A Jehova Tanúi miért nem látják be azt, hogy tévednek?

Tamás felkiáltásával kapcsolatban,:

Bizonyítja-e a János 20:28-ban Tamás felkiáltása, hogy Jézus valóban az Isten?

Ján 20:28, ÚRB: „Tamás pedig így felelt: »Én Uram, és én Istenem!«”

Ha Tamás „Istennek” kívánta nevezni Jézust, ebben nincs semmi kivetnivaló. Ez összhangban lenne azzal, amit Jézus maga is idézett a Zsoltárok könyvéből, amely a tekintélyes embereket, bírákat ’isteneknek’ nevezi (Ján 10:34, 35, Kár.; Zsolt 82:1–6). Az csak természetes, hogy Krisztusnak sokkal magasabb állása van, mint azoknak az embereknek. A Jehovához viszonyított páratlan helyzete miatt a János 1:18 (ÚV) ezért úgy utal Jézusra, hogy „az egyszülött isten”. Az Ézsaiás 9:5 (Kat. [9:6]) is ’Erős Istennek’ — de nem a mindenható Istennek — nevezi prófétailag Jézust. Mindez összhangban van azzal, hogy Jézust a János 1:1 ’istennek’ nevezi (ÚV, Kecsk., 1931).

A szövegösszefüggés segít helyesen következtetni ebből. Röviddel Jézus halála előtt Tamás hallotta Jézus imáját, amelyben Atyját az ’egyedül igaz Istennek’ nevezte (Ján 17:3, Kár.). Jézus a feltámadása után üzenetet küldött az apostolainak, Tamást is beleértve, ezt mondva: „Felmegyek . . . az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” (Ján 20:17, Kár.). Miután János apostol beszámol arról, hogy mit mondott Tamás, amikor a feltámadt Krisztust valóban meglátta és megérintette, hozzáfűzte: „Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében” (Ján 20:31, Kár.). Ha tehát valaki ennek ellenére arra a következtetésre jut Tamás felkiáltása alapján, hogy Jézus az ’egyedül igaz Isten’, vagy hogy Jézus egy háromság „Fiúistene”, akkor el kell olvasnia még egyszer, mit mondott maga Jézus (17. vers), és milyen egyértelmű következtetést vont le abból János apostol (31. vers).

K.W.

Jézus olyan értelemben isten, hogy isteni természetű, de nem ő az Atya. Jézus nem sokkal a Tamással való találkozása előtt ezt mondta Mária Magdalénának: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Azt se feledjük, hogy miért írta János az evangéliumát. Három verssel a Tamásról szóló rész után János kifejti, hogy azért írta, hogy az emberek higgyék, „hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, nem pedig hogy Jézus az Isten (János 20:17, 28, 31).

. Egyes tudósok vélekedése szerint Tamás egyszerűen csak felkiáltott érzelmi meglepetésében Jézushoz fordulva, de valójában Istenhez intézve szavait. Bármelyik esetet vesszük is alapul, Tamás nem gondolta Jézust Mindenható Istennek, hiszen ő is és a többi apostol is tudta, hogy Jézus soha nem tartotta magát Istennek, hanem azt tanította, hogy egyedül Jehova „az egyedüli igaz Isten” (János 17:3).

Tamás felkiáltása után mintegy három verssel tovább, a János 20:31-ben, a Biblia még világosabban tisztázza ezt a dolgot e szavakkal: „Ezek pedig azért lettek megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia”, de nem a Mindenható Isten. És itt a „Fiú” szó szerint értendő, miként egy természetes apa és fiú viszonyában, vagyis Jézus nem valami titokzatos része a Háromság-Istenségnek.

Katy Weaver

Nos nem csak a Magyar fordítású de egyéb más külföldi biblia fordítások is ezt erősítik:

János 8:58

Az ÚRB szerint így hangzik: „Jézus így felelt nekik: »Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok [görögül: e·gó′ ei·mi′].«” (A B.—D., Káldi, Kár., Kat. és KNB is azt írja: „én vagyok.” Egyes angol fordítások még nagybetűvel is írják, hogy egy fajta címet sugalmazzanak vele. Így próbálják meg összekötni a 2Mózes 3:14 kifejezésével, ahol az ő fordításuk szerint Isten a „Vagyok” nevet adta önmagának.) Az ÚV azonban a János 8:58 második részét így adja vissza: „mielőtt Ábrahám lett, én már voltam.” (Ugyanezt a gondolatot közvetíti a Czegl.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? A zsidók kérdése (57. vers), amelyre Jézus válaszolt, az életkorára, és nem a kilétére vonatkozott. Jézus tehát logikusan a korával, létezésének hosszával válaszolt. Érdekes módon még soha nem próbálták meg az e·gó′ ei·mi′-t mint címet a szent szellemre alkalmazni.

Az A Grammar of the Greek New Testament in the Light of Historical Research című könyvében A. T. Robertson ezt írja: „ Az [ei·mi′] ige . . . Olykor, mint ez esetben [e·gó′ ei·mi′], más igékhez hasonlóan, állítmányként létezést fejez ki (Ján 8:58)” (Nashville, Tenn.; 1934, 394. o.).

Lásd még: Jegyzetes Biblia (angol), 1984, Függelék, 1582—3. o.

Azt hiszem ez eléggé érthető, hogy több fordítás is azt támassza alá, hogy nem Istenként mint mindenható Istenként igazolta, vagy említette volna Jézus saját magát.

Tisztelettel

Katy Weaver

"Ha valaki mást valamely tulajdonságában EGYEDÜLINEK nevezel, lehetsz-e "egyenlő" vele??? "

Úgy tűnik sosem fogja fel a kedves tanú ezen hamis magyarázat ősrégi megcáfoltságát:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

Te pedig nem fogod fel, hogy egy értelmetlen és illogikus "magyarázkodás", NEM CÁFOLAT - főleg nem bibliai! Éppen ezért nem az ilyen tartalmú linkeket kéne bemásolgatni, hanem meg kéne őszintén válaszolni az általam feltett, tök egyszerű kérdést:

Ha valaki mást valamely jellemzőjében 'EGYEDÜLINEK' nevezel, akkor lehetsz-e vele 'egyenlő'?

Ez itt a kérdés! A többi csak gyermeteg magyarázkodás. Azaz erre nem válasz a linked alatti nem bibliai érvelés.

Aki nem érti a vers lényegét, annak homály lesz és más magyarázatot keres.

Kedves Tanúk!

Ti, akik még annyit sem tudtok Istenünkről elképzelni, hogy képes volt 6*24 óra alatt megteremteni a Földet és vele az életet, szerintem ne érvelgessetek. Pláne ne olyan Bibliából, amit már átírtak a kedves testvéreitek. Alapvető parancs, hogy ne nyúlj a tartalomhoz, mégis önkényesen megteszitek.

Sajnállak benneteket. Sajnállak, mert hisztek a hazugoknak, hisztek azoknak, akik tévútra visznek benneteket, és nem csak Jézus isteni mivoltával kapcsolatban, hanem az egész hittel egyetemben! Nem az első vallás, ami félelemre és rengeteg tiltásra épül, mintha drága Urunk börtönbe teremtett volna minket!

Tisztellek benneteket, mert kiálltok azért a hazugságért, amit igaznak véltek. De nagyon sok elveszett bárányt rémisztetek el, mert erőszakosak is vagytok ezek mellett. Nem, Jézus nem nektek mondta, hogy menjetek házról házra, hanem az apostoloknak.

Éljetek úgy, ahogy akartok. Higgyetek abban, amiben akartok, de nektek kell majd mindennel elszámolni.

Nem azért mondom, de van egy idióta elmélet és ezt valaki ragozta. Hülyeségből hülyeség kivételesen nem lesz pozitívum!

Mind a kettő könyvet írta aki bírta, és van egy rakat nyomoronc, akik tökre benyalják ezeket. Ez a vallás fogalma...

A Tamási verset is eszméletlenül kifacsartan, egyértelműen hamisan adják elő a tanúk.Egy kis korrekció:

"Amikor az Újszövetség a ho theosz kifejezést alkalmazza (az Isten), az mindig az Atyaistenre vonatkozik.

"Én Uram és én Istenem!" (János 20,28)

Tamásnak Jézushoz intézett vallomása (mikor már nem volt hitetlen, hanem hívő) így áll a görögben: "ho küriosz mú kai ho theosz mú.Egyértelműen Jézusra értette a "ho theosz"-t, mert a szöveg tartalmazza az "autó" (neki) szót. Ebben a versben az „Isten” görögül ho the·osz', tehát határozott névelő áll előtte.

Imádatra való felhívás a HO THEOSZ-ra vonatkozik (vö. Jel. 19:10; 22:9).

"Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl: Róm 9,5" Zsid 1,8;

A szövegkörnyezet

Tamás a hitetlenkedésből hitvallásba váltott át, miután Jézus megjelent neki. Jézus pedig nem javította ki, hogy ő csak ?egy isten" a sok közül vagy ?kis i-vel isten" lenne.

A Társulat Tamás szavainak értelmezésekor az előzményekre mutat: Jézus a főpapi imában Atyját nevezte az egyedül igaz Istennek (Jn 17:3), és feltámadása után azt mondta Mária Magdolnának, hogy ?felmegyek ... az én Istenemhez", tehát Jézusnak is volt Istene: Jehova. Jézus azonban ott és akkor nem a Társulat kérdésére akart válaszólni (lehet-e Jézus Isten?).

Főpapi imájában és Máriával való rövid beszélgetésében nem a saját lényének a meghatározásával volt elfoglalva. Imájában a testté, emberré lett Fiú szólal meg: Atyját az 'egyedül igaz Istennek' és Istent 'szent Atyjának' nevezi, miközben arra készül, hogy a bűnös halandók helyett bűnhődjön. Nem csoda, hogy az örök élet Jézus megismerésétől is függ, hiszen ő 'a szent és az igaz' (vö. Csel 3:14, Róm 3:26, lKor 1:30). Máriához már az elbukottnak, sőt elraboltnak hitt, de feltámadt, élő Messiás beszél. Máriának pedig ott, abban a kétségbeesett pillanatban, könnyeitől alig látva ezekre a szavakra volt szüksége: ne kapaszkodjon bele, inkább vigyen üzenetet a tanítványainak, mert fel fog menni az Atyához, aki az övéké is, és az Istenhez, aki az övéké is. Tehát Isten nem hagyta el sem a Messiást, sem őket, hanem győzött a Messiás él, a Messiás Atyja és Istene az övéké is! Nem hiába imádkoztak ('Mi Atyánk...!'), mégiscsak 'velük van az Isten' (Immánuel). Még ez is sok volt Máriának, így nem csoda, hogy Jézus ott, akkor nem is mondott többet.

[link]

A "theosz" szó nem csupán tulajdonságot vagy isteni minőséget jelent, hanem Istent is. Az ebből képzett "istenség" fogalomról nagyon határozottan mondja az Ige, hogy a teljessége Jézusban lakozik.

Kolosse 2,9 A görögben: "En autó katoikei pán to pléróma tész theotétosz szómatikósz."

A "theiotész" (isteniség, isteni tulajdonságok összessége, ld. Róma 1,20) szóhoz képest az itt használt "theotész" alak inkább valakinek az Isten-voltát jelenti.

A szakasz helyes fordítása persze rombadönti a Tanúk teológiáját, mert kikényszerítené belőlük, hogy az Istennek nem csupán a tulajdonságai, hanem az egész létezése benne van Krisztusban.

Jézus Krisztusban, "aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten" (Róm 9,5), "aki által minden lett" (Zsid 2,10; vö. Jn 1,2-3), akiben "benne lakik testi formában az istenség egész teljessége" (Kol 2,9), aki "az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20), az "egyetlen Úr" (Júd 1,4), "az első és utolsó" (Jel 1,17-18; 2,8; vö. Iz 44,6), "az Urak Ura és a Királyok Királya" (Jel 17,14)

"annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam." Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja őt Isten minden angyala." Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője….

Attól meg, hogy a bírákat egy helyen isteneknek nevezte, még nem szorítkozik Jézus is ilyen tisztségbeli istenségre, mert rögtön a Jn 10,36-ban ezeknek a jogánál nagyobb jogot formál magának az istenségre. Amazokhoz ugyanis csupán az Isten szava szólt, míg őt az Atya szentelte meg és küldte a világba. A Jn 17,3 éppenséggel nem tagadja, hogy Jézus Isten, noha az önmegüresítés állapotában a Fiú érthető módon nem hangsúlyozta istenségét az imában. De ugyanaz az apostol a levelében (5,20) már így fogalmazta meg ugyanezt: "az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez (hútosz) az igaz Isten és az örök élet." Mivel az örök élet az 1Jn 1,2 szerint maga Jézus, az itt említett "ez" (hútosz) is ő, nem csupán az Atya. Ebből pedig következik, hogy Jézusról is elmondható, ami az Atyáról, hogy ő az igaz (vagy inkább "a valódi") Isten (ho aléthinosz theosz). Névelővel és megkülönböztető jelzővel, hogy teológiádat tökéletesen a porba sújtsa.

Tehát: A MINDENHATÓ ISTENRE használt névelős főnév van a kérdéses szakasznál, nem kérdés, Jézusra vonatkozik.Nincs itt semmiféle "isteni cím".

Már meg bocsáss, de a Teremtő nem 6x24.óra alatt teremtett.

Az 1Mózes 1:3–31 nem az anyag vagy az égitestek megteremtéséről számol be. Arról szól, hogy a már meglevő föld hogyan lett előkészítve emberi lakóhelyül. Ez magában foglalta a növények, a tengeri állatok, a repdeső teremtmények és a szárazföldi állatok alapvető fajainak, valamint az első emberpárnak a megteremtését. Azt olvassuk, hogy mindez hat „nap” alatt történt. A „nap” szóval visszaadott héber szónak azonban több jelentése van, egyebek közt ’hosszú idő; egy rendkívüli esemény időtartama’ (Old Testament Word Studies. Grand Rapids, Mich., 1978, W. Wilson, 109. o.). A kifejezés tehát teret enged annak az elképzelésnek, hogy minden egyes „nap” évezredeken át tarthatott.

Az 1Mózes 1:3–31 arról tájékoztat, hogy Isten hogyan készítette elő a már meglevő földet az embereknek lakóhelyül. Azt írja, hogy egy hat napon át tartó időszak alatt került sor minderre, de arról nem esik szó, hogy ezek 24 órás napok voltak. Általános szokás például „a nagyapja napjaiban” kifejezéssel valakinek az egész életidejére utalni. Így a Biblia is gyakran használja hosszabb időtartam kifejezésére a „nap” szót. (Vesd össze: 2Péter 3:8.) Ennek megfelelően a Mózes első könyvének 1. fejezetében leírt ’napok’ esetében ésszerűen beszélhetünk több ezer éves korszakokról.

Talán még annyit, hogy részemről nem térítés van hanem beszélgetés, és érvelés.

S ezt vagy ellehet fogadni vagy nem.

Megtérni szó jelentése:

Az átalakulással kapcsolatos héber és görög igék jelentése: „visszafordul, megfordul vagy visszatér”. Ha ezt jó szellemi értelemben használják, arra utal, hogy egy helytelen útról Istenhez térnek meg (1Királyok 8:33, 34).

az igazi megbánás ’megtéréshez’ vezet. Az őszinte bűnbánó egyén nem egyszerűen csak sajnálja, hogy helytelenül használta fel az életét. Elveti azt a helytelen viselkedést, és valósággal meggyűlöli helytelen útját. Ezt azzal mutatja meg, hogy „megtér”, visszafordul és ’megbánáshoz illő cselekedeteket’ végez, összhangba hozva életét Isten akaratával (Cselekedetek 26:20; Róma 6:11).

Köszönöm Tisztelettel Katy Weaver