Hogy írhatták az evangélisták az evangéliumokat, ha analfabéták voltak?

Nem feltétlen voltak analfabéták, de ezt már előttem kifejtették.

Először a Márk evangélium keletkezett, és Máté és Lukács ismerte ezt a művet. Továbbá nem csak ezt, hanem az úgynevezett Q forrást is (vagy Logia forrásnak is hívják, a Q a német Quelle szóból származik). Ez egy Beszédgyűjtemény volt, amiben Jézus mondásait gyűjtötték még korábban össze, de saját hagyományanyaghoz is visszanyúlnak.

Egyébként bővebben: [link]

Kedves Kérdező!

Grétsy László szavaival élve, álljunk meg egy szóra! (Jelen esetben azért többre)

1; Az az állítást - melyet te axiómaként kezelsz - miszerint Márk evangéliuma keletkezett először az evangéliumok között, csupán felételezés. Nem volt még olyan ember, aki ezt bármilyen módon bizonyította volna.

2; Azt állítod több ízben, hogy Máté evangéliumának tartalma 80 %-ban Márk evangéliumából lévő koppintás.

Márk evangéliuma 16 fejezetből áll, és az én Károlimban ~25 lap terjedelmű. Ezzel szemben Máté evangéliuma 28 fejezetből áll, és 39 lap terjedelmű.

Egy kis matematika: Márk evangéliumának terjedelme Máté evangéliumához képest ~ 57 - 43 arányt vesz fel. Mi ebből a következtetés? Ha Máté egy az egybe áttette volna az általa írt evangéliumba Márk írását, akkor a teljes Máté evangéliumban szereplő írásból 57%-a lenne Márk írása. Tehát a legrosszabb esetben azt lehetne állítani, hogy Máté 57%-ban használta fel Márk írását. Viszont szó sincs egy az egyben áthelyezésről. Már a stílusban is nagy különbséget lehet felfedezni. Szerény becslésem szerint jó, ha 10-20 %-os koppintásra utaló jelet lehetne felfedezni. De az, hogy 80 %-os egyezés lenne, remélem ezután már te is belátod, hogy hazugság.

3; Ha eléd teszek négy evangéliumot, melyek csekély mértékben fedik egymást, azt mondanád valószínű, hogy nem hiteles, mert négy különböző történetet mesél el. Ha eléd teszek olyanokat, melyek fedik egymást, azt mondod, hogy hiteltelen, mert valószínű, hogy másolták. Megtudnád határozni, hogy mi lenne az a forma, mellyel meg lennél elégedve?

Szia

Kedves Kérdező.

Nem Mózes írta meg a saját halálát, hanem Józsué, akit Jehova Mózes után nevezett ki a nép vezetőjének.

Egyébként pedig nem voltak abban az értelemben tanulatlanok, hogy miért mondták rájuk ezt, mindenkire ezt mondták, a farizeusok.

Azért mondták rájuk, hogy ’iskolázatlanok és egyszerűek’, mert nem jártak olyan iskolába, ahol a rabbiktól vallásos képzést kaptak volna.

De az elemi dolgokat megtanulták a gyermek kortól.

A Biblia 40. könyve — Máté

Író: Máté

Írás helye: Palesztina

Írás befejezése: i. sz. kb. 41

Megírt időtartam: i. e. 2 — i. sz. 33.

Az első, aki a Krisztusról szóló jó hírt írásba foglalta, Máté volt. Neve valószínűleg a héber „Mattithiah” szó rövidített formája, melynek jelentése: „Jehova adománya”. Máté egyike volt Jézus kiválasztott 12 apostolának. Midőn a Mester bejárta Palesztina földjét, hirdetve és tanítva Isten Királyságát, Mátét szoros és meghitt barátság fűzte hozzá. Máté, mielőtt Jézus tanítványa lett, adószedő volt. Ezt a foglalkozást a zsidók igen megvetették, mivel állandóan arra emlékeztette őket, hogy nem szabadok, hanem a császári Róma uralma alatt állnak. Mátét Lévinek is nevezték és Alfeus fia volt. Amikor Jézus elhívta szolgálatába, azonnal követte őt (Máté 9:9; Márk 2:14; Luk 5:27–32).

A Biblia 41. könyve — Márk

Író: Márk

Írás helye: Róma

Írás befejezése: i. sz. kb. 60—65

Megírt időtartam: i. sz. 29—33

AMIKOR Jézust a Getsemáne-kertben letartóztatták és az apostolok elmenekültek, „egy bizonyos ifjú, aki meztelen testén finom vászonruhát viselt, követte őt”. Midőn a tömeg őt is megpróbálta megfogni, „hátrahagyta vászonruháját és meztelenül megszökött”. Ez az ifjú az általános vélemény szerint Márk volt. Lukács a Cselekedetek könyvében így ír róla: „János, kinek mellékneve Márk volt.” Bizonyára jómódú jeruzsálemi családból származott; saját házuk volt és saját szolgáik. Anyja, Mária is keresztény volt, és az első gyülekezet az ő otthonát használta fel összejöveteli helyül. Egy alkalommal, amikor az angyal kiszabadította Pétert a börtönből, Péter odament és ott találta az egybegyűlt testvéreket (Márk 14:51, 52; Csel 12:12, 13).

Márk Jézus apostolainak volt a munkatársa, és egyike azoknak, akik életüket a Jóhír szolgálatába állították. Azonban nem tartozott a 12 apostol közé, és nem volt Jézus közvetlen társa. Honnan ismerte akkor azokat a pontos részleteket, amelyek Jézus szolgálatáról szóló beszámolóját kezdetétől a végéig oly elevenné teszik? Papias, Irenaeus, Origenész és Tertullianus legrégibb hagyománya szerint minden bizonnyal Pétertől, akivel Márk szoros kapcsolatban állt. Vajon nem „fiam”-nak szólította-e Péter Márkot? (1Pét 5:13).

Író: Lukács

Írás helye: Caesarea

Írás befejezése: i. sz. kb. 56—58

Megírt időtartam: i. e. 3 — i. sz. 33

„Lukács, a szeretett orvos”, és tudományos igénnyel megírt műve olyan, amilyen egy nagy műveltségű embertől, például egy orvostól jogosan elvárható. Választékos stílusa és gazdag szókincse — amely gazdagabb, mint a másik három evangéliumíróé együttvéve — lehetővé tette, hogy fontos témájáról a leggondosabban és legösszefüggőbben írjon.

Lukács több mint háromszáz olyan orvosi kifejezést, illetve szót használ — megadva orvosi jelentésüket is —, amelyet a Keresztény Görög Iratok más írói így nem használnak (ha egyáltalán használják őket). Például amikor Lukács a lepráról beszél, nem mindig ugyanazt a kifejezést használja, amit a többiek. Számukra a lepra egyszerűen lepra. De az orvos számára a leprának különböző szakaszai figyelhetők meg. Például Lukács beszél egy ’emberről, aki tele volt leprával’. Lázárról azt írja, hogy „tele volt fekélyekkel”. Egyetlen más evangéliumíró sem mondja azt, hogy Péter anyósának „magas láza” volt (5:15; 16:20; 4:38). Jóllehet a másik három evangéliumíró beszél arról, hogy Péter levágta a főpap rabszolgájának a fülét, de csak Lukács említi, hogy Jézus meggyógyította őt (22:51). Orvosra vall az arról a nőről szóló leírás is, akit „tizennyolc éve a betegség szelleme tartott hatalmában, s aki annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni”. És ki más, ha nem „Lukács, a szeretett orvos” az, aki olyan részletességgel feljegyzi az elsősegélynyújtást, amelyben a szamaritánus részesített egy embert, akinek „bekötözte sebeit, s olajat és bort öntött azokra” (13:11; 10:34).

A Biblia 43. könyve — János

Író: János apostol

Írás helye: Efézus vagy környéke

Írás befejezése: i. sz. kb. 98

Megírt időtartam: A bevezető után i. sz. 29—33

Az idős János abban a különleges kiváltságban részesült, hogy Jézus társaságában lehetett. Nyilván ott volt Alámerítő János azon tanítványai között, akiket elsőként mutattak be az Isten Bárányának, és ő is a közé az első négy közé tartozott, akiket az Úr meghívott, hogy csatlakozzanak hozzá a teljes idejű prédikálószolgálatban (Ján 1:35–39; Márk 1:16–20). János apostol az egész prédikálószolgálata alatt állandó meghitt barátságban volt Jézussal, és ő volt Jézus ’szeretett tanítványa’, aki az utolsó Pászka alkalmával Jézus kebelén nyugodott (Ján 13:23; Máté 17:1; Márk 5:37; 14:33). János jelen volt a szívet tépő kivégzési jelenetnél is, amikor Jézus a test szerinti anyját az ő gondjaira bízta, és ő volt az, aki a sírhoz futva megelőzte Pétert, hogy megtudja, igaz-e a Jézus feltámadásáról szóló hír (Ján 19:26, 27; 20:2–4).

János majdnem hetven évet töltött tevékeny prédikálószolgálatban

A befejező versekben az íróra mint Jézus ’szeretett tanítványára’ történik utalás. Ilyen és hasonló kifejezések többször is előfordulnak a beszámolóban, noha János apostol neve soha sincs megemlítve. A szöveg idézi Jézust, aki azt mondta az íróról: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon, míg eljövök, mit törődsz vele?” (Ján 21:20, 22). Ez a kijelentés azt sejteti, hogy az itt említett tanítvány túl fogja élni Pétert és a többi apostolt. Mindez találóan illik János apostolra.

Egy kis csemege.

Katy Weaver

A könyvelemzés - hát még ilyen méretű alapművek - rendkívül összetett dolog. A kor alapos ismerete, előzmények, kortársak és követők, sőt a mai napig szóló - ezzel kapcsolatos történelem ismerete teszi csak lehetővé az egész komplexitásának megértését, pláne értelmezését, átfogalmazását.

Az bizonyos, hogy - itt különösen - a szó szerinti értelmezés alapvetően téves. Nem vállalkoznék az evangéliumok értelmezésére, mert gátolnak azok az ismeretek, amelyek megmutatják, milyen ingoványos talaj ez.

Azt azonban tudom, a hétköznapi életemet nem az evangéliumok alapján kell szerveznem. Azok egészen más célt szolgálnak. Ezért meg sem próbálok kiragadott néhány sorának értelmet adni.

Szia!

A zsidó nép körében minden férfi tudott olvasni, már 5 éves korban elkezdték tanítani a gyermekeket és 13 éves korukig a szüleiknek kellett gondoskodni arról, hogy a felnőtté avatásra gyereknek a közösség előtt tudjon beszámolni tudásáról. Erre az ünnepre ugyanis meg kell tanulni az aktuális tórai heti szakaszhoz tartozó bibliai szöveget, a "haftórát". Természetesen nem volt elegendő a héber szöveg pontos olvasása, hanem a szöveg dallamos olvasásához ismerni kellett a hangsúlyjeleket is. A Biblia szövege ugyanis apró jeleket is tartalmaz, minden szó egyet-egyet, amely jelzi, hogy a közösség előtti dallamos felolvasásnál melyik mondatot hogyan kell ejteni. Minél szebben mondta tehát a fiú a számára kijelölt szöveget, annál nagyobb volt a család, a közösség öröme. (Lásd. [link] )

A zsidóság „egy százszázalékosan írástudó nép az írástudatlanság korában" - írta róluk Gorkij

A Biblia szövegbeosztása önkényes, így értelemszerűen Mózes halálát Józsué jegyezte le, ahogyan azt már előttem is leírták.

Péterről és Jánosról pedig annyit érdemes tudni, hogy képzetlen, egyszerű, "laikus" emberek voltak, tekintettel arra, hogy halászként dolgoztak. Az apostolok cselekedeteiben leírt jellemzés róluk ilyen értelemben nem szó szerint értendő, csak annyit jelöl, hogy 13 éves koruktól nem mentek "továbbtanulni" a "rabbik iskoláiba", de ettől ugyanúgy nem voltak analfabéták, mint a többi zsidó ember sem.

Üdv. Péter