A húsevés kerülendő a Biblia szerint? A kereszténység a vega táplálkozást részesíti előnyben?

Szia!

"Jobb, ha nem eszel húst(kreasz), nem iszol bort és egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog."

Rómaiak 14:21,

Kreasz=áldozati hús.

Egyébként gondold végig, hogy valóban szükséged van-e húsra, milyen áron tudsz húst enni és dönts belátásod szerint.

Szia!

Itt egy online biblia, ha nincs nálad kéznél, olvasd innen az előtte és utána következő verseket.

[link]

Legjobb lesz, ha saját véleményed alapján vonod le azt a tanulságot, hogy itt egyáltalán nem a húsevés tiltása szerepel, hanem akkor ne egyél húst, ha olyan szituációba kerülsz, hogy egy hitben erőtlen ember, akit már megfertőzött a vegaság, ezt botrányosnak tartja.

Magyarán egyél nyugodtan húst, hiszen Isten azért adta, hogy megedd, de legyél tekintettel azokra is, akik lelkiismereti problémát csinálnak belőle. Olyankor kerülve a felesleges vitát, egyél te is zöldséget. :D

Csak ne beszélj zöldséget. :D

Sajnos terjed ez a téves nézet a keresztények között is, amit említesz, holott semmi bibliai alapja nincs. Kiragadnak egy-egy igerészt és azzal dobálóznak.

Hozzáteszem sajnos.

Általában annál jobban szószólója, minél kevéssé ismeri a bibliát.

Még orvosok sem javalják gyerekkorban, mert elengedhetetlen szükség van húsra a szervezetnek.

Ha felnőtt korba lép, és csak ennyi esze van, a saját felelősségére még fejen is állhat és egyen zöldségeket.

Azt felejtik csak el, hogy a zöldségnek is fáj, mikor kiszakítják. Kimutatható, hogy ha egy fáról levelet tépsz le, a fa reagál. Ha jó vagy egy növényhez, akkor is reagál, ha megsérted, téped, szakítod...arra is reagál. Vannak erre vonatkozó vizsgálatok...úgyhogy a vegák jobban tennék, ha inkább mégis fénnyel élnének. :D

Szia!

A húsevés önmagában nem bűnös cselekedet. Bűnös cselekedet az, ami önzésből fakad.

A Szentírás elején a Teremtéstörténetben ezt olvassuk:

"És monda Isten: Íme néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül." (I.Móz. 1:29).

Később az Özönvíz kapcsán azt olvassuk, hogy Isten megengedte az állatok fogyasztását is. Szélsőséges esetben pl. egy eszkimó konkrétan éhen halna ha vega lenne...

Én azt gondolom, hogy az étkezésből lelkiismereti kérdést csinálni óriási hiba és felelőtlenség!

Mindamellett jómagam több mint 20 éve vega étrenden élek, abból a meggyőződésből, hogy ez számomra a legegészségesebb étrend. Meggyőződésem továbbá, hogy Isten nem véletlenül közölte velünk azt, hogy eredetileg milyen táplálékot szánt az embernek. Az is biztos, hogy az újjáteremtett földön nem fogunk állatokat enni. Így - akinek lehetősége van rá - célszerű visszatérni az eredetileg nekünk szánt táplálékra, de hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem kötelező!

Annak pedig aki azt írta, hogy fáj a növénynek, ha leszakítják szeretném üzenni, hogy a gyümölcsök azért teremnek, hogy elfogyasszuk őket! ;-)

Üdv. Péter

Péter! Majdnem megmondtam kinek üzengessél.... ;)

de ne nekem.

A növények egymás közötti kommunikációját már évtizedekkel ezelőtt sikerült bizonyítani a „sokkos saláta eseteként" nevezhető kísérletben. Egy repülőútja során a kísérletező kedvű Backster professzor elektródákat csatolt az ebédre felszolgált salátájára. Megvárta, amíg a többi utas enni kezdte a zöldséget, és figyelte „kísérleti alanya" reakcióit. Az addig teljesen egyenletes jelzések olyanra váltottak, mintha sokkot kapott volna salátája, és csak az ebéd befejeztével lettek „normálisak" reakciói. Tehát a növény érezte a többiek fájdalmát, kommunikált velük.

A világegyetemet alapvetően két részre osztjuk: élő szervezetekre és élettelen dolgokra, anyagokra. Azonban élő és élő között is igen nagy különbségek vannak.

Ha feltesszük a kérdést, hogy élnek-e a növények, mindenki egyértelmű igennel válaszol rá. Valahogy mégsem mindig veszünk tudomást erről…

A növények termelik a bennünket is éltető oxigént, táplálékot adnak, bútort készítünk belőlük, megpihenünk az árnyékukban, vagy egyszerűen csak díszítik környezetünket szépségükkel, mégsem tekintjük őket élő „lénynek". Ha letépünk egy virágot, letörünk egy gallyat, vagy levágjuk a füvet, gondolunk-e arra, hogy fájdalmat okozunk? Egyáltalán, éreznek-e a növények? Bármilyen furcsán hangzik, tudományosan bizonyított, hogy igen. Nem érvényes többé az a tétel, hogy a növények mindössze csak annyit tesznek, hogy vízből és szén-dioxidból, a talajból felszívott ásványi anyagokból, a napfény energiájának segítségével állítják elő a fotoszintézis során a létezésükhöz szükséges energiát, miközben melléktermékként oxigént „lélegeznek" ki.

Bizonyított, hogy a növények éreznek, vannak félelmeik, felismerik a gondozójukat, és megérzik, ha valaki ártó szándékkal közeledik feléjük.

A kísérletsorozatok a ’70-es években kezdődtek, pontosabban 1966 februárjában, amikor Cleve Backster poligráf-szakértőnek furcsa ötlete támadt. A poligráf a testben végbemenő apró elektromos változásokat érzékeli, elsősorban a bűnüldözés során használják hazugságvizsgálóként. Működésének elve lényegében az, hogy ha valakinek a pszichés jólétét fenyegetik, az mérhető elektromos válaszreakciót ad. Nos, Backster a szobájában lévő sárkányfára kötötte a műszer érzékelőit, hogy megtudja, mennyi vizet kell öntenie rá locsoláskor. Meglepetésére azonban egy olyan görbe jelent meg a poligráf papírján, amely megegyezett azzal, amelyet egy ember produkál, ha hazugságvizsgálóra kapcsolják. Ekkor újabb ötlete támadt: megfenyegeti a növényt. Azt találta ki, hogy megégeti a leveleit. Abban a pillanatban a mutató hirtelen kilendült. Tehát nem is kellett megtennie, a növény megérezte a fenyegetést, és reagált rá.

Ezzel a jelenséggel egy egész sor, – azóta számtalanszor újrapróbált, újraellenőrzött – kísérlet vette kezdetét, amelyek Cleve Backster nevéhez fűződnek.

Továbbfejlesztve a sárkányfán folytatott vizsgálódást, egy letépett levélre rögzítette a műszert. Ha azzal a szándékkal közelített, hogy megégeti a levelet, a mutató kilendült, ha nem volt ilyen szándéka, semmi sem történt. Próbálkozott olyan dolgokkal is, amelyek valójában nem jelentettek veszélyt a növényre (kávéba mártás), ekkor az emberi unalom görbéjével megegyező rajzolat jelent meg a poligráf papírján. Tehát a növény unatkozott.

Backster később távolsági kapcsolatba lépett a kísérleti növényeivel. Rögzített időpontban gondolatban üzent nekik, hogy útban van hozzájuk, és mikor hazaért, azt tapasztalta, hogy a poligráf pontosan az üzenet küldésekor lendült ki, tehát vették az „adást".

Egy másik kísérletben egy filodendront és gondos gazdáját vizsgálták. Az érzékelőket a növényre kapcsolták, és a tulajdonosának kérdéseket tettek fel. Előre megbeszélték, hogy melyekre ad igaz, és melyekre hamis választ. A növény reakcióit figyelve kiderült, hogy leleplezte gazdáját, hiszen a poligráf erősen kilengett, mikor az hazudott. Egy másik közismert kísérletben egy embernek össze kellett taposnia egy szobanövényt, majd a „növénygyilkosnak" be kellett mennie a kísérleti alany – jelen esetben egy elektródákkal felszerelt filodendron szobájába – az ártatlan résztvevőkkel együtt. A növény csak a „gyilkos" beléptekor mutatott heves, pánikszerű reakciót.

További vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a növények nem csak egymás, hanem a többi élőlény szenvedésére is így reagálnak, sőt érzik a bűnt és a hazugságot is.

A növényszerető emberek legtöbbje tisztában van vele, hogy a becéző szavak, a szép versek, a kellemes zene hatással vannak a növények fejlődésére.

Ez nem csak hiedelem, hanem számadatokkal bizonyított tény is. A ’90-es évek kísérletsorozatai azt igazolják, hogy a napi rendszerességgel „hallgatott" Vivaldi és Bach zenéje majdnem olyan magas terméshozamot eredményez a takarmánynövényeknél, mint a trágyázás. A virágzó szobanövények is sokkal szebbek, ha gazdájuk beszél hozzájuk, vagy kellemes lágy muzsikát „hallgattat" velük. Ennek az ellenkezője is igaz: az agresszív zenebona, a kellemetlen hangok károsak a növények fejlődésére.

Bár az igazsághoz azt is hozzá kell tenni, hogy valójában nem a zenét hallják, hanem pusztán a rezgéseket érzékelik.

Na, ez már tényleg megdöbbentő kijelentés. Pedig igaz. Több egymástól független, mégis egymást igazoló tudományos kísérlet igazolta, hogy a növények az emberi fül számára érzékelhetetlen hangtartományban „beszélgetnek" egymással. Az ú. n. fotoakusztikus módszerrel mért hangokat – tulajdonképpen csak rezgések – természetesen nem lehet emberi nyelvre lefordítani, de talán nincs messze az az idő, amikor a növényekkel kommunikálhatunk: „megmondhatják" mikor van szükségük öntözésre, trágyázásra, vagy hogy mit kell tennünk a magasabb terméshozam érdekében.

Persze, hozzá kell tenni, hogy komoly tudományos vizsgálatok mellett néhány igen csak megdöbbentő kísérlet is igyekszik bizonyítani a növények érző mivoltát.

Egy indiai tudós felfedezte, hogy a növényeket is el lehet kábítani. Ehhez kloroformba áztatta kísérleti alanyait, majd azt tapasztalta, hogy semmilyen behatásra nem reagáltak, a poligráf semmit sem jelzett. Egy kis idő múltán, a kábításból magukhoz tért növények ismét pozitív reakciókat adtak a sérülésekre.

A kaliforniai kaktuszbarát, Luther Burbank arról igyekezett meggyőzni növényeit, hogy ne szúrjanak. Minden nap elmondta nekik, hogy ne féljenek tőle, bízzanak benne, ne növesszenek tüskéket, s ő majd megvédi őket mindentől. A kaktuszok gyorsabban növekedtek, s egy idő után levetették tüskéiket is. Ha ez tényleg így van, az az előbbi állítás, miszerint a növények a csak a jó, vagy rossz rezgéseket érzik, alapjában megdőlt. Hiszen ahhoz, hogy eldobják tüskéjüket, a kaktuszoknak meg kellett érteniük gazdájuk mondanivalóját.

A növények érző lényként való elismerése manapság is megosztja a tudományos társadalmat. Sokan attól félnek, hogy alapvetően megváltozhat a növényi táplálékhoz való viszonyunk. Sok vegetáriánus az erőszak miatt utasítja el az állati táplálékot, hiszen ahhoz csak gyilkolás árán lehet hozzájutni, de mi van akkor, ha 100%-osan bebizonyosodik, hogy a növények is érzik a fájdalmat. Nem lesz-e gyilkosság egy répa elropogtatása, nem azt érzi-e a borsó a forró vízben, mint a homár?

yuda!

Egy valamiről ne feledkezz meg! A növénynek többnyire a termését, levelét, gumóját esszük meg és ez ritkán jár a növény pusztulásával. Borsónak, babnak, lencsének, szójának a hüvelyét szedjük le, ettől a növény nem hal meg. A gyümölcsöknek a termését szedjük le, és láss csodát, a gyümölcsfa, cserje mégis évtizedekig él. A burgonyafélék gumóját, a növény föld feletti részeinek elhalása után takarítjuk be. A gabonaféléket teljes száraz állapotban takarítjuk be.

A növényi részek táplálékként való hasznosítása nem feltétlen jár a növény halálával, viszont husikát csak úgy tudsz enni, ha az állatot előzőleg megölik. Szerinted mivel okozol nagyobb kárt, ha letépsz egy gyümölcsöt, de a növény életben marad, vagy ha elvágod a torkát egy pulykának?

Az meg szánalmas csel, hogy úgy érvelsz a húsevés mellett, hogy bűntudatot akarsz ébreszteni a vegákban.

Bocs yuda, még valamire szeretnék reagálni.

"Még orvosok sem javalják gyerekkorban, mert elengedhetetlen szükség van húsra a szervezetnek."

Ritka nagy butaság! A húskedvelők általában azzal szoktak érvelni, hog bár az aminosavak megtalálhatók a hüvelyesekben, de a vas hiányzik belőlük. Ehhez csak tájékozódni kell, ugyanis a sóskában, spenótban, mángoldban viszont megvan. Nem mellesleg "a husikát is meg kell enni" mondatot nem véletlenül mantrázzák a szülők, ugyanis a gyerekek zsigerből érzik, hogy itt valami számukra szükségtelen anyagot kívánnak a szülők beléjük erőszakolni. Ezt pedig a szülők az ő szüleiktől hallották,...és így tovább. Nem véletlen írta Ferdinand Ebner: "A nevelés a megvadult elefánt a porcelánboltban."

Egyébként hallottál a vega élsportolókról?