Ha Jézus olyan nagy tanító volt, mint ahogy a kereszténység akarja sugallni, a kor szemtanúi és történetírói ezt hogy-hogy nem említik?

Ha valaki felteszi ezt a

kérdést, általában úgy érti: van-e

“Biblián kívüli” bizonyíték. Azonban

mi magunk nem tartjuk jó ötletnek,

hogy a Bibliát ne számítsuk

bizonyítékok hiteles forrásának Jézus

Krisztus létezésére. Az Újszövetség

többszáz Jézusra való utalást

tartalmaz. Egyesek pedig az i.sz. II.

századra, körülbelül száz évvel

Krisztus utánra teszik egyes

evangéliumok keletkezését. Ha

mindez igaz, (mellyel egyébként

vitatkozunk), még akkor is

megbízhatóak az ókori írásos

bizonyítékokra vonatkozó irányelvek

szerint (azaz, hogy azon írásos

leletek, melyek a megörökített

esemény után következő kétszáz éven

belül keletkeztek, hitelesnek

tekintendők). Továbbá, a tudósok

túlnyomó többsége (keresztények és

nem keresztények egyaránt)

elismerik, hogy Pál levelei (de

minimum néhányuk) valóban Pál

munkái az I. század közepéből,

kevesebb mint 40 évvel Jézus halála

után. Az ókori írásos bizonyítékokra

vonatkozó irányelvek szerint ez

szokatlanul erős bizonyíték egy

Jézusnak nevezett izraeli férfi első

századi létezése mellett.

Szintén fontos megjegyeznünk, hogy

i.sz. 70-ben a rómaiak megszállták és

elpusztították Jeruzsálemet és Izrael

nagy részét, lakosságát pedig

lemészárolták. Egész városokat

romboltak szó szerint a földig! Nem

lepődnénk meg tehát, ha a Jézus

mellett szóló bizonyítékok nagy része

elveszett volna. A szemtanúk nagy

részét valószínűleg megölték. Ezen

körülmények minden bizonnyal

korlátozták a szemtanúktól származó,

Jézusról szóló beszámolók számát.

Tekintve, hogy Jézus munkássága

leginkább a Római Birodalom egy

jelentéktelen területére

korlátozódott, meglepőmennyiségű

információt nyerhetünk pogány

történetírók műveiből. A

legfontosabb Jézus mellett szóló

történelmi bizonyítékok többek

között a következőket tartalmazzák:

Az I. századi római Tacitus, akit az

egyik leggondosabb ókori

történetíróként tartanak számon,

megemlíti a babonás

“keresztényeket” (akiket Krisztusról

neveztek el), akik elnyomástól

szenvedtek Poncius Pilátus alatt,

Tibériusz császár idejében.

Szvetoniusz, Hadriánusz császár

főírnoka írt egy Chrestus (Krisztus)

nevű férfiról, aki az I. században élt.

(Annals 15.44 ).

Julius Africanus idézi Thallus

történetírót egy, a Jézus

keresztrefeszítését követő sötétségről

történő értekezésben (Fennmaradt

iratok, 18).

Josephus Flavius a valaha élt

leghíresebb zsidó történetíró.

Antiquities című művében Jakabra

úgy hivatkozik mint annak a Jézusnak

a fivérére, akit Krisztusnak is

neveztek. Van ugyanakkor egy

ellentmondásos rész (18:3), amely

ezt írja: Ebben az időben volt ez a

Jézus, bölcs ember, ha egyáltalán

jogos embernek hívni. Merthogy ő

volt az, aki meglepő tetteket vitt

végbe… Ő volt a Krisztus… megjelent

nekik újra a harmadik napon, amint

azt az isteni próféták előre

megmondták ezeket, és még

tízerzernyi más csodatetteket róla.”

Egy másik verzió azt mondja: “Ebben

az időben volt egy bölcs ember,

Jézus. Jó vezető volt, és erkölcsösnek

ismerték. És sokan a zsídók és más

népek közül a tanítványai lettek.

Pilátus kereszthalálra ítélte őt. Ám

azok, akik tanítványai voltak, nem

tagadták meg tanítványságukat.

Jelentették, hogy megjelent nekik

három napra a keresztrefeszítése

után, és hogy életben volt; tehát

talán ő volt a Messiás, akiről a

próféták sok csodát

jövendöltek.” (Angolból fordította a

Fordító)

Ifjabb Plinius a Levelek 10:96-ban

feljegyezte a korai keresztények

dicsőitési szokásait, többekközött

hogy a hívők Jézust mint Istent

imádták, hogy erkölcsösek voltak, és

megjegyzéseket tesz a

szeretetvendégségre és az

úrvacsorára is.

A Babiloni Talmud (Szanhedrin 43a)

megerősíti Jézus keresztrefeszítését

Húsvét előestéjén, valamint a Jézus

elleni vádakat, úgymint

boszorkányság valamint a zsidók

istentagadásra való buzdítása.

Mara Bar-Serapion igazolja, hogy

Jézust bölcs és erkölcsös embernek

ismerték, sokak Izrael királyának

tekintették, hogy a zsidók megölték,

valamint hogy követői tanításaiban

tovább él.

Azután ott vannak a gnosztikus

írások (Az igazság evangéliuma, János

apokrif irata, Tamás evangéliuma,

Értekezés a feltámadásról, stb.),

melyek mindegyike említi Jézust.

Samosatai Lucianus egy második

századi görög író volt, aki elismeri,

hogy a keresztények Jézust imádták,

aki új tanításokat vezetett be, és

meghalt értük. Elmodja, hogy Jézus

tanításai magukban foglalták pl. a

hívők testvéri közösségét, a megtérés

fontosságát, és a más istenek

megtagadását. A keresztények Jézus

törvényei szerint éltek,

halhatatlannak hitték magukat, és a

halálfélelem hiánya, az önkéntes

odaszánás, valamint a vagyonról való

lemondás jellemezte őket.

Igazából csaknem sikerülhet

rekonstruálni az evangéliumot

csupán a korai keresztény iratok

segítségével: Jézust Krisztusnak

hívták (Josephus), csodákat tett,

Izraelt új tanításokba vezette be,

hogy megölték értük húsvétkor

(Babiloni Talmud) Júdeában

(Tacitus), de istennek vallotta magát

és azt mondta, visszatér (Eliézár),

ahogyan követői hitték, valamint

hogy Istenként imádták őt (Ifjabb

Plinius).

Összefoglalva: hisszük, hogy túláradó

mennyiségű bizonyíték létezik Jézus

Krsiztus létezése mellett mind a

bibliai, mind a világi történelemben.

Talán a legnagyobb bizonyíték Jézus

létezésére az, hogy az első

században keresztények ezrei,

beleértve a tizenkét apostolt, készek

voltak mártírként az életükkel fizetni

Jézus Krisztusért. Az ember csak

olyan ügyért hajlandó meghalni,

miről hiszi, hogy igaz, de senki sem

halna meg egy hazugságért.

Utolsó:

1, próbáld jobban megszerkeszteni, amit bemásolsz

2, nem bizonyíték, amit írtál. Jézus KORTÁRSA kéne, eddig egyet sem találtunk. Mert egy sem említi, évtizedekkel és évszázadokkal később azt mond/ír az ember, amit akar. Attól, hogy egy hazugság tényként van tálalva az egyház dogmatikája miatt, még nem lesz igaz.

A történelemben nem kevés esetet ismerünk, amikor a leírt (vagy "megjegyzett") történeteket később egy történetíró összegezte. Ez persze a pontosságát csökkenti, de nem teszi hiteltelenné.

Az evangéliumok is teljesen elfogadottak történelmi dokumentumnak. Az, hogy a Biblia később lett szerkesztve, az tény, de az őskeresztények addig is őrizték a történeteket, némelyik valószínűleg le is volt írva, majd összeszerkesztették, amikor erre lehetőségük volt.

Egyébként pedig, aki Kr.u-i húszas évtizedben született, arról el kell keserítenem az egyik válaszadót, de az bizony kortársnak minősül...

Hogy Jézus miben volt új? :D Most meg fogsz lepődni, de például abban, hogy azt állította magáról, hogy ő az Isten fia. Ilyen nem volt előtte. Ezen kívül feloldotta a zsidók sok-sok törvényét, és új parancsot rendelt felé (szeretet parancsa). Ez is új volt, ezért nevezzük a művet, ami róla szól nagyrészt, Újszövetségnek.

Kérdező!

Teljesen feleslegesek ezek a körök. Az a nagyszerű az evangéliumok tanításaiban, hogy bármikor próbára teheted azokat. Ehhez nem kell egyebet tenned, mint az ott leírtakat belső gyakorlattá tenni és nem kívülről nézegetni, boncolgatni azokat.

"Aha, ja persze. Történész vagy esetleg; mit hozol fel a tényekkel szemben?"

Milyen tényekkel szemben? Egyáltalán miről beszélsz? A kortárs történeti munkák miért említenének meg egy zsidó mezítlábas prédikátort, akinek nem volt politikai szerepe?

Nem lehet megfejteni miről beszéltek, komolyan. Mi köze a kortárs forrásoknak ahhoz, hogy nagy tanító volt, vagy sem? Megváltoztatta a világot a tanítása. Nem ettől lesz valaki nagy tanító?

Az meg, hogy valakiről nincs kortárs forrás, nem túl ritka a történelemben. Árpád fejedelem neve sem szerepel egyetlen kortárs forrásban sem, a legkorábbi Bíborbanszületett Konstantin féle híradás róla több évtizeddel a halála után készült például.

De mondom már a kérdésnek sincs semmi értelme, hát még az utána jövő arcoskodásnak.

"Tacitus: Kr. u. 55. vagy 56. – valószínűleg 117 és 120 között élt. Nem találkozhatott Jézussal, nem bizonyíték erejű egy meséje sem Jézusról.

Plinius: az idősebb is Kr. u. 23-24-ben született. Nem bizonyítékerejűek a meséi Jézusról.

Suetonius, Josephus Flavius. Már ki sem írom. Nem kortársai, nem bizonyítékerejűek."

Akkor ilyen erővel azt sem kéne elhinni, hogy Nagy Sándor egyáltalán létezett. Róla semmilyen kortárs beszámoló nem maradt fenn, a legrégebbi feljegyzések a Kr. e. I. századból származó töredékek. Ami hosszabb leírás, és sokan arra alapozzák a Nagy Sándorról alkotott képet, az a Plutarkhos Pázhuzamos életrajzokben van (Kr. u. II. század eleje).

Jézus nagyságát nem csak a kereszténység sugallja, hanem ha úgy tetszik egy más kultúrkör is, mivel az iszlám is elfogadja őt egy prófétának. Egyébként valljuk be, Jézus élete átlagos emberi szemmel nem egy nagy sikertörténet. Nyilván, aki nem hitt neki, annak nem volt egy szám ahhoz, hogy leírja, akik meg hittek, ők meg leírták, amit kell.

"Hogy Jézus miben volt új? :D Most meg fogsz lepődni, de például abban, hogy azt állította magáról, hogy ő az Isten fia. Ilyen nem volt előtte."

[link]

Csak ezt másolom be, olvasd el. Ezek tények.

Annak, aki nem tud angolul: Jézus a példában felhozottakkal osztpzik minden tulajdonságában: Herkules, Dionüszosz, Perseus.

Itt nincs említve, de Ozirisszel és Krisnával is, és még 2 tucat másik istennel.

"A kortárs történeti munkák miért említenének meg egy zsidó mezítlábas prédikátort, akinek nem volt politikai szerepe?"

Tehát: valakit, aki betegeket gyógyít, tömegeket térít meg és vízből bort készít; összeesküsznek ellene, megfeszítik majd 3 nap múlva feltámad (mint Krisna, Dionüszosz, Ozirisz, stb)... pont őt ne említené meg egy kortárs történetíró sem?

"Mi köze a kortárs forrásoknak ahhoz, hogy nagy tanító volt, vagy sem?"

Ahhoz van köze a források HIÁNYÁNAK, hogy nem létezett. És aki nem létezik, nem lehet tanító.

"Tehát: valakit, aki betegeket gyógyít, tömegeket térít meg és vízből bort készít; összeesküsznek ellene, megfeszítik majd 3 nap múlva feltámad (mint Krisna, Dionüszosz, Ozirisz, stb)... pont őt ne említené meg egy kortárs történetíró sem?"

Az ókorban a gyógyítók, varázslók nem mentek kuriózum számba, mint manapság.

A történészek döntő többsége elfogadja Jézus létezését, reklamáljál náluk.

Az álatalad linkelt baromsággal kapcsolatban meg egy tetszőleges vallástörténeti mű elolvasását javaslom inkább, de tényleg.