Mi a ti bizonyágtételetek? Miben segített már meg Isten?

Isten létezik!

Ajánlom mindenkinek a kedvenc könyvem elolvasását:

Ha ezrek esnek is el, az a címe.

Lehetetlen lenne felsorolni mindazt a jót, amiben az Úr megsegített bennünket!

Az előző vagyok.

Nekem a legutóbbi nagy bizonyságtételem az érettségi, amiben Isten segített. (ezen kívül sok más is volt, és azóta is vannak kisebb dolgok, de most erről mesélek)

Azt tudni kell rólam, hogy nem szeretek tanulni, csak azt tudom, amit azonnal megértek, de nem állok neki normál esetben tanulni. Egyszerűen nem tudom hogy kell, és az elmúlt hat évem a gimiben is így telt.

Az évek során egyre inkább megmutatkoztak ezek a jegyeimben is.

De hát idén már jött az érettségi. Tudtam, hogy kellene tanulni, de nem tudtam rávenni magam.

A matek szóbelire legalább nézegettem és a tanárral közösen kidolgozgattuk a tételeket, de különösebben nem tanultam azt sem. A többiről (magyar, töri, info) ne is beszéljünk, mert azok még csak nem is érdekeltek. Pedig töriből hétről hétre vki felelt egy újabb tételből, és mégsem készültem.

Végül az érettségi szünetben - pár évad sorozatnézés után - végül rávettem magam a tanulgatásra. Ez nagyjából az utolsó hétre esett.

Ezzel a tanulással azt értem el, hogy érettségi előtti napra a 25 töri tételből kb 7-8 tételt szinte teljesen megtanultam, 5-6 alap tételt pedig valamennyire tudtam.

A 20 irodalom tételt éjszaka figyelmesen átolvastam (volt amiről akkor hallottam először - bár ez kivételesen a tanárhibája, mert utolsó évre megkaptunk egy olyan tanárt aki semmit sem tanított)

A 20 infó tételt az érettségi reggelén a metrón olvastam el.

És a 20 nyelvtan tételre meg nem maradt időm. De azokat valamennyire még régről emlékszem, és amúgy is csak 5 percet kell arról beszélnem, gondoltam az menni fog.

Az előzőekből látható, hogy nem túl sok eséllyel indultam, főleg töriből, mert ott a tanár amúgy is elég keményen kéri az anyagot.

Ezeket én is tudtam. De 2 dologért nagyon hálás vagyok.

1: egyáltalán nem izgultam, sem a héten, és ezért az legalább ki tudtam használni tanulásra; sem az érettségi előtt, mert én voltam a legelső, és nem tudtak a többiek felidegesíteni, és még az érettségin sem, és tudtam nyugodtan a tételeket kidolgozni, illetve felelni.

2: úgy mentem be, hogy Isten kezébe letettem ezt az egészet. Mondtam az Úrnak, hogy jogosan húznak meg, ha megbuktatnak, és azt vállalom is. És nem tudom mi a terve. Ha egy évet halasztanom kell (a saját hülyeségemből), akkor oké. De ha úgy gondolja, hogy menjek át, akkor hálás leszek neki, és csak neki, mert ebbe én nem tettem bele semmit.

Ezek után magyar tételnek kihúztam Kölcseyt, amit még tavaly vettünk jó tanárral, és azt elég jól megtanultam. Nyelvtannak meg olyat, amiről nem lehet sokat beszélni, illetve a feladatot lediktálta nekem a tanár felkészülés alatt.

Informatikából kihúztam egy olyan tételt, amiről azt sem tudtam, hogy van olyan, de a keresőrendszerekről és az összetett keresésről egész jól lehet felelni még spontán is.

Töriből meg, amitől a leginkább féltem, Rómát húztam, ami a 7-8 megtanult tétel között volt.

Lehet ezekre ráfogni, hogy mázli, de a szerencse nem képes a 100%-os nyerésre.

Ez Isten műve volt, hogy tudtam olyan tételeket húzni, amivel sikerül az érettségim. És azóta (is) annyira hálás vagyok neki, hogy az ki nem fejezhető.

Hozzá kell tennem, hogy ez nem azt jelenti, hogy ha valaki hisz Istenben, és még bízik is a segítségében, úgy hogy ő maga nem tett semmit az ügy érdekében, akkor Istennek kötelessége megsegítenie, csak mert imádkozott.

Szóval ebből nem szeretnék rendszert csinálni... ha legközelebb érettségiznem kell, tanulok ;)

A lényeg, hogy Isten bármire képes, de nem feltétlen teszi meg. Viszont ha megteszi, legyünk hálásak neki.

6-os, azért biztos, hogy Isten segít, mert Ő mindennek az ura, és ismer mindenkit személy szerint, tudja a gondjainkat, és van hatalma segíteni. Lásd: Máté 7,7-11 "Kérjetek, és adatik nektek..."

Egyébként Allah elől el lehet bújni, Zeusz pedig magában csak 1 isten a sok közül (bár köztük a fő, de a többihez is hasonlóan lehet viszonyulni, szóval nem ér semmit)