Mit jelent az, hogy "a szeretet mindent elhisz"?

Szerintem csak simán annyit, hogy ha valakit tényleg szeretsz, akkor bármit elhiszel neki (azaz elfogult vagy szereteid felé).

Gondolj bele, pl. családtagodat lecsukják, valószínűleg hinni fogsz neki, ha azt mondja, hogy ő ártatlan és csak bemártották.

Jézus szeretettől indíttatva kész volt megbízni a tanítványaiban a tökéletlenségeik ellenére. Bizalommal volt irántuk

Akkor sem kérdőjelezte meg az indítékaikat, amikor hibáztak. Egy alkalommal például Jakab és János apostol édesanyja arra kérte Jézust, hogy fiai hadd üljenek Jézus oldalán a Királyságában. Erre a tettre nyilván a fiai vették rá. Jézus mégsem vonta kétségbe a lojalitásukat, illetve nem fosztotta meg őket apostolságuktól (Máté 20:20–28).

Moffatt fordításában ez úgy hangzik, hogy a szeretet „mindig igyekszik a legjobbat feltételezni”. Ne legyünk túlzottan gyanakvók a hívőtársainkkal szemben, és ne kételkedjünk minden indítékukban. A szeretet által ’mindig a legjobbat fogjuk feltételezni’ testvéreinkről, és megbízunk bennük.

Katy Weaver

A szeretet pozitívan, nem pedig negatívan áll hozzá a dolgokhoz. Ez nem jelenti azt, hogy a szeretet hiszékeny. Nem hiszi el azonnal a szenzációt keltő kijelentéseket. De, hogy eljusson valaki az Istenben való hitre, akarnia kell, hogy higgyen. A szeretet tehát nem kételkedik, nem bírál alaptalanul. Nem utasítja el azt, hogy higgyen, miként az ateista, aki dogmatikusan kijelenti, hogy nincs Isten; s nem is olyan, mint az agnosztikus, aki dogmatikus módon bizonygatja, hogy egyszerűen lehetetlen megtudni, honnan jöttünk, miért vagyunk itt és milyen lesz a jövő. Isten Szava bizonyosat mond nekünk mindezeket illetően. A szeretet azért is készséget mutat arra, hogy higgyen, mert bizakodó, hiszen nem gyanakszik alaptalanul.

Noha nem vagyunk hiszékenyek, a szeretet megakadályozza, hogy hitetlen szívünk legyen, és nem engedi, hogy rosszindulatot tételezzünk fel hívőtársaink részéről (Prédikátor 7:21, 22).

Peanut

> Akit feltétel nélkül szeretsz, annak még a hazugságait is benyeled!

Ezt inkább vak rajongásnak gondolom, és nem szeretetnek.

Egyszerűsítene sok mindent, ha a szeretet és a hit között ilyen általánosan egyértelmű kapcsolat lenne. De ilyen nem létezik. Szerintem a szeretet az ami egyesít. (Az embereket, a népcsoportokat, az összes élőlényt és az egész világot, fizikai érzelmi és más síkokon is.) Ebben a megfogalmazásban a szeretet az eredménye teszi azzá, és nem a szándék. Az összefüggés a hit és a szeretet között létezhet, de nem általános. Ha valakinek elhiszel valamit, akkor az lehet a szeretet megnyilvánulása egy konkrét esetben. Míg egy másik esetben ennek épp az ellenkezője. Minél többet tudsz egy adott esetről, annál többet tudsz mondani arról, hogy egy dologban vagy személyben való hit a szeretet megnyilvánulása-e, vagy nem. Minél inkább általánosítasz, annál kevesebbet tudsz mondani a közöttük levő összefüggésről. Ha semmilyen körülményt nem ismersz, akkor csak lényegtelent mondhatsz róla (az viszont nagyon általánosan "igaz" lesz).

Egyetértek a korábbi hozzászólóval abban, hogy ezt lehet úgy is értelmezni, hogy "a szeretet bízik". Még az is lehet, hogy abban az időben nem volt külön szó a bizalmatlanságra. Lehet hogy a "hit" szót a bizalomra is használták, és ebben az értelmezésben valami olyasmit jelent, hogy bízol embertársaidban. De azt egészen biztosan nem jelenti, hogy vakon hiszel.