Az is öngyilkosságnak számít, ha azért imádkozom, hogy Isten vegye el az életem?

Akkor próbálj belőle erőt meríteni! És ha végképp úgy érzed, hogy a TE életednek nincs értelme, élj érte! Indulj el és a nevében segíts másoknak, ha magadnak nem tudsz.

Ne add fel!

Nézd kérdező!

Nem tudom mi a lelkiproblémád oka, mitől zuhantál így magadba, mitől szűkült be úgy a tudatállapotod, hogy eldobnád az életed ...és nem is tartozik rám.

Egy biztos: -Egészséges lelkületű emberek nem meghalni akarnak, hanem élni.

Senki nem garantálta, hogy az emberi élet sétagalopp és senkinek nem lesznek problémái. De igen lesznek és attól ember az ember, hogy megoldja, nem pedig feladja.

Persze el lehet szomorodni, keseredni, -ez mindenkinek szíve joga, de nem életet eldobni.

Aki meg akar halni és ezt kívánja, -azt a gondolkodást ne nevezzük normálisnak. Oké?

Ha a vallásod nem segít, fordulj pszichológushoz, de ne keverd bele Istent a képbe.

Idejössz népszerűsíteni az öngyilkosságot,és neked áll fejebb?

Mégis mit képzelsz magadról?

Vegyél már egy kicsit visszább a mellényedből!

Istenhez úgy szoktak imádkozni, hogy segítse meg őket, Mentse ki abból a bajból, nem pedig, hogy vegye el az életüket. Ez beteges, önfeladó, életellenes.

Egy ige, ha már vallás részleg.

Dávid királyt igen sok üldöztetés érte, pedig már a felkenetést is megkapta, mégis meg akarták ölni. Minden joga megvolt az elkeseredéshez.

Nem részletezem, aki akarja részletesen olvashatja.

Egyik híres zsoltára ebben az időben született és pár versét beollózom.

34.Zsolt.

5

Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

6

Akik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul.

7

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

Jól tennéd tehát te is, ha inkább így állnál hozzá Istenhez, nem pedig halált keresve. Meghalva sosem tudhatod meg, mi lett volnaa megoldás....

Nekem is voltak ilyen gondolataim. Ilyenkor erre szoktam gondolni:

Róm.

14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:

14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

Lehet, hogy Isten valamire fel akar még használni, életedben. Egyébként nem baj, elmondhatod Istennek imában, hogy meg akarsz halni, kérheted is. De el kell fogadni, ha Ő egyelőre nem ad helyt a kérésnek.

Ha tényleg hívő vagy, akkor nem imádkozol istenhez minden kisebb probléma miatt, hogy vegye el az életedet, mert tudod, hogy ez az ő próbatétele.

Édesapám nagyon hívő. Mikor kiderült, hogy rákos, egyáltalán nem tört le, pedig 4x is megműtötték. Az egyik műtéte után, miután kikerült a kórházból, rá három napra megharapta egy kutya, és elment beoltatni magát. Rá 2-3 napra megcsúszott valahol, és a kezét beverte egy lécben, amitől keletkezett a tenyerén egy 1 cm -s átmérőjű seb. És még azután sem kívánta a halált, hanem hálát adott istennek, mert úgy gondolja, hogy ezek az Isten próbatételei voltak.