Istennek miért fontos, hogy megtérjünk ha ő úgyis tudja, hogy megfogunk vagy nem fogunk?

Ezen én is sokat gondolkoztam már , de még én sem jutottam elfoggasható válaszra.Szerintem ő azt tudja , ami rajta múlik, pl.hogy mikor milyen balesettel bűnteti meg az illetőt, vagy hogy mikor jön el a vilag vége, de a többi , a döntések, rajtunk múlnak.Tényleg nem tudhat mindent előre ,mert ezt a világot sem ilyennek tervezte, de az ördög, a bűn elrontotta, és írja is a Bibliában , hogy megbánta.Most pedig felhozhatjuk azt a szólást hogy tévedni emberi dolog.

Szóval nem lehet ezt tudni, hogy Ő mit tud, de ott az az igevers is, hogy az én utaim nem a ti utaitok, és az én gondolataim nem a ti gondolataitok, de ha nagyon érdekel , szerintem menj el egy lelkészhez, ő hátha tud majd válaszolni.

Hogyan lehet valami Isten terve ellen való? Kicsoda áll ellen az Ő akaratának? Ki olyan hatalmas, mindenható, örökkévaló, mint Ő? Ki tehet bármit az Isten tudta, akarata ellen? Semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért! Semmi nincs a világon, ami ne az Ő tervének része lenne, különben a terv hiányos, és állandóan toldozni-foldozni kell, ahányszor felbukkan valami olyasmi, ami annak útjában áll. Ez képtelenség, Isten nem javítgatja a világot, hanem a kezdet előtt már elrendelt, lefektetett mindent előre, és véghez is viszi az akaratát. A teremtmények nem mehetnek ellene a Teremtőnek, mert akkor erősebbek lennének Nála és borul az egész rend.

Semmit sem tehetünk magunktól, még hitünk sem saját döntés alapján van, hanem úgy kapjuk, és egyáltalán NEM mindenkié a hit. A legutolsó gonosztevő is megtér, ha Isten erre vezeti (lsd. jobb lator), akkor hogyhogy lesznek olyanok, akik a tűztóban végzik? Ellenállnak Isten akaratának? A teremtmény erősebb a Teremtőnél?

A "szabad akarat" egy nagyon szerencsétlen fogalom, helyesebb "szabad választásnak" mondani talán. Az igazi kérdés azonban az, hogy honnan van az a két lehetőség, ami között választhatok? Csak úgy létezik, magától? Honnan van a "rossz" út?

Ha erre nincs magyarázat, akkor az egész hitnek semmi értelme, mert olyasmi zavart volna bele a teremtésbe, ami az Istentől független (létezhet bármi, amit nem Ő alkotott?), és aminek a bekövetkezése ellen az Isten nem tudott tenni semmit, hanem csak utólagos megoldást talált a gonoszság hatásainak megfékezésére. Szánalmas istenség lenne az ilyen.

Az Írások szerint a szenteket már a világ megalapítása előtt elválasztotta, kijelölte, és a megszentelésüket bizonyosan véghez viszi. Ebbe nekünk semmiféle beleszólásunk nincsen, akin akar, azon könyörül az Isten. A Krisztus hitének legádázabb ellenségét ragadta meg az Ő kegyelme és tette a jóhír leglelkesebb hirdetőjévé. Nem Pál jelentkezett, hogy mostmár szeretne inkább hívő lenni és a szentekhez csatlakozni, hanem erőteljes ráhatás következtében tért meg. Ha úgy vesszük, ez bizony külső beavatkozás volt az ő életébe, olyasmi, ami ellen nem tehetett semmit.

Vagy a legjelentősebb példa magának Jézusnak az élete. Csak annyi a megválaszolandó kérdés, hogy lehetséges lett volna-e, hogy Jézus - akiről ugye ki van jelentve, hogy a világ megalapítása előtt már megöletett bárány volt - nem engedelmeskedik az Istennek és nem hal meg a keresztfán? Volt-e ilyen opció a megváltás tervében?

Ha a válasz nem, akkor nincs mese, az előre elrendelt dolgok úgy mennek végbe, ahogy Isten tervezte és ezt semmi sem befolyásolja. Ha a válasz igen, akkor azt kell feltételeznünk, hogy az Isten tervének alakulása, sőt, végkimenetele(!) a teremtményei választásaitól függ, aminek Ő alá van rendelve, hiszen nem tudja úgy alakítani a dolgokat, ahogy Ő szeretné, hanem csak megfigyelője a fejleményeknek, és aszerint igazítgat a tervén, hogy véges életű teremtmények miket variálnak. Számomra ez képtelenség egy olyan Istennel kapcsolatban, Aki MINDENT az Ő akarata tanácsából cselekszik, Aki leheletével fenntartja az életet, Akitől függ ezen a világon minden.

Vagy talán az Isten akart valamit valahogy végrehajtani, de az ember máshogy döntött, ezzel pedig az Isten akkor és ott szembesült és gyorsan kellett neki egy másik megoldást kitalálni, igazodva az ember akaratához, hogy mégis meglegyen, amit eredetileg szeretett volna, csak másként?? Akkor mi az a terv, amit a korszakok kezdete előtt lefektetett? Csak egy nagyjábóli elgondolás, egy kb. menetrend, amit folyamatosan hozzáigazít teremtményei kénye-kedvéhez? És mindenkinek van beleszólása ebbe, vagy csak a választottaknak – ez esetben az Isten személyválogató lenne. Ha meg a gonoszok is változtathatnak a megváltás menetén, akkor elég nagy bajban vagyunk…

Mózes harmadik könyvében azt olvassuk, hogy ””Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy //megváltozzék//. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”” Itt a ’megváltozni’ helyén ugyanaz a szó van, amit az özönvíz előtti eseménynél használ az Írás: -nacham- melynek jelentése: sajnálni, meggondolni magát, vígasztalni. Ha egyik helyen azt mondja, hogy Isten meggondolta magát, a másikon meg azt, hogy ez nem lehetséges, mert Isten nem olyan, mint az ember, akkor most melyiknek higgyünk? Mi a valóság Istenről; egy költői kép amely hasonlatokon alapul (Istennek lenne szíve?), vagy egy prófétai kijelentés, amely, mint tudjuk, sosem saját kitalálásból ered.

Ha a világ Istentől függetlenül, az Ő akarata ellenére lett ilyen, akkor Ő nem mindenható teremtő, hanem csak egy kontár, aki próbálkozgat, de sosem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy ő szeretné. Én nem ilyennek ismertem meg az Istent, hanem olyannak, aki még a sorsom legkisebb szegmensére, a mindennapjaim legapróbb részletére is tökéletesen felügyel, és minden dolgomat hajszálpontosan irányítja. És én nagyon hálás vagyok ezért.

Alapigék az előre elrendelés hatalmáról, amibe senki teremtménynek semmi beleszólása nincsen:

""Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!"" (Jer.10:23)

""Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. MINDENT TEREMTETT az ÚR az ő maga czéljára; az ISTENTELENT IS a büntetésnek napjára."" (Péld.16:1-4)

""Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével, Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod ELEVE ELVÉGEZTE volt, hogy megtörténjenek.""(Apcsel4:27-28)

Szabad akarat? Hol?

""Mert a mit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem. /.../ Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok.""(Róm.7:15,19)

Miért lehet ez így?

""Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön."" (Róm.11:32)

""Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette."" (Róm.8:20)

És a legvilágosabb leírás:

""Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az ISTENNEK kiválasztás szerint való VÉGZÉSE megmaradjon, NEM cselekedetekből, hanem az elhívótól, Megmondatott néki, hogy: A nagyobbik szolgál a kisebbiknek. Miképen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.

Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? Távol legyen! Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, a ki akarja, sem nem azé, a ki fut, hanem a könyörülő Istené.

Mert azt mondja az írás a Faraónak, hogy: AZÉRT TÁMASZTOTTALAK téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. Annakokáért AKIN AKAR könyörül, a kit pedig akar, megkeményít.

Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene?"" (Róm.9:11-23)

A Krisztust is, és a hívőket is Isten rendelte el kiválasztottságra még mielőtt a világ meg lett alapítva. Ebbe nekünk semmiféle beleszólásunk nincsen, méghozzá azért, hogy senki ne dicsekedhessen.

""Mert kegyelemből tartattatok meg, HIT által; és ez NEM TŐLETEK van: Isten ajándéka ez; NEM cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék."" (Ef.2:8-9)

""Áldott legyen az Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint,"" (Ef.1:3-5)

És nem csak a választás van Istentől, hanem minden megtérést követő cselekedetünk is, semmit sem tehetünk magunktól, még imádkozni is csak a Szellem által tudunk: ""mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően."" (Fil.2:13)

""Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk."" (Ef.2:10)

""Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, a mit kérnünk kell, a mint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."" (Róm.8:26)

Egyedül Istennek van szuverén, mindenek felett álló akarata, amit véghez is visz ígérete szerint pl. a hívőkben: ""Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:""(Fil.1:6)

Vagy kétségbe vonjuk ezt a kijelentést? Nem biztos, hogy Isten eljuttatja a választottakat a bevégzettségre? Szerintem biztos. Ha pedig ez bizonyosság, akkor minden másban is az az igazság, hogy az Isten akarata megy végbe és nem a miénk, sem semmi más teremtményé.

A jó és rossz közti választás sem a mi döntésünk, hanem már előre el van rendelve, ahogy látjuk Izsák és Jákob esetében, méghozzá nem tettek alapján, pusztán Isten választása szerint. A rossz megismerése inkább arra indít bennünket, hogy még jobban csodáljuk Isten tökéletes jóságát, és jobban szeressük Őt.

Krisztus azt is mondta, hogy ””Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak.””

János pedig ilyen tanúságot tesz: ””És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.””

Továbbá: ”” Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon””

és ””Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.””

Az Isten döntése szuverén és megkérdőjelezhetetlen. Tehát amikor Ézsau és Jákob esetében ezt említi meg Pál, akkor arra mutat rá, hogy az Isten választása az Ő saját akaratán alapszik, nem pedig az ember – akár Isten által előre ismert – tettein. Mindentől függetlenül, magától választotta ki a Mindenható Jákobot, és NEM azért, mert előre tudta, hogy engedelmes lesz, hiszen az emberi szívet, akaratot, természetet is Isten formálja, Ő alkot bennünket az anyánk méhében, így az is Tőle függ, hogy milyen lesz mindenki jelleme. Istennek ez nem egy meglepi volt, hogy „na nézzük, ki lesz az, aki majd jól reagál a hívásomra, aha, ez az ember rendesnek látszik, akkor őt ezennel kiválasztom” – nem. Annak kegyelmez, akinek akar, és ez nem függ a világon semmitől. Istennél nincs előtörténete a kegyelmének, egyszerűen csak választ és kész. Továbbá a későbbiekben elkövetett dolgok sem befolyásolják ezt, elég csak Dávid meglehetősen rögös életútjára tekinteni.

A helyzet az, hogy a hit sem a mi dolgunk. Nem tőlünk van, nem mi keressük, nem mi akarjuk; Isten adja annak, akinek akarja, és ””nem mindenkié a hit””. Ha én dönteném el, hogy mától hinni fogok a Jézust feltámasztó Istenben, akkor végülis rajtam múlna a megmenekülésem, én bólintanék rá magamtól, és a másik oldalon Isten csak nézné tehetetlenül azokat, akik nem így döntenek, és hagyná őket elveszni, mert azok saját korlátozott, teremtményi értelmükkel csak addig látnak, ameddig. (Most én is hozhatnék olyan példát, hogy hiába akar a gyerekem mindenáron beleugrani egy látszólag sekély vízbe, amiről én jól tudom, hogy nagyon mély, és megfulladna, ha belemenne, akkor sem fogom hagyni, ha ő ezt nagyon akarja, mert tudom, mi a jó neki, és távol tartom a bajtól, akár tetszik neki abban a pillanatban, akár nem. Nem teszem fel a kezem, hogy ja, hogyha te ezt akarod, csináld csak…)

Nemcsak hogy tudta, de így is szerepelt a tervében. Különben, ha csak tudta volna előre, de nem tetszett Neki, miért nem lépett közbe, hiszen mindenható, senki sem állhat ellen az akaratának. Az ember szabad akarata mítosz, a valóságban nem létezik, csak mi érzékeljük úgy a dolgokat, hogy van választásunk, de valójában nincs olyan része a világnak, ami tőlünk függne.

Az embert Isten teremti, Ő alkot mindannyiunkat az anyánk méhétől fogva, Tőle kapjuk az élet leheletét, szellemünket, melynek jellegzetességei szintén Istentől származnak, Ő formálja a természetünket olyanná, amilyennek megszületünk. Mondhatnánk, hogy de aztán innentől az ember maga alakítja a sorsát, ám ez sem igaz, hiszen minden egyes történés felett az Isten rendelkezik, nem véletlenül születünk egy bizonyos családba, városba, népbe, országba, és mivel minden teremtményre igaz, hogy Isten alkotja olyanná, amilyen, így a bennünket körülvevő személyek is eleve determinálva vannak születésük előttől fogva. Nincs olyan eleme az egyenletnek, amit meg tudnánk változtatni.

Még néhány idézet:

""Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de AZ ÚR IGAZGATJA annak járását."" (Péld.16:9)

""Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve AZ ÚRnak kezében, valahová AKARJA, oda HAJTJA azt! ""(Péld.21:1)

""Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit Ő RENDELI."" (Péld.5:21)

""Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. Mind megteszi az Úr, A MIT AKAR: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben."" (Zsolt.135:5-6)

""Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.""

""Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem!""

Látom, a szentfazekak megérkeztek lepontozni... Csak tudnám, hogy vajon hányan olvasták el az általam kitett linket...

De, látom, hogy ebbe a vitába kár is lenne belebonyolódnom... :D

Szép napot mindenkinek!

Kedves Kérdező.

A teremtő szabad akaratot adott az embernek, és nem minden esetben használja az előre tudását, mert akkor valóban eleve elrendelés szerint történne az élet, és akkor nem is lenne szabad akarat.

Meghagyja neked a Döntés jogát az utolsó pillanatig, mert ha nem, jogilag nem is lenne igazságos az sem, ha ítéletet mondana a felett az ember felett akinek eleve nem hagyott szabad választást.

Az utolsó pár mondatod az ami valós, Istennel kapcsolatban,

Katy Weaver

Kedves kérdező!

Az én saját szempontomból természetesen létezik az a lehetőség, hogy elbukom, nem tudom előre kijelenteni, hogy pontosan mi lesz a sorsom, ugyanis ez nincs az orrunkra kötve (hacsak valaki nem kap konkrét kinyilatkoztatást).

Az ember bele van zárva ebbe a négy dimenzióba, amiben élünk, és ezen belül tud csak tájékozódni. Az Isten mindezen felül és kívül van, Ő alkot, tart fenn és vet véget dolgoknak. Az én belátásom még a holnapi napot sem ismeri, hogy mi fog történni, nemhogy az életem végéig tudnám, hogy mi lesz a szellemi állapotom. Ezért teljesen jogos, hogy intések vannak az Írásokban, hogy vigyázzunk, hogy igyekezzünk, munkálkodjunk, fussunk, mint aki nem bizonytalanra igyekszik. Itt és most, ebben a földi állapotomban nagyon kell vigyáznom, hogy mit csinálok, és meg kell feszíteni az óemberemet. (Persze, ha majd visszanézek, akkor azt fogom látni, hogy ez is csak az Isten Szelleme és segítsége által volt lehetséges, valójában nem én tettem.)

Valóban el lehet tévelyedni az igazságtól, ez azonban semmiképpen nem az Isten akarata "elől" történik, nem azon kívül, hiszen a teremtésben semmi sem lehet független Őtőle, "Őbenne mozgunk, élünk és vagyunk". Vagyis én úgy gondolom, hogy az eleséseink, vétkeink is mind az Örökkévaló akaratával összhangban történnek. A rossz dolgok, a próbák, nehézségek, fájdalmak, akár az időszakos elszakadás Istentől mind azt szolgálják, hogy megerősödjön a kitartásunk, hűségünk, bizalmunk Isten felé.

Ha az ördög - ahogy írod - nem nagyobb az Istennél, akkor hogyan tud bárkit "megkaparintani" az Isten akarata ellenére? Kicsit épp nem figyelt a Mindenható, Sátán kicselezte a gondviselést? És akik beleesnek a gonosz csapdájába, egy a miénknél nagyságrendekkel nagyobb, rendkívüli intelligencia hatására, azokról akkor csak úgy lemond a tökéletes szeretet Istene? Ahogyan az előbb is írtam: ha te tudod, hogy valami a halálára lenne a gyerekednek, amit ő még nem lát be, mert kicsi, meg sem értheti, akkor tétlenül nézed, ahogy belesétál és meghal, csak mert tiszteletben tartod a "szabad akaratát"?

És igen, szerintem minden, értsd MINDEN ebben a világban, ebben a teremtésben az Isten akaratából létezik, és ez alól nem kivétel Sátán sem. Persze, hogy Isten teremtette, sőt, az elbukása sem volt "véletlen". Az ember bűnbeesésére is szükség volt, mert végső soron csak a halál által lehetett legyőzni azt, akinek hatalma van a halál felett. Erre az egész korszakra, amiben az emberiség is létezik, azért van szükség, hogy minden teremtmény eljusson az Isten igazságának és kegyelmének teljes ismeretére, és fel se merüljön majd a következő, végetlen korokban, hogy bárki is máshogy akarjon csinálni valamit, mint ahogy a Teremtő rendeli. Egyet kell értenünk az Ő akaratával, mert csak így lehetséges a teremtés végcéljának megvalósulása, hogy "Isten legyen minden mindenben". Olyan lényekkel, akik negy egyek tökéletesen az Ő jellemével, milyenségével, nem lehetséges az örökkévalóságban együtt létezni, mert a gonoszság csírája megmaradna. Ezt pedig nem lehet máshogy elérni, mint hogy mindenki megtapasztalja és megútálja az ellenkezést, a lázadást az Isten rendjével szemben - vagyis a bűnt.

Kis olvasnivaló:

""Jaj annak, a ki alkotójával perbe száll, holott cserép a föld többi cserepeivel! Vajjon mondja-é az agyag alkotójának: Mit csinálsz? és csinálmányod ezt: Nincsenek kezei?"" Ézsa 45:9

Ugyanez a gondolat Pálnál:

""Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: MIÉRT FEDD hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? SŐT inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?

Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre KÉSZÍTTETTEK, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket ELEVE ELKÉSZÍTETT a dicsőségre, MIT SZÓLHATSZ ellene?"" (Róma 9:18-23)