszökik – szó szerint ellopódzik –, ami a görög klepszidra szó jelentése” (The Jewish Encyclopedia).

Hogyan működött a klepszidra? Két edényből állt. A fenti edényből a víz egy kis lyukon átfolyt az alsó edénybe. Az idő múlását a víz szintjének a változása mutatta. Mind a felső, mind az alsó edényen lehettek szintjelző vonalak, melyek egy-egy időegységet jelöltek.

A római katonák táboraiban ilyen órákkal mérték a négy éjjeli őrszolgálat hosszát. Az egyes őrszolgálatok lejártát trombitaszó jelezte. Így aki hallótávolságon belül volt, tudta, mikor kezdődtek és értek véget az őrszolgálatok (Márk 13:35).