Mi az úrvacsora?

Jelentésének mélységei miatt az úrvacsora tanulmányozása felkavaró élmény is lehet. A ősi Páska ünnep megtartása közben, Krisztus halálának előestéjén történt, hogy Jézus egy újfajta közösségi megnyilvánulást alapozott meg, melyet a mai napig gyakorlunk, lévén, hogy ezt tekintjük a kereszténység legkifejezőbb szimbólumának. Egy megelevenedett prédikáció ez, melyben Urunk halálára és feltámadására emlékezünk, és a jövőbe tekintünk, amikor Ő dicsőségben visszatér.

A Páska a zsidó vallási év legszentebb ünnepe volt. Az utolsó egyiptomi csapást örökítette meg, amely során az elsőszülött egyiptomiak meghaltak, ám az izraeliták megmenekültek a bárány ajtófélfára fröcskölt vére által. A bárányt aztán megsütötték és kovásztalan kenyérrel elfogyasztották. Isten parancsa az volt, hogy a következő generációkon át évente tartsák meg ezt az ünnepet. A történet maga a 2 Mózes 12-ben lett megörökítve.

Az ünnep közben Jézus és tanítványai együtt énekeltek el néhány Hallél-zsoltárt (Zsoltárok 111-118). Jézus kézbe vette a kenyeret, és hálát adott érte Istennek. Amint megtörte és tanítványainak adta, azt mondta: “Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely tiértetek megtöretett.” Ugyanígy vette a poharat is, és amint megvacsoráztak adta tanítványainak a poharat is, és azok ittak belőle. Azt mondta: “Ez a pohár az én vérem, az új szövetség; ezt tegyétek, valahányszor ezt isszátok az én emlékezetemre.” Az ünnep összegzéseként zsoltárt énekeltek, és éjszaka kimentek az Olajfák hegyére. Itt történt, hogy Júdás (ahogy azt korábban az Úr megjövendölte) elárulta Jézust. A következő nap keresztrefeszítették.

Kijelentette, hogy a kenyér az Ő megtöretett testére utal – holott nem csupán egy törésről volt szó, hiszen egész testé felismerhetetlenségig összetöreték (Zsoltár 22:12-17; Ézsaiás 53:4-7). A Szőlő leve pedig véréről beszél, emlékeztetve arra a borzalmas módra, amelyet hamarosan el kellett szenvednie. Ő, Isten tökéletes Fia vált a számtalan Megváltóról szóló ószövetségi próféciák betöltőjévé (1 Mózes 3:15; Zsoltár 22; Ézsaiás 53, stb.) Amikor azt mondta: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, kifejezte, hogy ezt kell folytatnunk a jövőben. Szintén kifejezte, hogy a páska, amely egy bárány halálát vonta maga után, (s amely előre mutatott az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit), most túlhaladott lett. Az Újszövetség akkor vette kezdetét, amikor Krisztus a Páskabárány (1 Korintus 5:7) feláldoztatott (Zsidók 8:8-13). Az áldozati rendszerre többé nem volt szükség (Zsid 9:25-28).

Pál másik állítása, amely nem található meg az evangéliumokban, az hogy “valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” (11:26). Ez meghatározza a szertartás időbeli kereteit: ez pedig Jézus visszajövetele. Ezekből a rövid feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Jézus hogyan használta e két esendő szimbólumot saját testére és vérére, és hogyan kezdeményezte hogy ezek legyenek halálára emlékeztető jegyek. Nem faragott márvány síremlék vagy bronzszobor, hanem kenyér és szőlőlé.

Az utolsó vacsora története a Máté 26:26-29, a Márk 14:17-25, a Lukács 22:7-22 és a János 13:21-30 részekben lett megörökítve. Pál apostol isteni kijelentés alapján ír az úrvacsoráról az 1 Korintus 11:23-29-ben. (Mivel Pál természetesen nem volt ott az utolsó vacsorán.) Pál egy plusz megjegyzést tesz, amelyet nem találunk az evangéliumokban: “Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.”(11:27-29). Felmerülhet a kérdés: mit jelentsen az, hogy “méltatlanul enni az Úr kenyerét”? Jelentheti azt, hogy valaki semmibe veszi a kenyér és bor igazi jelentését, és elfeledi azt a hatalmas árat, amelyet Megváltónk fizetett üdvösségünkért. Vagy talán jelenti a szertartás ellaposodását, formalitássá válását, vagy hogy ha valaki megbánatlan bűnnel járul az asztalhoz. Pál figyelmeztetése alapján mindenkinek meg kell vizsgálnia magát a kenyér és a bor vétele előtt.

[link]

Szia!

Én adventista vagyok, nálunk negyedévente egyszer van úrvacsora. Nálunk ráadásul kicsit más is mint máshol, ugyanis mi úgy közelítjük meg, hogy a keresztség a megtérés vagy újjászületés lelki törvényszerűségeit ábrázolja, az úrvacsora pedig a megszentelődését.

Nálunk ezért két része van: a lábmosás és a szent jegyek kiosztása. A lábmosást éppolyan "szereztetési igékkel" rendelte el Jézus, illetve tette ismételendő, szent, jelképes cselekménnyé a tanítványai számára, mint a kenyér és a pohár szétosztását (Jn. 13:14-15; 17). A lábmosás szükséges lelki előkészület a Krisztussal való szövetség megújításához, ami a szent jegyek magunkhoz vétele által történik (Jn. 13:8/b; Mt. 26:26-28). A lábmosás a bűnök lemosásának a jelképe, mint a keresztség, azaz az Istennel és egymással való bűnrendezés szimbóluma és felkínált lehetősége. Jézus világossá tette, hogy a lábmosás a keresztségben történt megtisztuláshoz kapcsolódik, annak mintegy a szükséges folytatása. Az egyes életszakaszok naponként el nem rendezett törvényszegéseinek és a konkrét törvényszegésként meg nem határozható "titkos bűneinek" az eltávolítására szolgál a keresztség utáni időben (Jn. 13:10; Zsolt. 19:13). A szent jegyek - a kovásztalan és megtört kenyér, valamint az erjedetlen és kitöltött szőlőlé - Krisztus bűntelen földi életét és keresztáldozatát ábrázolják (I. Kor. 5:6-8; 11:24; Mt. 26:28).

Krisztus példája szerint először hálát adunk ezekért, ami Krisztus igaz élete és áldozati halála valódi értékelésére tanít, a Megváltó iránti hála és szeretet felélesztését kívánja munkálni. A szent jegyek "evése és ivása" pedig a győzelmes élet titkára tanít, amire Krisztus áldozata minden tanítványt elkötelez. A titok: a Krisztus igaz életéről és áldozati haláláról szóló igékkel való naponkénti "táplálkozás", ami "lélek és élet" (Jn. 6:53-54, 56-57, 63), ami igaz életet eredményez.

Meggyőződésünk szerint az úrvacsora rámutat a végcélra is: a Megváltó Jézussal való személyes találkozásra az ő visszajövetelekor, "a Bárány mennyegzői vacsoráján" (I. Kor. 11:26; Mt. 26:29; Jel. 19:9). Ezért az úrvacsora a bűntől való belső megtisztulás, az "első szeretet"-ben való megújulás és a végső reménységben való újbóli megerősödés boldog tapasztalata számunkra (Mt. 26:30).

Üdv. Péter

Kérdező, ha még áll a kérdésed, és keresed az igazságot, írd be gogliba nyugodtan, a YAHUVEH (Istenünk neve) nevet, és az első oldal amit kihoz (igaz angol nyelven van), abszolút valódi, melyen valódi prófétáktól, valódi próféciákat olvashatsz. YAHUSHUA (görög elnevezéssel Jézus) megkérdezte a prófétától, hogy szerinte milyen gyakran kell megbocsátást kérnie? Természetesen arra kell törekedni, hogy elforduljunk a bűneinktől, de tökéletesek soha nem leszünk, csak YAHUSHUA Szent vére által lehetünk arra méltóak, hogy egyszer végre mi is hazamehessünk, oda ahová tartozunk. Az oldalon egyébként már fent van végre magyarul is a megváltás imája!

János 14:6 Hungarian New Translation (NT-HU)

YAHUSHUA így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam..."

YAH áldjon meg! Shalom!

Leiror. Át sem gondolod amit beszélsz, hogy ostobaság, ez "a Peszach ünnepén ette meg tanítványaival a Tórában előírtak szerint a bárányt." - Ha akkor halt meg, amikor a Bárányt levágják, semmiféle bárányt nem ehetett már, ez fizikailag képtelen volt halála után megtenni. Nem úrvacsora amit tartott, hanem a Peszah előestéjén egy lakomát, amin Júdás és a tizenkettő is részt vett, és ami már akkor is a Peszah ünnepköréhez tartozott. Erre emlékeszünk mi Pál, az apostol utasítása alapján, és amit ennek kapcsán tanított, hogy a teste kifejezi az egységünket a népgyűlésben (eklessia), a vére pedig az új szövetség vére, sokakért lett kiontva, szóval egy megemlékezés, amire ő utasított, lévén a Messiás, az Atya akaratából megtehette, hogy utasít, hogy erre emlékezzünk, amíg eljön.

Amúgy úgy látom te nem fogadod el a Messiásunkat, Jahósuát messiásnak, és az apostolok és tanítványai írásait (pl Mátét, vagy Lukácsot, vagy Pált, és a többi apostol), akkor meg mit keresel ebben a fórumban, én sem megyek a mohamedánok közé vagy a buddhisták közé az észt osztani, hogy azok az írások amik szerintük Istenüktől ihletettek, nem igazak. Ha te nem hiszel a Messiásban csak a Mózesben, maradj csak a Mózesednél és légy boldog vele, mi pedig továbbra is Isten Fiában, Jahósuában fogunk hinni, és a nevét hívjuk bírónak, akit az Atya, az Örökkévaló hatalmazott fel, és akit te gyalázol.