Jehova Tanúi! István Jézushoz imádkozott az Apcsel 7.59-ben, akkor imádkozhatok Hozzá?

A Cselekedetek 7:59-ben ezt olvassuk: „miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta: »Úr Jézus, fogadd el szellememet.«” Ezek a szavak némelyeket gondolkodóba ejtenek, hiszen a Biblia azt mondja, hogy Jehova az „Ima Meghallgatója” (Zsoltárok 65:2). Csakugyan imát intézett István Jézushoz? Azt jelentené ez, hogy Jézus és Jehova egy és ugyanaz a személy?

A bibliaversnek azt a részét, hogy „ő könyörgött”, egy angol bibliafordítás úgy fogalmazza, hogy István „Istenhez folyamodott” (King James Version). Érthető hát, hogy sokan ugyanarra a következtetésre jutnak, mint Matthew Henry bibliamagyarázó, aki ezt mondta: „István itt Krisztushoz imádkozik, és nekünk is ezt kell tennünk.” Ez azonban tévedés. Miért?

Egy forrásmű őszintén elismeri, hogy „az Isten szó nincs benne az eredeti szövegben, és a fordításban sincs semmi keresnivalója. Egyetlen régi [kézirat] és fordítás sem tartalmazza” (Barnes’ Notes on the New Testament). Akkor hogyan került bele az „Isten” szó ebbe a versbe? Abiel Abbot Livermore tudós „a fordítók egyik szektás elhajlásának” nevezte ezt az esetet. A legtöbb mai fordításban ezért nem található meg ez az Istenre való hibás utalás.

Azt viszont sok fordításban olvashatjuk, hogy István „imádkozott” Jézushoz. Az Új világ fordítás magyarázatos kiadásának a lábjegyzete is jelzi, hogy a „könyörgött” kifejezés segítségül hívást és imát is jelenthet. Ez talán arra utal, hogy Jézus a Mindenható Isten? Nem. Egy szómagyarázó szótár kifejti, hogy ebben a szövegkörnyezetben az eredeti görög szó, az e·pi·ka·le′o jelentése „folyamodik, segítségül hív . . . ; egy hatalomhoz fordul” (Vine’s Expository Dictionary of Old and New Testament Words). Pál ugyanezt a szót használta, amikor így szólt: „A császárhoz fellebbezek!” (Cselekedetek 25:11). A Vida-fordítás tehát helyesen írja, hogy István „segítséget hívott”.

Mi indította Istvánt a könyörgésre? A Cselekedetek 7:55, 56 szerint István „szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján”. A megszokott körülmények között István Jehovához fordult volna a kéréseivel Jézus nevében. De mivel látomásban látta a feltámasztott Jézust, nyilván úgy érezte, hogy közvetlenül hozzá intézheti szavait: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.” István tudta, hogy Jézus hatalmat kapott a halottak feltámasztására (János 5:27–29). Ezért arra kérte Jézust, hogy őrizze meg a szellemét, vagyis életerejét addig a napig, amelyen feltámasztja őt halhatatlan égi életre.

Vajon István rövid kérése példát állít elénk, hogy Jézushoz imádkozzunk? Semmiképpen sem. Először is, István egyértelműen különbséget tett Jézus és Jehova között, hiszen a beszámoló szerint látta Jézust, „amint ott áll az Isten jobbján”. A körülmények is kivételesek voltak. Csupán egyetlen másik helyen olvasunk arról, hogy valaki ehhez hasonlóan közvetlenül Jézushoz szólt volna — János apostol tett így, amikor látta Jézust látomásban (Jelenések 22:16, 20).

Noha a keresztények ma helyénvalóan mindig Jehova Istenhez imádkoznak, ők is rendíthetetlenül hisznek abban, hogy Jézus „a feltámadás és az élet” (János 11:25). Az abba vetett hit, hogy Jézus fel tudja támasztani követőit, nekünk ugyanúgy segíthet és erőt adhat a próbák idején, ahogy Istvánnak.

Ilyen egyszerű :)

Mit érdekel minket az angolszász értelmezés?

Magyarok vagyunk, így elég lenne az eredeti nyelv (ami nem angol volt ugye) és azt lefordítani magyarra, belemagyarázásoktól függetlenül.

Ja, hogy az Őrtorony angolszász eredetű....és onnan fordítjátok ezt a junk (szemét) írást? Pfff. Hányok én is.

És ezt olvastátok már? "Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam....És amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiú által.....Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket — és arra jelöltelek ki benneteket, hogy menjetek, és mindig teremjetek gyümölcsöt, és hogy maradjon meg a gyümölcsötök —, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek."János 14:6,13,16

Hogyis van ez?

Hogy lehet valaki egyidőben küzbenjáró Isten és ember közöt, és közben hozzá imádkozni?

Ezen jólenne elgondolkodni.

"Hogy lehet valaki egyidőben küzbenjáró Isten és ember közöt, és közben hozzá imádkozni? "

Hogyne lehetne?

Hát ne is töltsd ilyennel a drága idődet, szerintem mindenki jobban jár. Amikor nincs értelme folytatni egy beszélgetést, akkor logikus, hogy abbahagyom. Jehova Tanúinak nem célja vitákat nyerni, hanem érvelni. Ha tetszik ha nem a Háromság akkor is pogány tanítás, ez van.

John Henry Newman bíboros, híres katolikus teológus szavai:

„Ismerjük el, hogy a tantételek egész körforgását — melynek az Úr a tárgya — a korai egyház következetesen és egységesen vallotta . . . Egészen más a helyzet azonban a Háromság katolikus tanával kapcsolatban. Nem értem, milyen értelemben mondható el, hogy egyetértés létezett a korai [egyházi tekintélyek] állásfoglalása között . . .

Annak a korai időszaknak a hitvallása egyáltalán nem tesz említést . . . a [Háromságról]. Valóban megemlítenek egy Hármast; de ebben a tantételben semmi olyan titokzatosság nincs, hogy a Három Egy, hogy Ők egyenrangúak, egyformán örökkévalók, mindhárman teremtés nélkül léteznek, mindhárman mindenhatók, mindhárman határtalanok, ilyen állítás nem található ebben a Hármasról szóló tantételben, és soha nem is lehetne kikövetkeztetni belőle.”8

Tusé :)

"Érdemes lenne már észben tartani azt, hogy már

én személyesen legalább 5x megcáfoltam spec ezt

az agyon unt hazug dumát." Ne ne mond már, és hol is találhatók ezek?