Hívőként arányaiban mennyi pénzt kellene jótékonyságra, adakozásra fordítani?

Szervusz

Nincsen a Bibliában írva arról, hogy a keresztények mennyit adakozzanak, illetve jótékonykodjanak. Ezért kérlek ne várjál senkitől Írás szerinti összeg-arányt.

De nagyon sok van írva arról, hogy milyen módokon segíthetünk a rászorulókon úgy, hogy az kedves legyen Isten előtt. Nincsenek ezzel kapcsolatos szabályok, de alapelvek annál inkább.

Például:

"Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok." Máté 9:36

Utánozhatjuk Jézust, amikor segítünk másoknak.

"Ezért amikor irgalmas adományokat adsz, ne kürtölj magad előtt, mint ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. ... Te pedig, amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobbod, hogy irgalmas adományaid titokban legyenek; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked." Máté 6:2-4

Mások is írtak ilyen alapelvekről.

Üdvözlettel: Zita

"Ha luxusra költ, akkor nem hinném, hogy igazi hívő lenne."

Én meg azt mondom, ha valaki szegényesen él, az még kevésbé igazi hívő.

ha valaki hívő, annak kapcsolata van Istennel, keresi az akaratát, rendszeresen olvassa a Bibliát, figyel a Szentlélek munkájára, és akkor annak az embernek Isten irányt mutat - még olyan hétköznapi dolgokban is, hogy menjen-e évi kétszer nyaralni, vagy esetleg segítsen azzal az összeggel valaki máson. ezek nem kőbe vésett szabályok. sőt ha azt az indíttatást érzed, hogy inkább másra kéne fordítanod azt a pénzt, de te mégis nyaralni mész, Isten akkor sem fog megbüntetni, mert szeret, egyszerűen te fosztod meg magad egy olyan alkalomtól, amikor eszköz lehettél volna a kezében. és valószínűleg a másikhoz, akinek te nem segítettél, küld másvalakit.

nem bűn elmenni évente 2x, 3x nyaralni. ha megteheted, és jó lelkiismerettel teszed, menj.

de még egyszer hangsúlyoznám: ha Istent kérdezed, Ő válaszol.

A helyes válaszhoz azt kell megérteni, hogy alapvető különbség van az ószövetség és az újszövetség között. Az ószövetségben kőbe, könyvbe írt parancsolatok mondták meg, hogy mit kell tenni. Ezzel szemben az újszövetség alapjaiban más. Az újszövetségben Isten Szelleme egyesül az újjászületett újszövetségi hívő szellemével, és Isten így már belülről vezeti az újszövetségi hívőt. Egyedileg. Minden ember más, mások a lehetőségei, adottságai, hitszintje, stb. Isten ezt mérlegelve a maga bölcsességében és szeretetében tökéletesen megmondja, hogy mennyit adakozz és mikor, és hová, és kinek, csak meg kell kérdezned tőle. Emberektől csak addig kérdez ilyeneket egy hívő, amíg rá nem talál Isten személyes vezetésére. Amikor ez megtörténik, már nem fogsz feltenni ehhez hasonló kérdéseket, mert rájössz, hogy Isten vezetése kézzelfogható és valóságos.

Ezt Jézus mondta: "Az én juhaim hallják (érzékelik) az én hangomat és követnek engem." Ezt pedig Pál: "Akiket az Úr Lelke (Szelleme) vezérel, azok Istennek fiai"

Azt kell tenned, annyit kell fizetned, amiben békességed van. Ha valamit rosszul teszel, az Istennek benned élő Szelleme békétlenséget fog benned támasztani azzala dologgal kapcsolatban. A Bibliára fog mutatni, rámutat miben térsz el az Ő akaratától, és elvezet minden igazságra. (Mindaz, amiket leírtam csak akkor igaz rád, ha újjászülettél a Jézusban való hit által.) Shalom!