Kell e nagyobb bizonyíték annál amit az alábbi igékben találunk, kedves JT?

Vidiripi

A szögletes zárójelben lévő rész beszúrás!

Máté 5:11 Boldogok vagytok, ha énmiattam [Jézusért] gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.

Máté 10:22 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. (Jézus nevéért)

Máté 24:9 gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. (Jézus nevéért)

Márk 13:13 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. (Jézus nevéért)

Lukács 21:12 üldöznek titeket. az én nevemért. (Jézus nevéért)

Lukács 21:17 és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. (Jézus nevéért)

Galata 6:12 Akik testi értelemben akarnak tetszést aratni, azok kényszerítenek arra titeket, hogy körülmetélkedjetek, csak azért, hogy a Krisztus keresztjéért ne üldözzék őket.

Filippi 1:29 nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte.

(Filippi 1:29) mivel nektek megadatott az a kiváltság Krisztusért, hogy ne csak higgyetek benne, hanem szenvedjetek is érte. (ÚVF)

2Timóteus 3:12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják.

Érdekes fogalmazás amely az ÚJ VILÁG FORDÍTÁSBAN van!!!!!!!!!!!!!!!!!

(2Timóteusz 3:12) Valójában mindazokat, akik Isten iránti odaadással kívánnak élni Krisztus Jézusban, üldözni is fogják. (ÚVF)

1 Péter 4:14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok.

1Péter 4:16 Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel.

Jelenések 20:4 "...fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért..."

Isten igéjében ezek vannak megírva. Te döntöd el hogy ezzel mit kezdesz!

T. Kerdezo!

Segítség nélkül lehetetlen Istenhez közelednünk. Az emberiség világa eltévedt az öröklött bűn és tökéletlenség miatt, vagyis ’el van idegenedve az Isten szerinti élettől’ (Efézus 4:17, 18). Segítségre van szükségünk, hogy megtaláljuk a jó irányt. Kedves Példaképünk, Jézus nem pusztán tanácsot és útbaigazítást ad, jóval többet tesz ennél. Ahogy azt láttuk, Jézus mindannyiunkat meghív ezekkel a szavakkal: „jöjj, légy a követőm!” (Márk 10:21). Egy alkalommal beszélt is egy okról, amely arra késztet minket, hogy elfogadjuk a meghívását: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Vizsgáljunk meg néhány érvet, hogy miért csak a Fiún keresztül közeledhetünk az Atyához. Ezek alapján látni fogjuk, hogy miért Jézus „az út, az igazság és az élet”. Az első és legfontosabb oka annak, hogy Jézus által közeledhetünk Istenhez az, hogy Jehova úgy látta jónak, hogy a Fiának adja a legjelentősebb szerepet. Jézus kulcsfontosságú szerepet kapott Atyjától, hogy végrehajtsa annak valamennyi szándékát (2Korintusz 1:20; Kolosszé 1:18–20). Ahhoz, hogy megértsük a Fiú létfontosságú szerepét, meg kell vizsgálnunk, mi történt az Éden-kertben, ahol az első emberpár csatlakozott Sátánhoz a Jehova elleni lázadásban (1Mózes 2:16, 17; 3:1–6). Az édeni lázadás felvetett egy egyetemes vitakérdést: Megfelelő módon uralkodik Jehova Isten a teremtményei fölött? Annak érdekében, hogy tisztázza ezt a létfontosságú kérdést, Jehova úgy döntött, hogy az egyik tökéletes szellemfia jöjjön le a földre. E kiválasztott fiúnak nem is lehetne fontosabb küldetése, minthogy az életét adja, hogy igazolja Jehova szuverenitását, és váltságról gondoskodjon, hogy megmentse az emberiséget. Amennyiben haláláig hű marad, lehetővé válik általa, hogy minden baj megszűnjön, amelyet Sátán lázadása okozott (Héberek 2:14, 15; 1János 3:8). Azonban Jehovának több millió tökéletes szellemfia van (Dániel 7:9, 10). Melyiküket bízta hát meg e legfontosabb feladattal? Az „egyszülött Fiát” választotta, aki később Jézus Krisztus néven vált ismertté (János 3:16).

Vajon meglepő Jehova választása? Egyáltalán nem! Az Atya a lehető legnagyobb bizalommal volt egyszülött Fia iránt. Évszázadokkal a Fia földrejövetele előtt megjövendölte, hogy a Fiú lojális marad mindenféle szenvedés ellenére (Ézsaiás 53:3–7, 10–12; Cselekedetek 8:32–35). Gondolj bele, milyen nagy jelentősége van ennek! A Fiúnak szabad akarata volt és önállóan dönthetett, minden más intelligens teremtményhez hasonlóan. Mindamellett Jehovának olyan nagy volt a bizalma a Fiában, hogy előre megmondta, hogy hűséges lesz. Min alapult ez a bizalom? Röviden szólva az ismereten. Jehova bensőségesen ismeri a Fiát, és tudja, hogy a Fiú mennyire szeretne a kedvében járni (János 8:29; 14:31). A Fiú szereti az Atyját, és Jehova is szereti a Fiát (János 3:35). Az Atya és a Fiú közötti szeretet az egység és a bizalom elszakíthatatlan köteléke (Kolosszé 3:14). Figyelembe véve a Fiú fontos szerepét, az Atya bizalmát a Fiú iránt, és a kettőjüket összekötő szeretetet, csodálkoznunk kellene azon, hogy csakis Jézuson keresztül közeledhetünk Istenhez? Azonban van egy másik oka is annak, hogy csak a Fiú vezethet minket az Atyához. Meg kell felelnünk bizonyos követelményeknek, hogy közeledhessünk Jehovához (Zsoltárok 15:1–5). Ki tudná jobban a Fiúnál, hogy miként lehet megfelelni Isten irányadó mértékeinek, és azt, hogy miként nyerhető el Isten helyeslése? Jézus kijelentette: „Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri teljesen a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri teljesen senki, csak a Fiú, és mindaz, akinek a Fiú ki akarja őt nyilatkoztatni” (Máté 11:27). Nézzük, miért mondhatta Jézus helyénvalóan és minden túlzás nélkül, hogy senki sem ismeri teljesen az Atyát, „csak a Fiú”. A Fiú mint „az egész teremtés elsőszülötte” különleges, meghitt kapcsolatban van Jehovával (Kolosszé 1:15). Képzeld el, milyen közeli kapcsolat alakult ki az Atya és a Fiú között, amikor még csak ők ketten léteztek a mérhetetlen korszakok alatt, a teremtés hajnalától a többi szellemteremtmény megalkotásáig (János 1:3; Kolosszé 1:16, 17). Gondolj bele, milyen értékes lehetősége volt a Fiúnak az Atya oldalán: elsajátította Atyja gondolatait, megismerte az akaratát, irányadó mértékeit és útjait. Valóban nem túlzás azt mondani, hogy Jézus mindenkinél jobban ismeri az Atyját. Ennek a közeli kapcsolatnak tudható be, hogy Jézus úgy tárta fel az Atyja személyiségét, ahogy senki más. Mindaz, amit Jézus tanított, visszatükrözte, hogy mennyire jól ismeri Jehova gondolatait, érzéseit, és azt, hogy mit kíván meg imádóitól. Jézus egy másik fontos módon is feltárta Atyja személyiségét, ezt mondta: „Aki engem látott, látta az Atyát is” (János 14:9). Mindenben, amit mondott és tett, tökéletesen utánozta Atyját. Amikor tanított, erőteljes és megnyerő szavakat használt, a könyörület arra indította, hogy meggyógyítson másokat, az együttérzés pedig könnyekre fakasztotta. Tehát amikor Jézusról olvasunk a Bibliában, el tudjuk képzelni, hogy Jehova ugyanazt mondta és tette volna (Máté 7:28, 29; Márk 1:40–42; János 11:32–36). A Fiú szavai és tettei tökéletesen feltárják az Atya útjait és akaratát (János 5:19; 8:28; 12:49, 50). Így ahhoz, hogy élvezzük Jehova helyeslését, meg kell szívlelnünk Jézus tanításait és követnünk kell a példáját (János 14:23). Jézus bensőségesen ismeri Jehovát, és tökéletesen utánozza őt, ezért nem meglepő, hogy Jehova úgy döntött, hogy a Fiún keresztül lehet közeledni hozzá. Most, hogy megértettük, miért csak Jézus által kerülhetünk közel Jehovához, vizsgáljuk meg, mit jelentenek Jézus következő szavai: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6).

Ha erre az utolso mondatra is kivancsi vagy, nagyon szivesen megirom ennek is az ertelmezeset. Szervusz: Judit!

T. Kerdezo!

Elnezesedet kerem, de elfelejtettem meg hozzatenni a leirtakhoz. Ha eszrevetted, Jezus mindenhol ugy beszel Istenrol, mint egy masik szemelyrol, nem pedig ugy, hogy ketten "egyek" lennenek. Ket kulonbozo szemelyrol van szo. Judit!

Vidiripi

Judit!

Olvastam a hozzá szólásodat és már kezdtem örülni hogy végre gy tanú aki nem valamelyik kiadványból idézz ,hanem saját szavaival mondja el amit hisz.

De úgy voltam vele hogy azért csak megnézem az őrtoronykönyvtárban is.

Ezt találtam.

[link]

"Ha erre az utolso mondatra is kivancsi vagy, nagyon szivesen megirom ennek is az ertelmezeset."

Az 5. kommenteben egyetlen mondat van ami valóban a te írásod a többit MÁSOLTAD. Szóról szóra.

A bibliai igék bár jelölve vannak de azok nincsenek idézve. Vagy csak alig. Pedig az Isten igéje.

János evangéliumának kezdete se rossz, ott meg van írva, hogy ISTEN VOLT AZ IGE, valamint, hoyg az Ige közöttünk lakozott, de a sötét világ nem fogadta be. Ez van. Istennek az a terve, hogy együtt lakozzon az emberrel, minden erről szól a Bibliában. JT pont ezt ássák alá: mert ha nincs valós közvetítő az Atya és az emebr között, aki csak az istenember Krisztus lehet, akkor Isten nem is akar együtt lakozni velünk, és mi se tudunk Vele együtt lakozni. Igen, a pogányok is így gondolják, midnig megmarad Isten a mennyben, az ember meg a földön. Jehova tanúi semmi igazán újat nem mond a pogány vallásokhoz képest, Jt-nek lenni nem nagyobb öröm, mint muszlimnak, zsidónak vagy hindunak. De aki a valódi Istent ismeri, az nem a hülye értlemezésit erőlteti egy átdolgozott szövegbe a szavakon lovagolva, hanem Magától az Igaz Istentől simeri meg, hogy Ő milyen kapcoslatba akar lépni az emebriséggel.

Jn 14,20 Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.

...már aki.

Mégegysze leírom a lényeget elejét véve az értelmetlen vitáknak: Lehet akárhogy csűrnicsavarnia dolgokat, ha Krisztus nem Isten az Egyhéz pedig nem az Ő teste, hanem valami - tök mindegy, mi - ami ennél kevesebb minőség, akkor az ember nem juthat el az Atyához.

A III. században már Arius főpap is próbálkozott ezzel: szerinte csak hasonló lényegű volt Jézus az Atyával, nem egylényegű. Ezt a tanítást, mint az emberi üdvösség akadályát és Isten szeretetének kisebbítését lassan két évezrede elítélte az Egyház. JT nem hisznek másban, mint amiben a zsidók is hisznek, hogy majd a földön eljön a Kánaán. És a zsidók ezért nem fogadták Jézust Megváltónak, és ezért nem fogadják el Jézust Jehova Tanúi sem. Én örülök, hogy a pogány homályból megviláosított az Igaz Isten - akit Apámnak szólíthatok - az igaz Egyházon keresztül.